A járvány kezdete óta a szorongás a mindennapjaink részéve vált. Tartunk a betegségtől, féltjük a szeretteinket, aggódunk, hogy elveszíthetjük a munkánkat. Volt, hogy a négy fal közé kényszerültünk, megküzdöttünk a távoktatás nehézségeivel, rokonainkat és barátainkat sokáig csak videóchaten át láthattuk – és persze megismerkedtünk az arcmaszkkal, sőt meg is kellett barátkoznunk vele. A maszkviselés legtöbbünknek ma már nem okoz gondot, de így is rengetegen vannak – főként a szív-, légzőszervi vagy mentális problémákkal küzdők –, akiknek mind a mai napig igencsak megnehezíti az életét, és komoly szorongást okoz.
Akár szükséges kellemetlenségnek tekintjük a maszkot, akár már jóformán észrevétlenül be is épült a hétköznapjainkba, a szorongás a szervezetünk teljesen természetes válaszreakciója lehet a viselésének ideje alatt. Maszkban óhatatlanul szaporábban, felületesebben vesszük a levegőt, ami már önmagában ingerli a vészhelyzetekre, terhelésre reagáló szimpatikus idegrendszert, és beindíthat akár vészreakciót, az üss vagy fuss elnevezésű reakciót is. Evolúciónk hajnalán ez a belső parancs menekülésre vagy harcra ösztönzött bennünket, ma már inkább csak szapora légzéssel és megnövekedett pulzusszámmal járó stresszt, rosszabb esetben hiperventillációt okoz. Jó hír viszont, hogy bizonyos légzőtechnikák elsajátításával és gyakorlásával nemcsak elviselhetőbbé tehetjük a maszkban töltött időt, de elejét vehetjük a szorongásnak is.
Reggeli gyakorlatok
„Edzeni kell a légutak, légzőszerveket, légzőizmokat, ha azt szeretnénk, hogy a maszkviselés ne okozzon gondot” – mondja Bálint János jógaoktató, aki azt tanácsolja, kezdjünk minden reggelt légzőgyakorlatokkal. Mielőtt hozzálátnánk, szellőztessünk ki, engedjünk friss levegőt a lakásba, vagy elindulhatunk egy rövid sétára a közeli parkba is. Végezzünk húsz-harminc hasi, aztán ugyanennyi mellkasi légzést. Szívjuk a levegőt a hasunkba úgy, hogy a mellkasunk mozdulatlan marad, majd a mellkasunkat töltsük meg levegővel. A gyakorlat közben lazuljunk el, lassan és mélyen lélegezzünk az orrunkon keresztül, és közben végig a légzésünkre koncentráljunk. Ha ez már megy, próbálkozhatunk összetettebb feladattal, gyakorolhatjuk a jógalégzést: egy lassú, orron át történő levegővétellel töltsük meg a mellkast és a tüdőcsúcsot. Először domborítsuk ki a hasunkat, majd húzzuk szét a bordáinkat, végül emeljük meg a kulcscsontunkat. „A gyakorlatok jótékony hatását már akár egy nap után is érzékelhetjük, de néhány hét alatt egyértelmű változást fogunk tapasztalni maszkviselés közben is” – mondja János.
Fotó: Getty Images
