Így vegyük rá a gyerekünket, hogy meséljen arról, milyen napja volt

2021. október 24. |

A mi történt ma veled kérdésre mindig csak „semmi” a válasz? Akkor ez a cikk neked szól.

Adott egy beszédes, folyton csacsogó 6 éves gyerek, akinek mintha ellopták volna a nyelvét, amikor azt kérdezik tőle a szülei, mi volt ma az iskolában. Órákat tud beszélni a Minecraftról vagy a kedvenc rajzfilmjéről, ám ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen napja volt, legfeljebb annyit sikerül kihúzni belőle válaszként: jó, rossz vagy semmi extra. Boldognak tűnik, nem szorong, így nem kell azon aggódni, hogy bármivel küzdene magában, azért tartja magában a vele történtek részleteit. Ám szülőként nehéz megbirkózni azzal, hogy nem tudjuk meg, mi történik vele a 24-ből nagyjából 7 órán keresztül. Némi rásegítéssel azért elérhetjük, hogy a semminél többet tudjunk meg a gyerekeink iskolai mindennapjairól tőlük.

szulo-gyerek-kommunikacio

Először etessük meg őket

Szülőként fontos észrevennünk és megértenünk, mekkora energiát követel a gyerekektől, hogy vsszagondoljanak a napjukra és a történéseket szavakba öntsék. „Nincs különösebb oka annak, hogy a gyerekek nem beszélnek a napjukról. Könnyen lehet, hogy egyszerűen kiégtek aznapra – mutatott rá Rebecca Jackson pszichológus, a kognitív területek szakértője. – 20-30 perccel azelőtt, hogy bármit is kérdeznénk, etessük meg őket, adjunk némi fehérjét nekik, hogy legyen elég energiájuk a kommunikációra, ami nem feltétlenül jön természetesen. Néha ennyire egyszerű az egész.”

Kísérletezzünk az időzítéssel

A szakértő szerint a helyes időzítéstől is függ, milyen hosszú és összetett választ kapunk a gyerekektől arra a kérdésre, hogy mi volt ma veled. Amikor elmegyünk értük az iskolába, valószínűleg szülőként alig várjuk, hogy halljuk, milyen napjuk volt, hiszen hiányoztak nekünk. Ám ők viszont semmi mást nem akarnak, csak kiengedni egy kicsit. Lehet, hogy a mi gyerekünk inkább a lefekvés előtt nyílik meg jobban? Vagy a hétvégén kerül olyan nyugalomba, hogy előcsalogathatók belőle a heti történések?

Sok szülő számolt be arról, hogy a hazafelé úton, közlekedés közben vagy bevásárláskor jutnak eszébe a gyerekeknek az aznapi történések. Ez azért lehet, mert ilyenkor van kezdete és vége a közös tevékenységünknek, és nem feltétlenül van direkt szemkontaktus a szülőkkel, ami szintén segítheti, hogy könnyebben beszéljenek magukról. 

Társítsuk tevékenységhez a kérdést

„Ha azt szeretném, hogy a fiam beszéljen magáról, előtte fogócskázunk – mondta Jackson. – Ezután tehetek fel bármilyen kérdést, ilyenkor nagyon beszédessé válik.” A szakember másik gyermeke viszont olyankor nyílik meg jobban a napjáról, ha együtt sétálnak vagy beugranak egy cukrászdába. 

A kutatások szerint segíti a kommunikációt az is, ha megváltozik a környezet vagy váltunk a különböző cselekvések között. Felnőttekkel végzett vizsgálatok is bebizonyították, hogy az emberek kreatívabbak és csökkenti a szellemi kifáradást, ha séta közben ötletelnek. Nem légből kapott ebből arra következtetni, hogy ugyanez működhet akkor is, ha a gyerekeinkkel szeretnénk beszélgetni.

Használjuk az információkat, amiket már tudunk

Ahogy a gyerekeknek, úgy a szülőknek is el kell készíteniük a házi feladatukat ahhoz, hogy a gyerekeik megnyíljanak. Ez azt jelenti, hogy a lehető legtöbbet meg kell tudnunk a gyerekeinkről a tanároktól, osztálytársaktól és a napirendjükről. Ezek az információk ugyanis segíthetnek elindítani a beszélgetést. „Jegyzeteljünk a szülői értekezleten, fogadóórán. Nézzük meg, mi az ebéd a héten. Ha ezeket használjuk, elindíthatja a gyerekekben a visszaemlékezés folyamatát” – mondta a szakember. 

Tegyünk fel konkrét, de nem eldöntendő kérdéseket

Azt valószínűleg minden szülő tudja, hogy a milyen napod volt? kérdés vörös posztó a gyerekek szemében, és ha ezzel indítanak, biztosan nem kapnak értelmezhető, használható választ. Az sem jó azonban, ha túl konkrétak vagyunk, ilyenkor vallatásszerű hangulata lehet a beszélgetésnek, ahogy sorjáznak az igenek és nemek válaszként.

A cél az, hogy olyan kérdést találjunk, ami ugyan konkrét, ám mégis kifejtendő választ igényel. Mi volt a napodban a legjobb? Csinált valaki valami vicceset az osztálytársaid közül? Min nevettetek sokat? Volt valamilyen újdonság?

Gyerekfüggő, ám az is segíthet, ha a saját iskolás napjainkat idézzük fel, és ennek apropóján kérdezzük a saját gyerekünket: amikor én voltam elsős, mindig ezt és ezt játszottuk a barátaimmal. Ti mit szoktatok játszani?

Ne kapcsoljunk problémamegoldó üzemmódba

Lehet, hogy a gyerekünk olyan dolgot oszt meg velünk, aminél szükség lehet a szülők beavatkozására is. De ilyenkor ne akarjuk azonnal megoldani a problémát. Például ha iskolai zaklatásról mesél a gyermekünk (függetlenül attól, ő a zaklató vagy a bántalmazott fél), először hallgassuk meg, bármennyire is nehéz. 

„Adjunk teret a gyereknek, hogy megmagyarázza, az ő szemszögéből mi történik, hogyan érez ezzel kapcsolatban” – mondta Jackson. Ez nem azt jelenti, hogy feltesszük a kezünket és nem csinálunk semmit később sem. Viszont segíthet, ha érzik, valóban meghallgatjuk őket. „Minden helyzetben ez a legfontosabb, hogy érezzék, valóban figyelünk rájuk. Ahhoz, hogy legközelebb is meséljenek, ez az, ami igazán számít.”

Forrás: Huffington Post Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter