A nőknek tényleg kötelességük elviselni a fájdalmat?

Ha nő vagy, el kell viselned az ezzel együtt járó kellemetlenségeket is. Ez az az üzenet, amivel a legtöbb fiatal lány a mai napig rendszeresen találkozik.

menstruacio

Múlt héten az egész világot bejárta a hír, miszerint a skót parlament egyhangúlag elfogadta azt a törvényt, amely kimondja, hogy a helyi szerveknek ingyenesen kell biztosítania tamponokat és intimbetéteket minden lánynak és nőnek, akinek csak szüksége van rá. Mindeközben ugyancsak múlt héten történt, hogy egy oxfordi iskola igazgatóhelyettese egy 11. osztályosoknak írt levélben úgy beszélt a menstruációról, mintha csak visszarepültünk volna az időben, valamikor 1985 környékére. A levélben ez állt: „A menstruáció nem megfelelő kifogás arra, hogy a női tanulók »beteget jelentve« hazamehessenek, vagy otthon maradhassanak. A női léthez hozzátartozik, hogy meg kell tanulni együtt élni a havi kellemetlenségekkel. Nem lehet hiányozni azokon a napokon, a társadalom sajnos nem így működik.”

Itthon az LMP még 2019-ben nyújtott be egy törvényjavaslatot arról, hogy tegyék áfamentessé az egészségügyi betéteket és tamponokat, az MSZP-s képviselőnők pedig határozati javaslatban szólították fel a kormányt, hogy vizsgálják meg a menstruációval kapcsolatos higiéniai termékek áfacsökkentésének lehetőségét. A kormánytöbbség mindkét esetben elkaszálta a kérdést.

Az igazgatónő levele sokaknál kiverte a biztosítékot. Brit nőjogi aktivisták arra hívták fel a figyelmet, hogy az igazgatónő az e-mail írása közben valószínűleg elfeledkezett arról az aprócska részletről, hogy a társadalmunk a férfiak kiszolgálására lett tervezve, és hogy valójában egyáltalán nem szabadna magától értetődőnek lennie, hogy a fájdalom és a kellemetlenség a nők életének természetes velejárója. Az aktivisták szerint, ha a férfiak menstruálnának, ha a férfiaknak kellene minden hónapban megélniük a menzesszel járó görcsös fájdalmat, hányingert, hormonális zűrzavart, ha nekik kellene rettegniük, hogy a vér nehogy átüssön a nadrágjukon a legfontosabb meetingjeik alatt, valószínűleg egészen másképp állna a társadalom a menstruációhoz. A munkahelyi menstruációs szabadság egy létező fogalom lenne, miközben olyan, hogy menstruációs szegénység, vélhetően egyáltalán nem létezne, mivel a menstruációs termékek – úgy mint a betétek és tamponok – hozzátartoznának az alapvető egészségügyi ellátáshoz. A menstruációs fájdalomtól szenvedők sokkal több együttérzést kapnának, sokkal több tudományos kutatás folyna a témában, és valószínűleg ma már sokkal hatékonyabb módszerek is léteznének a már említett „kellemetlenségek” csökkentésére. A fiúk pedig nem szégyellenék a saját testüket és annak működését.

Ezt olvastad már?

Olvass tovább

Egyetemista lányokat vetkőztettek le Indiában, hogy kiderítsék, menstruálnak-e

Indiában a mai napi úgy tartják, hogy a havi vérzés egy „mocskos” dolog, a menstruáló nőket éppen ezért erősen korlátozzák az életükben.

A oxfordi iskola 11. évfolyamának lányait tehát azért szégyenítették meg nyilvánosan, mert a menstruációs fájdalmaik miatt megesett, hogy órákat kellett kihagyniuk. A levél ráadásul – szándékosan vagy nem – azt a káros szemléletet is tükrözi, ami szerint a menstruáció okozta fájdalmat a lányok általában csak felnagyítják, esetleg megjátsszák. Azzal pedig, hogy az e-mailt a fiúk is ugyanúgy megkapták, csak azt erősítették meg bennük, hogy teljesen rendben van a női test és a női fájdalom megregulázása.

Az Oxford Mail az ügyben megszólaltatott két diáklány is. „Tudom, jól, hogy nem maradhatok otthon minden hónapban a menstruációm teljes ideje alatt, de ilyen eddig sem történt. Viszont, ha megjön a menzeszem, olyan fájdalmas görcseim szoktak lenni, hogy van, hogy járni is alig bírok. Néha szédülök, vagy el is ájulok, de volt, hogy hánytam is. Az ilyen napokon egyszerűen fizikailag alkalmatlan vagyok az iskolába járásra” – nyilatkozta az egyikük, majd a másik lány még hozzátette: „A fiúk ezek után könnyen gondolhatják, hogy a fájdalom nem is olyan erős, és hogy nem kell együttérezniük velünk. Már előre félek, milyen lesz a következő menstruációm, és hogy hogyan fogom átvészelni. És szerintem a lányok nagy része hasonlóan érezhet.”

Watson támogatói persze érvelhetnek azzal, hogy ez az e-mail csak felkészíti a lányokat a való életre – a legtöbbünk azonban valószínűleg még nem találkozott olyan munkahellyel, ahol a főnök kikötötte volna, hogy szabadságot kizárólag valódi betegség esetén lehet kivenni, menstruáció idején pedig tilos. És egyébként is. Valószínűleg nem sok nő áll oda önként és dalolva a főnöke elé, hogy közölje vele: a menzesze miatt néhány napig inkább nem jönne munkába. A nőknek még így is folyamatosan küzdeniük kell azért, hogy egyenlő bánásmódban részesüljenek férfi munkatársaikkal – az egyenlő fizetésről nem is beszélve. A valóság tehát az, hogy a legtöbb nő nem, hogy visszaélne a menstruáció okozta fájdalommal és rosszulléttel a munkahelyén, hanem sokkal inkább eltitkolja ezeket.

Skócia történelmet írt a menstruációs termékekre vonatkozó törvényével, ami valóban nagyon nagy lépés. Ugyanakkor szomorú is, ez a törvény 2020-ban még mindig radikálisnak számít, és hogy a menstruációs szegénység a világ legtöbb országában, így nálunk is, továbbra is egy nagyon is létező jelenség.