Az elmúlt év hatalmas mentális kihívás volt mindenki számára. A kapcsolataink, megszokott, jól bevált munkahelyi mintáink mind felborultak, a bizonytalanság szorongást és félelmet ébresztett az emberben. Ahogy a járvány szorítása enyhül, úgy kapjuk vissza szabadságunk morzsáit, ám ez legalább akkora stresszt jelenthet. Keeley Taverner pszichoterapeuta is arról számolt be, hogy praxisában egyre többen jelentkeznek a lezárás utáni szorongás szindrómájával.
„Az elkerülés taktikája teljesen természetes ilyenkor, hiszen az ember ösztönösen próbálja elkerülni, amitől fél. A nyitás pedig félelmet kelt bennünk – mondta Noel McDermott pszichológus is. – Az elmúlt egy évünk azzal telt, hogy megtanultuk, a külvilág veszélyes, és távol kell tartanunk magunkat tőle, amennyire csak lehet. Ezt sugározták felénk a hírek, a kormányzati üzenetek és az egészségügyi szakemberek.” A probléma az, hogy ha valamit sokáig kerülünk, amikor vissza akarunk térni hozzá, erősödő szorongást érezhetünk. Ez ördögi körré válhat: kerüljük a boltokat, a találkozást más emberekkel, a tömegközlekedést, mert félünk, majd kerüljük, mert a félelmet is el akarjuk kerülni, és egyre jobban félünk.
Az elkerülés azonban megtörhető három különböző ponton is. A legtöbb emberben felmerülnek ezek a gondolatok, tapasztalják magukon ezeket a reakciókat és viselkedésmintákat, ahogy egyre több dolgot tehetnénk meg.
1. Felvillanó piros lámpa a gondolatainkban
Csupán egy gondolatmorzsaként indul, belső párbeszédként folytatódik a fejünkben arról, mekkora a kockázata egy találkozónak, beltéren emberekkel lenni, tömegbe menni, még akkor is, ha a járványügyi szakemberek szerint már nem veszélyes. Például ilyenek juthatnak eszünkbe: veszélyes bent tartózkodni másokkal zárt helyen a vírus miatt. „Egy éven át azt tanultuk, hogy milyen kockázatosak ezek a dolgok, ez nem múlik el és törlődik ki varázsütésre. Szorongást érzünk majd, amikor először emberek közé megyünk, tudatosan kell átprogramoznunk az agyunkat ezekkel kapcsolatban – mutatott rá McDermott. – Az első lépés, hogy felismerjük, mi váltja ki a szorongást, így sokkal jobban ellensúlyozni tudjuk azzal, ha tudatosítjuk magunkban, mi a valóság.”
A szakember azt javasolja, kérdezzük meg magunktól, van-e okunk valóban félni? Ha a tényeket tudatosítjuk, a félelem csökken. Ha attól szorongunk leginkább, hogy veszélyes másokkal találkozni, vegyük végig a tényeket: megkaptuk mindkét oltásunkat, a pozitív esetek száma nagyon alacsony és FFP2 maszkot viselünk. „A mérleg serpenyőjének másik oldalán ezekkel a tényekkel, kikapcsolhatjuk a villogó piros lámpát” – mondta McDermott.
2. Fizikai stressztüneteket tapasztalunk
Ha legszívesebben egy kő alá bújnánk a világ elől, a testünk is reagál. „Ezt szorongásnak is nevezhetjük. Izzadás, szájszárazság, felgyorsult szívverés és megfeszült izmok jelzik, hogy a testünk stresszüzemmódba kapcsolt” – mondta McDermott. Ha az állapot krónikussá válik, akár hajhullás, folyamatos fáradtság, betegségérzet, gyengeség és fejfájás is jelentkezhet.
„Meg kell tanulnunk felismerni a stressz által kiváltott reakciókat és azt is, hogyan tudjuk hatékonyan csökkenteni” – mondta a pszichológus.
„Ha észrevesszük, megállíthatjuk. Tudatosíthatjuk, hogy ezek a dolgok csak az agyunkban léteznek. Ilyenkor álljunk meg, és mély lélegzetvételekkel lassítsuk le a szívverésünket, nyugtassuk meg a testünket. Ez csökkenti a stresszválaszt és megnyugtatja az idegrendszert.”
3. A stresszel teli gondolatok vezetnek minket
Ha aggódunk amiatt, hogy másokkal találkozzunk, nem latolgatunk, lemondjuk a meghívást. Ám ezzel azt érjük el, hogy a gondolat vagy érzés csak még erősebb lesz legközelebb, így a biztonságérzetünk növekedése helyett pont ellenkező hatást vált ki. „Valójában – és pont ezt akarjuk elkerülni – még mindig nagyon bizonytalan időket élünk, folyamatos változás vesz minket körül, ám ezúttal talán a javulás irányába mennek a dolgok. A legfontosabb pszichológiai képesség, amire most szükségünk van, hogy a bizonytalansággal kapcsolatos érzéseinket mederbe tereljük őket.”
Ha nem nézünk szembe ezekkel a gondolatokkal és viselkedési módokkal, az a szakember szerint egyenes út az agorafóbia, vagy is a nyílt terektől való félelem felé. Így például akár egy éttermi látogatás is pánikrohamot válthat ki belőlünk, ha hagyjuk kifejlődni.
„Próbáljuk meg felülírni ezeket a vészjelzéseket és lassan, de biztosan szoktatni magunkat vissza a társas érintkezésekhez – javasolta a pszichoterapeuta. – Segíthet, ha beszélünk a családdal és barátokkal, akik valószínűleg hasonló gondolatokkal küzdenek. Ez oldhatja az izoláltság érzetét.”
Kulcsfontosságú az emberek számára, hogy egyfajta optimista óvatosság legyen bennük. „Ne féljenek a szorongástól, fogadják el, hogy az élet nehéz volt az elmúlt 12 hónapban, és várhatóan a következő 12 hónapban sem lesz könnyebb kiigazodni rajta.”
Forrás: The Huffington Post Fotó: Unsplash
