Három nőt ölt meg Leonarda Cianciulli, a correggiói szappanfőző, aki nem véletlenül kapta ezt a nevet a sajtótól: áldozatai maradványából szappant és teasüteményt készített. Ám mielőtt sorozatgyilkos vált volna belőle, ő is csak egy itáliai mamma volt, aki nem akart mást, csak megvédeni a fiát a második világháborútól.
Leonarda története a 20. század fordulóján kezdődött. Házassága alatt tizenhétszer esett teherbe, a tizenhétből három terhessége végződött vetéléssel, tíz gyermeke pedig nem sokkal születése után halt meg. Ezek után nem csoda, hogy négy életben maradt gyermekét még a széltől is óvta. 1939-ben fia, Giuseppe Pansardi – aki nemcsak a legidősebb, de legkedvesebb gyermeke is volt – bejelentette, hogy csatlakozik az olasz hadsereghez. Mint oly sok hazafi akkoriban, ki akarta venni a részét a második világháborús erőfeszítésekből. Ez a bejelentés már túl sok volt az egyébként is babonás Leonarda Cianciullinak, és a huszadik század egyik leghíresebb női sorozatgyilkosát hozta ki belőle.
A kezdetek
1948. április 18-án született a dél-olaszországi Montanellában. Kétszer próbált önkezével véget vetni az életének már gyermekkorában. Amikor 1917-ben összeházasodott Raffaele Pansardival, Leonarda úgy gondolta, anyja elátkozta őt, mivel ő nem járult hozzá lánya házasságához korábban.
1927-ben Leonarda csalás miatt börtönbe került. Miután szabadon engedték, a családjával Potenzából Lacedoniába költözött, nem túl messze gyermekkori otthonától. 1930. július 23-án földrengés rázta meg a környéket. Később az olasz történelem egyik legnagyobb pusztítást végző földrengéseként tartották nyilván az akkori földmozgásokat. Cianciulli is a több ezer ember között volt, akiknek a katasztrófa lerombolta az otthonát.
Leonarda – az öngyilkossági kísérletek, anyja átka, a vetélések és most a földrengés hatására – úgy érezte, élete zsákutcába futott, ezért jósnőhöz fordult. A jósnő nem segített feloldani Leonarda félelmeit. „A jobb kezedben börtönt látok – mondta a jósnő. – A bal kezedben az őrültek házát.”
Átok vagy pszichés betegség?
Ma már senki sem vonja kétségbe, ha egy nő akár egyetlen várandósság elveszítése után depressziótól és szorongástól szenved, nemhogy három vetéléstől. A gyászt nem is említve, amit tíz gyermekének halála után érezhetett.
Ha Leonarda Cianciulli ma élne, minden valószínűség szerint klinikai depresszióval, poszttraumás stressz szindrómával diagnosztizálnák, terápiára járna és megfelelő gyógyszereket kaphatna.
Ám az 1930-as években, egy dél-olasz kisvárosban Leonardát veszteségei a babonaságba és paranoiába taszították. Az őt megvizsgáló orvosok feljegyzései között számos bizonyítékot találtak a mai orvosok, hogy a nő babonás hiedelmei a mélyen gyökerező szorongás és depresszió jelei voltak. A pszichológia mai állása szerint, aki a babonákban való erős hit a traumatikus élmények hatására alakulhat ki, amikor valaki így próbál kézzelfogható és emberi ésszel felérhető magyarázatot találni a velük megesett feldolgozhatatlan traumákra. Persze azt sosem fogjuk megtudni, vajon a mai orvostudomány megelőzhette volna azt, ami Leonardával ezután történt.
Kegyetlen gyilkosságok sorozata
Anyja átka, a jövendőmondótól hallott jóslat és fia bevonulásának híre után Leonarda egyetlen dologban hitt már csak, ami garantálhatja fia biztonságát: az emberáldozat. Az nem derült ki, honnan jött az ötlet, hogy így mentse meg fiát a hősi haláltól. A római katolikus vallás abban az időben szigorúan tiltotta és ellenezte az emberáldozatot az Istennek, a tanításai között sincs olyan, ami erősíteni ezt a babonát. Leonarda Cianciullinak mégis ez maradt az egyetlen mentsvára, és három nő életébe került a babonasága, mielőtt elfogták volna.
Szappan és teasütemény
Leonarda első áldozata egy helyi özvegy volt, Faustina Setti. Azzal csalta az asszonyt 1939-ben a házába, hogy bemutatja egy férfinak. Cianciulli arra kérte, írjon levelet a családtagjainak, melyben elmondja, hogy külföldre megy meglátogatni a férfit. Ezután Leonarda mérgezett borral kínálta, mielőtt egy fejszével végzett volna vele.
Ezután Settit kilenc darabba vágta, a vérét egy mosdótálba folyatta. Letartóztatáskor a kihallgatáson így írta le az ezután következőket: „a darabjait egy fazékba tettem, hozzáadtam hét kilogramm lúgot, amit szappankészítéshez vásároltam, majd addig kevergettem, míg a darabok egy sűrű, sötét színű masszává nem álltak össze. Ezután vödrökbe öntöttem, és egy közeli emésztőgödörbe öntöttem.”
„Megvártam, míg a vér megalvad a mosdótálban, teljesen kiszárítottam a tűzhelyen, lereszeltem, liszttel, cukorral, csokoládéval, tejjel és tojással meg egy kis margarinnal tésztát gyúrtam belőle. Teasüteményeket sütöttem, amivel a barátnőimet kínáltam, mikor látogatóba jöttek, de Giuseppe és én is ettem belőle.”
Leonarda megkapta Setti asszony megtakarított pénzét is, 30 ezer lírát (ez ma nagyjából 130 ezer forintnak felelne meg), amit az asszony a társközvetítésért fizetett (volna).
A második áldozatra 1940. szeptember 5-én talált rá Cianciulli. Francesca Soavinak hívták. Neki külföldi tanári állást ígért, megkérte, írjon levelet, hogy külföldre utazik. Majd ugyanazzal a módszerrel végzett vele: mérgezett bort itatott a nővel, megölte egy baltával, süteményt sütött belőle és ellopta a pénzét.
A harmadik áldozat volt az utolsó. Virginia Cacioppo a milánói Scalában is énekelt, ismert szoprán volt. Leonarda megígérte neki, hogy bemutatja egy firenzei impresszáriónak, előre kérte az utazás árát. 1940. szeptember 30-án csábította otthonába az ígérettel a nőt. Ahogy előző két áldozatánál, úgy itt is a mérgezett bort és a baltát használta.
Ugyanakkor ebben az esetben nem csak teasüteményt sütött, amit a szomszédaival etetett meg, Cianciulli tényleg szappant főzött az énekesnő testéből. „A fazékban végezte, mint az előző kettő. A húsa zsíros volt és fehér. Amikor szétfőtt, hozzáadtam egy üveg parfümöt, hosszan forraltam, a legkrémesebb szappant főztem belőle. A szomszédoknak adtam ajándékba. A sütemény is finomabb volt: édesebb, mint a másik két nőnél” – vallotta Leonarda.
Letartóztatás, halál és legenda
Bár Leonarda Cianciulli úgy gondolta, megtalálta a tökéletes gyilkosság receptjét, nem is tévedhetett volna nagyobbat. Ellentétben az első két áldozatával, akiknek nagyon kevés közeli hozzátartozója volt csupán, Cacioppónak volt egy roppant aggódó sógornője, aki nem hitte el, ami az énekesnő levelében állt a hirtelen távozásával kapcsolatban. Sőt látta őt belépni Leonarda házába azon az éjszakán, amikor elment. Szinte azonnal értesítette a rendőrséget, akik gyorsan elrendelték a nyomozást.
Leonarda először mindent tagadott. Csak amikor a rendőrség gyanúja imádott fia, Giuseppe felé terelődött, akkor tört meg és vallott be mindent. A per csupán néhány napig tartott. Leonardát három rendbeli gyilkosságban találták bűnösnek, 33 év büntetésre ítélték, melyből 3 évet kényszergyógykezelés alatt elmegyógyintézetben, 30 évet börtönben kellett letöltenie. Ahogy a jósnő is mondta. 1970. október 15-én halt meg stroke-ban, az elmegyógyintézetben. 79 éves volt.
A testét visszaszállították a családi kriptába, ám a gyilkossághoz használt fegyvereit – köztük a szappanfőzéshez használt lábost és a baltát – a római Kriminológiai Múzeumnak adományozták, ahol ma is megtekinthetők. A történet azonban itt nem ért még véget.
1979-ben Lina Wertmüller – akinek legismertebb filmje az 1972-es Mimi csábítása – színdarabot írt Leonarda Cianciulli életéből Love & Magic in Mama’s Kitchen (Szeretet és varázslat mama konyhájában) címmel, amit a Spoleto fesztiválon be is mutattak. 1983-ban a Broadway-n is bemutatták a darabot.
Forrás: allthatsinteresting.com Fotó: Wikimedia
