A kormány alig két hete jelentette be, hogy az elszálló energiaárak miatt a rezsicsökkentés rendszere nem tartható fenn tovább, ami miatt augusztustól az átlag fölötti fogyasztásért mindenkinek piaci árat kell majd fizetnie. A számok azt mutatják, hogy aki áramból túlfogyaszt, annak lesz kevésbé fájdalmas a rezsicsökkentés csökkentése, aki gázból, az viszont óriási áremelkedést élhet meg. Nem nehéz belátni, hogy a rezsiemelés leginkább az alacsony jövedeleműeket, az egyedül elő időseket, a gyerekeiket egyedül nevelő szülőket, valamint azokat fogja igazán rosszul érinteni, akik az igényeiket meghaladó méretű ingatlanban élnek.
Fontos leszögezni, hogy magában az energiatakarékoskodásban természetesen semmi rossz nincs, sőt környezetvédelmi okok miatt kifejezetten üdvözlendő, ha az emberek véget vetnek a felesleges energiapazarlásnak.
A többszázezres számlák ellen egyetlen eszközt vethetünk csak be: a takarékoskodást. Hogy pontosak legyünk: az újabb takarékoskodást. Az utóbbi hónapokban elszállt infláció miatt ugyanis az emberek egy részének már egyébként is kétszer meg kellett gondolnia, hogy mire tud, vagy nem tud költeni a(z) (inflációval egyenesen arányosan nem növekvő) fizetéséből.
A brutális áremelkedés és a rezsiváltozás természetesen a marieclaire.hu szerkesztőségének tagjait sem kíméli – a következőkben mi meséljük el, hogyan és mivel próbálunk meg spórolni a mindennapokban.
Kádban fürdés, meleg szoba, és az ételrendelés luxusa
Kicsivel több mint két éve egy kisebb karrierváltáson mentem keresztül, aminek következtében a korábbihoz képest a fizetésem is végre valahára jelentősebb mértékben emelkedett. Az új fizetésemmel két évvel ezelőtt egy kvázi kiskirálynak éreztem magam. (Azt tudni kell, hogy a barátommal, plusz két macskával lakok egy másfélszobás társasházi lakásban, külön kasszán élünk, de felosztjuk egymás között a kiadásokat. Ő felel a rezsiért és a lakbérért, én pedig a mindennapos bevásárlásért.) Ha valamire vágytam (nem kell óriási dolgokra gondolni), általában meg tudtam venni magamnak, minden hónapban félre tudtam tenni egy kisebb összeget, intéztem a bevásárlásokat, és a hónap végén sem teljesen kiürült pénztárcával vártam a következő fizetésemet. Nem gondolom, hogy mindez óriási luxus lett volna, nekem mégis sok biztonságot adott, hogy nem kellett folyamatosan a pénzemet számolgatnom. Ennek a relatív jólétnek a falai az infláció növekedésével szépen lassan repedezni kezdtek. Persze tudom jól, hogy a nagy magyar átlaghoz képest továbbra sincs igazán okom panaszra – ahhoz a magyar átlaghoz képest, aminek a bére az egyik legalacsonyabb az unión belül – de az az életminőség, amit két éve felépítettem, mostanra tarthatatlanná vált. Nem volt mit tenni, a hirtelen jött drágulás bizony nálunk is lemondásokkal járt együtt…
Egy évvel ezelőtt még teljesen megszokott volt, hogy hetente néhány alkalommal étteremből rendelünk házhoz ételt, ám az árak növekedésével ez volt az első „luxus”, amiről le kellett mondanunk. Minimalizáltam a ruha- vagy pipere vásárlást, lemondtam a túlságosan is drága fodrászomról és a rendszeres hajfestésről, csak arra adok ki pénzt, amire nagyon muszáj, és próbálom mindenből az akciósat keresni. Két dolog van, amin nem akarunk és nem is igazán tudunk spórolni: az egyik a mi élelmiszerünk, a másik a macskáké. A barátommal mindketten vegánok vagyunk, (ami néhány esetben már eleve drágábbá teszi a bevásárlást) emellett törekszünk is arra, hogy minél minőségibb és egészségesebb élelmiszereket fogyasszunk. Ennek az lett a következménye, hogy jelenleg kétszer-háromszor annyit (ha nem többet) hagyok a boltban egy-egy bevásárlás alkalmával, mint egy-másfél évvel ezelőtt tettem. A cicáknak az egészségügyi problémáik miatt kell speciális tápot enniük, amit természetese továbbra is biztosítani fogunk a számukra.
Az elszabaduló infláció és a változatlan fizetés miatt mostanra odáig jutottam, hogy félre tenni gyakorlatilag semmit nem tudok a pénzemből, és már annak is képes vagyok örülni, ha a hónap végén nem kell kölcsön kérnem a barátomtól pár ezrest a bevásárlásra.
Öröm az ürömben, hogy ezek után a rezsiár-növekedés bennünket remélhetőleg nem fog súlyosan érinteni. Az áramszámla biztosan nem fog földhöz vágni, hiszen a fogyasztásunk már eddig is jóval az átlag alatt volt. A gáz már kicsit trükkösebb, mivel társasházban lakunk egy központi kazánnal, így még nem dőlt el teljesen, számunkra hogyan fog változni a rezsifizetés. Biztos, ami biztos alapon azt azért megbeszéltük a barátommal, hogy a kevés gázfogyasztás jegyében meg kell hoznunk néhány – számomra kifejezetten – fájdalmas döntést. Viszlát kádban fürdés és 22 fokra felfűtött lakás. A gázfogyasztásunk minimalizálása érdekében ideje lesz megbarátkoznom a zuhanyzás rideg valóságával, és idén télen dupla plédbe kuckóznom filmnézés közben.
„A téli 23 fok nem lesz tartható a fűtésszezonban”
Amikor az első hírt megláttam a rezsicsökkentés-csökkentésről, az jutott eszembe: mostantól moshatok kézzel, mert a napi három adag ruha tuti, hogy nem fér bele az átlagba. Szerencsére a férjemnek ennél sokkal racionálisabb gondolatai támadtak, és azzal a lendülettel rendelt néhány digitális áramfogyasztás-mérőt, amivel leellenőrizhetjük, melyik háztartási gépünk mennyit fogyaszt. Nagy meglepetést nem okozott, hogy nem a mosógép a fő ludas (ami elég megnyugtató így két gyerekkel a sarazós-játszóterezős szezonban). A hűtőcserét viszont nem halogathatjuk tovább, és végre alapos indokunk van a régi, nem elég energiatakarékos darab lecserélésére.
Elég valószínű, hogy a téli 23 fok sem lesz tartható majd a fűtésszezonban, így biztosan lejjebb állítjuk majd a termosztátot néhány fokkal. (Már ha lesz gáz, és tudunk mivel fűteni.)
„Egy ideje már nem tudunk félretenni, és ez nagyon erősíti a bizonytalanságérzetünket”
Én és a párom külön kasszán vagyunk, és elég nagy a szakadék a két fizetés között. Ezt úgy próbáljuk áthidalni, hogy mindenki a fizetésének arányosan száll be a nagyobb költségekbe, úgy mint nyaralás, nagyobb tételek vásárlása stb. Összességében, a két fizetést összerakva privilegizált helyzetben vagyunk, valószínűleg ki tudnánk fizetni az emelkedett számlákat is, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érezzük meg mi is a pénztárcánk vastagságán az extra költségeket. Arról nem is beszélve, hogy a bolti bevásárlások során egyre-egyre kevesebb terméket tudunk megvásárolni ugyanabból az élelmiszerre fordított keretből. Most, az emelkedett árakkal éppen kijövünk a fizetéseinkből – hitelfizetéssekkel együtt –, viszont az előző évekkel ellentétben egy ideje már nem tudunk félretenni, és ez nagyon erősíti a bizonytalanságérzetünket.
Az első gondolatom, amikor meghallottam a híreket, az volt, hogy oké, akkor ennyit a kádfürdőről. Ugyanis tudtam, hogy a villanybojlerünk a ludas az áramszámlánk jelentős részéért, így mindenképpen lejjebb kell vennünk a bojlert, ha nem akarunk túlfizetni. A második, hogy a sütőt többé nem fogjuk felelőtlenül 2 árva melegszendvics vagy néhány, a tepsiben szellősen terpeszkedő mirelit zöldségpogácsa kisütésére használni. A harmadik pedig, hogy vége az ételrendelésnek. Az utóbbi időben brutálisan elszálltak a rendelt ételek árai, az adagok viszont lecsökkentek. Mivel mindketten több állásban dolgozunk, nagy kihívás a főzést is beépíteni a mindennapjainkba, ezt heti 1-2 nagyobb, dobozolós főzéssel próbálom áthidalni. Sajnos ez az új rend egy újabb női mellékállást eredményezett számomra, mert a barátom nem tud főzni. A növényi tejek és tejtermékalternatívák ára nálunk átlépte a lélektani határt, így visszakullogtunk a jó öreg sajthoz, tejfölhöz és kefírhez, ezekkel szuperül lehet spórolni, jóllehet, az étkezési elveinken módosítani kellett miattuk… Jogsink, autónk nincs, amikor valamilyen nehéz dolgot kell szállítanunk vagy sürgősen el kell érnünk A-ból B-be, akkor taxizunk. Ez még mindig sokkal olcsóbb, mint egy autó fenntartása, azonban a megemelkedett taxis tarifák mellett amikor csak tudjuk, próbálunk tömegközlekedni, közösségi rollereket használni, húzósabb, nehéz csomagos utakra pedig az autóval rendelkező barátoktól, családtagoktól szívességet kérni, esetleg telekocsit használni.
„Gyomorgörcsöm van a bejelentés óta, főleg, hogy KATA-s is vagyok”
Én eleve spórolós vagyok, legyen szó akár a vásárlásról, akár az energiáról. Mindig úgy gondolkodtam, hogy annak ellenére, hogy megtehetjük, hogy befűtünk és pólóban flangáljunk otthon a télen, azért ezt luxus lenne megtenni. Nemcsak a pénz miatt spóroltam, hanem azért is, mert energiapazarlásnak tartom azt, hogy ennyire befűtsek. Viszont nagyon hideg a lakásunk, mert a két oldalán lépcsőház van, az alattunk lévő lakás pedig üres. Télen teljesen felöltözve is nyomni kellett a gázfűtést, és most nem tudom, hogy mit fogunk csinálni, azon kívül, hogy minden nap írjuk a gázóra állását. Nekem gyomorgörcsöm van a bejelentés óta, főleg, hogy KATA-s is vagyok… Mintha kihúzták volna alólam a talajt.
„Ruhákat, cipőt már 1,5 éve egyáltalán nem vásárolok”
Én már jó ideje spórolós üzemmódba kapcsoltam, ami abban merül ki, hogy szinte teljesen letettem az autót, bringával közlekedem, amikor csak lehet, illetve, ha vidékre kell menni, telekocsizom. Az étkezést is átalakítottam, napi háromszor eszem, reggelire kását gyümölccsel, ebédre is mindig valami egyszerűt (főzelék, rakott krumpli, káposzta, hüvelyes, illetve rizses, tojásos egytálételek). Vacsorára abonett, sajt, és valami zöldség. Heti kétszer eszem húst. Alkoholra, tejre és csokira már egyáltalán nem költök. Mondjuk el is kezdtem rendesen fogyni. Ruhákat, cipőt már 1,5 éve egyáltalán nem vásárolok, anyukám ruháit kezdtem el átalakítgatni magamnak. Amin nem spórolok, az a cicakaja.
Ami nálam jól bevált tipp (egy gasztrobloggertől kaptam), hogy engedjem el élelmiszer dolgában a nagybevásárlást, naponta vásároljak, mert valami mindig akciós, és nézzem a szavatosság miatt leárazott termékeket is. Tényleg egy-két ezer forintot meg lehet így fogni.
Fotó: Getty Images
