Ahová betesszük a lábunkat, ott bizony szemetelünk
Az ötvenes évek óta nagyon sok rakétát indítottunk el, és még több műholdat állítottunk pályára. Sok közülük még mindig az űrben van és évek óta növekvő problémát jelentenek, mivel alacsony Föld körüli pályán mozognak. Annál nagyobb a velük való ütközés kockázata, minél több van fent: jelenleg több mint 8000 tonna törmelék veszélyezteti a mindennapi életünkhöz szükséges szolgáltatásokat, amik számunkra talán alapvetőnek tűnnek, pedig az időjárás-előrejelzés, a távközlési és a GPS-rendszerek rendkívül kiszolgáltatottak a körülöttünk keringő űrszemétnek. Ráadásul ezek a darabok akár a Nemzetközi Űrállomással is ütközhetnek, veszélyeztetve az ott lévő űrhajósok életét.
Az űrszemét változatos összetételű. Vannak köztük nagy objektumok, halott műholdak, vagy amelyek kudarcot vallottak, esetleg missziójuk végén pályájukon maradtak, a kisebbek pedig lehetnek például rakétákról leesett törmelékdarabok. Ez így is soknak tűnik, de ha két műhold ütközik, akkor a két objektum akár több ezer új darabra is széteshet – ez szerencsére ritkán fordul elő, de több ország, köztük az USA, Kína és India is használt már rakétákat saját műholdjaik felrobbantására, amivel rengeteg újabb apró és veszélyes törmeléket hoztak létre.
A NASA egyik legfrissebb jelentése szerint az általunk termelt milliónyi űrszemét között legalább 26 000 darab, 17.500 km/h sebességgel haladó softball labda méretű is kering, amelyek egy ütközés során akár meg is semmisíthetnek egy műholdat. Ezek közül több mint 500 000 akár egy misszió szerencsés kimenetelét is fenyegetheti, hiszen a védelmi rendszerekkel, üzemanyagtartályokkal és az űrhajók kabinjaival találkozva hatalmas károkat okozhatnak.
A kozmikus hulladék leggyakoribb fajtája akkora, mint egy szem só. 100 millió darabnál is több van belőlük, amik átszúrhatják az űrhajósok ruháját, akár egy katasztrofális végkimenetelű tragédiába is belesodorva őket. A 36 000 kilométeres magasságban úszó veszélyes törmelékek és műholdak több száz, vagy ezer évig is lebeghetnek körülöttünk: jelenleg körülbelül 2000 aktív, és 3000 üzemen kívüli műhold kering a Föld körül. Ezek mindaddig a pályán maradnak, amíg vissza nem térnek a légkörbe, ahol elégnek zuhanás közben.
Kísérletek a gyűjtésre
A NASA szerint az űr megtisztítása és a törmelékkel kapcsolatos kockázatok kezelése attól függ, hogy meg tudjuk-e akadályozni a jövőben a hulladék felhalmozódását, valamint el tudjuk-e takarítani a már ott lévő szemetet. Évente több száz végzetes találkozást kell megakadályozni, a Nemzetközi Űrállomásnak 1999 óta például 25 törmelékelkerülő manővert kellett elvégeznie.
Az Egyesült Királyság által a kazahsztáni Bajkonur űrrepülőtérről indított ELSA-d misszió olyan technológiát mutat be, amely segítheti a Föld felett lebegő törmelékek millióinak megfogását. Az űrhajó úgy működik, hogy megpróbál kapcsolódni az elhalt műholdakhoz, és a Föld felé taszítja őket, hogy elégjenek a légkörben. A misszió hat hónapon keresztül takarítja a bolygónk körül keringő hulladékot. Az ELSA-d-t egyébként nem a már fent keringő halott szatellitekre, hanem kimondottan arra fejlesztették ki, hogy a jövőben pályára állított objektumok ne gyarapítsák a már most is tetemes mennyiségű űrszemetet.
A tisztítási technológiák fejlesztése egyébként már évek óta folyamatosan halad. A japán űrügynökség 2016-ban egy 700 méteres kábelt küldött az űrbe, hogy megpróbálja lelassítani és irányítani a kozmikus hulladékot – bár ez az akció nem járt sikerrel. Az Európai Űrügynökség azt tervezi, hogy 2025-ben önpusztító robotot állít pályára, amelyet a szervezet korábbi főigazgatója csak „űrporszívóként” emlegetett. Egy japán nagyvállalat, a Susimoto Forestry pedig a Kiotói Egyetemmel közösen fejleszti a világ első, fából készült műholdjait – ezek egyrészt nem jelentenek akkora károkat, mint társaik, másrészt nem hagynának hátra káros anyagot, amikor a légkörbe lépve elégnek.
Szó mi szó, az ütközések ritkák: az utolsó műhold, amely megsemmisült a kozmikus hulladékkal való ütközés során, 2009-ben szenvedett balesetet. A világegyetem szerencsére hatalmas, így bár a Föld körüli objektumokra hatalmas veszélyt jelentenek az apró szemétdarabok, a csillagok közötti felfedezéseinket nem kockáztatják.
Fotó: Unsplash Forrás: NPR, Natural History Museum London, National Geographic
