Amikor a vacsora mellett megbeszéljük a nap történéseit, vagy egy baráttal beszélgetnek a szülők, miközben a gyerekek játszanak a másik szobában, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a kicsik mindent hallanak. Ezzel gyakran csak akkor szembesülünk, amikor elismétlik, amit a fejük felett mondtunk néhány nappal korábban.
Az önbecsülés és önbizalom ötéves korra fejlődik ki a gyerekeknél. „Ez az az időszak, amikor elkezdik fontosnak tartani, mit gondolnak mások, a döntéseikben mások véleménye is számít már” – mondta Sanam Hafeez neuropszichológus. A tudósok azt is megfigyelték, hogy a fiúk sokkal pozitívabban állnak saját magukhoz, ha a szüleik dicsérő szavakkal beszélgetnek róluk másokkal, míg a lányok önbizalma akkor kap szárnyakat, ha a pedagógusok dicsérik őket.
Számít tehát, milyen szavakat használunk, amikor a gyerekeinkről beszélünk, és ez igaz arra az esetre is, amikor másokkal beszélgetünk a gyerekeinkről. A kutatások eredményei szerint, amikor egy gyermek azt hallja, hogy negatív hangnemben beszélünk róluk, átveszik ezeket a gondolatokat és érzéseket.
Más szóval, ha a gyerekeink hallják, ahogy róluk panaszkodunk (különösen családtagoknak vagy barátoknak), az negatív hatással lehet a fejlődő önbizalmukra, amikor épp abban a korban vannak, hogy mások velük kapcsolatos érzéseit próbálják kibogozni, megérteni.
„Megfigyeltük, hogy a gyerekekben már akkor előítéletek ébrednek csoportokkal, személyekkel szemben, ha nem is ismerik az adott személyeket, ám hallják, ahogy a felnőttek telefonban vagy videóhívásban beszélnek, állításokat fogalmaznak meg velük kapcsolatban – mutatott rá dr. Jonathan D. Lane, a Vanderbilt Egyetem pszichológia és fejlődéslélektan professzora. – Teljesen logikus következtetés, hogy ezek a hatások akkor is érvényesek, amikor a gyerekek azt hallják, ahogy róluk beszélnek, negatív megjegyzéseket tesznek a szülők más embereknek.”
Ez nem azt jelenti természetesen, hogy ne beszéljünk a gyerekeinkről a barátainknak vagy más családtagoknak. Dr. Sara Huberman Carbone gyermekgyógyász szerint a kulcs az, hogy viselkedésről, cselekedetekről beszéljünk, és ne személyiségjegyekről. Ha olyan pozitív dolgokról beszélünk, melyeket a gyerekek képesek irányítani, azzal kifejezetten erősíthetjük az önbizalmukat, hiszen hozzásegítjük őket, hogy rájöjjenek, hogyan tudják befolyásolni a saját érzéseiket.
Amikor azonban negatív viselkedésről beszélünk, Huberman Carbone azt javasolja, azt azonnal tegyük, jelen időben, közvetlenül akkor, amikor bekövetkezik, mivel a gyerekeknek kisebb korban még nehézséget okoz összefüggésbe hozni a múltban történt (még ha a közelmúltban volt is) eseményeket a beszélgetéssel.
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan dicsőítenünk kellene gyermekünk minden tettét. Sőt, azt sem, hogy ne kellene arra is odafigyelnünk, hogyan dicsérünk. „Ha azt mondjuk: annyira okos!, olyan elvárásokat ébreszthet a gyermekekben, melyeknek úgy érzik, muszáj megfelelniük, így a dicséretnek szánt megjegyzés akár vissza is vetheti az önbizalmukat – mutatott rá Huberman Carbone. – Ehelyett inkább hangsúlyozzuk az erőfeszítést és munkát, amit a kihívások megoldásába fektettek a kicsik, a tanulást és az új dolgok felfedezését. Például mondhatjuk azt: látom, mennyit gondolkoztál és dolgoztál ezen a feladaton. A munkára fókuszáljunk és az erőfeszítésre, amit megtettek a sikerért.”
Forrás: Insider Fotó: Unsplash
