Már kislányként is arról álmodozott, hogy felnőve fodrász lesz, a tehetsége és kreativitása pedig meg is volt a szakmához. 14 éves korában ő volt az a lány a faluban, akinél a barátnők és ismerősök egy-egy nagyobb rendezvény vagy buli alkalmával egész délután sorban álltak, hogy Musti elkészítse számukra a tökéletes frizurát. Az álomszakmának azonban akkor, tizenévesen a szülei tanácsára végül hátat fordított.
„Egy nógrádi kis faluba születtem, és anyukám úgy volt vele, hogy túl okos vagyok ahhoz, hogy fodrász legyek, hogy a szomszéd városba járjak a szakmunkásképzőbe. Ezért inkább egy közgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem, és az érettségi után gyakorlatilag véletlenül kerültem a pályámra. Minden egyes olyan szakra beadtam a jelentkezést, ahova lehetett közgazdaságból felvételizni, és Budapesten volt. Így kerültem végül a Budapesti Műszaki Főiskolára.”
A főiskolán a mérnöktanár és műszaki menedzser szakot végezte el, a tanulmányai befejezése után pedig rögtön el is tudott helyezkedni. A közigazgatásban kezdett el dolgozni, előbb pályázatkezelés területen, majd miután a főnökei rájöttek, hogy az informatikához is jól ért, szoftvermenedzser lett belőle, és különböző pályázatkezelő szoftverek felépítésével, irányításával foglalkozott.
„Ez a közszférás munka 8-10 évig tartott, és az első öt év, 23 és 28 éves korom között, nagyon rossz volt. Próbáltam belekényszeríteni magam egy olyan életbe, ami nem volt nekem való.
Nagyon szenvedtem az eredeti szakmámban, olyan érzés volt, mintha a monitor kiszívná belőlem az életet.
Végül 28 éves koromban eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, nem lehet egész életemben egy olyan munkát csinálnom, amit nem szeretek, mert nem kizárt, hogy valami csúnya betegség lesz a vége.”
Musti ekkor döntötte el, hogy ha késve is, de mégiscsak meg fogja valósítani a gyerekkori álmát. Ez alkalommal már a családja is támogatta a döntését, hiszen látták rajta, mennyire boldogtalan a munkájában. Jelentkezett egy fodrásziskolába, ám a biztos állását nem adta fel rögtön: a képzést a munkája mellett végezte el, és csak az iskola végeztével intett búcsút a korábbi életének. Néhány hónap múlva derült csak ki, hogy a váltás még így is egy kicsit elhamarkodott volt.
„Amikor a fodrásziskolába jártam, végig az volt bennem, hogy majd ha megkaptam a papírt, rögtön el is fogok helyezkedni fodrászként, és nem fogok már tovább a munkahelyem dolgozni. Ebbe az iskola elvégzése után bele is vágtam, de nagyjából 3 hónapig tudott csak működni a dolog, ugyanis nem volt elég vendégem ahhoz, hogy meg tudjak élni. Ez egy nagyon szerencsétlen három hónap volt. Az első próbálkozásra igazából belebuktam a fodrászkodásba.”
Musti szerencséjére pont ebben a kilátástalan időszakban találta meg egy életmentő lehetőség: egy szoftvermenedzsmenttel kapcsolatos projektmunkát ajánlottak fel neki, amit azonnal el is vállalt. Az ezt követő 5 éve egy hibrid, átmeneti felállásban zajlott: több apró projektekben dolgozott rugalmas munkaidőben és home office-ban a régi végzettségével, mellette elkezdte felépíteni az új életét is a fodrászkodással.
„Ha akkor nem lettem volna hajlandó visszamenni valamennyire a régi munkámba dolgozni, akkor nem tudtam volna előre haladni. Éppen ezért szerintem egy karrierváltásnál nagyon fontos, hogy ne haragudjunk arra a vonatra, ami elhozott minket odáig. Ne haragudjunk a régi szakmánkra. Én akkor nagyon is haragudtam rá. Nagyon utáltam az egészet, viszont még nem volt ott az a belépési pont, ahol végleg elengedhettem volna. Végül jött ez az átmeneti időszak, ami egész sokáig tartott ugyan, de már sokkal jobb volt, hiszen azt is csinálhattam közben, amit szeretek.”
Öt év hibrid felállás után jutott el Musti arra a szintre, ahol anyagilag már nem volt szüksége a projektmunkákra, és végre kizárólag az álmai megvalósítására koncentrálhatott. Egy barátnőjével összefogva felépítette a saját vállalkozását: a fodrászkodás mellett az országban egyedülálló módon egy póthajköcsönző céget indítottak, szabadidejükben pedig egy saját podcastet is készítenek, A fodrásznál megbeszéljük címmel.
„Ma már sokkal nyugodtabb vagyok. Nekem nagyon nagy stresszt jelentett az irodai környezet, a fix munkaidő, a bejárás. A korábbi munkám alatt inzulinrezintenciás lettem, de mostanra ez is teljesen megszűnt. Rájöttem, hogy számomra nagyon fontos a változatosság, hogy új emberekkel találkozzak. Ez nagyon sokat ad nekem. És persze az alkotás is. Mielőtt fodrászkodni kezdtem, hobbiból festegettem, de ma már felhagytam vele, mert a kreativitásomat teljesen ki tudom élni a szakmámban. Nagyon jó érzés, hogy az alkotás öröme is megjelent az életemben.”
Semmit nem bánt meg
„Nem lett volna belőlem az az ember, aki ma vagyok, ha annak idején nem jártam volna a főiskolára. Azok az évek is nagyon jók voltak: a legjobb barátaimat akkor ismertem meg, és a főiskolának köszönhetem azt is, hogy rendszerben tudom szemlélni a vállalkozásomat. Sokáig haragudtam magamra, hogy csak 28 évesen kezdtem el építeni az álmomat, mert úgy éreztem, hogy elvesztegettem 10 évet az életemből.
De valójában nem vesztegettem el semmit, mert minden ott szerzett tapasztalat hozzátesz a mostani munkámhoz.”
Azoknak a nőknek is van tanácsa, akik hozzá hasonló cipőben járnak, és karrierváltáson gondolkoznak: Musti szerint a legfontosabb, hogy próbáljanak a szívükre hallgatni, és csak olyan szakmába kezdjenek bele, amit valóban szenvedéllyel tudnának csinálni.
„Másfél évig tanítottam egy fodrásziskolában is, ahol nagyon sok fiatallal és idősebbel találkoztam, olyanokkal, akik változtatni szerettek volna, ám nagyon sokuknak végül nem sikerült. Sokan azért buktak el, mert nem feltétlenül azt a szakmát választották, ami igazán velük rezgett, ami a szívük vágya volt, hanem valami olyat, ami egyszerűen jó ötletnek tűnt. Ha felnőttként, akár meglévő munka mellett szeretnél váltani egy másik szakmára, szerintem az a legfontosabb, hogy olyat válassz, amitől dalol a lelked, amit nagyon szeretnél csinálni. Mert ha nem szereted csinálni, akkor nem fogod a szabadidődet ezzel tölteni, nem akarod majd képezni magad, csak szenvedés lesz az egész. És azt is fontos észben tartani, hogy nem muszáj örök életünkre választani. Én sem vagyok biztos benne, hogy még 20 évig ezt fogom csinálni. De amikor bele szeretnél fogni valami újba, nagyon fontos, hogy tényleg érdekeljen a dolog.”
Fotó: Kriston Petra
