Magyarországon minden második házasság válással végződik, és a legtöbb nyugati országban is hasonlóak a statisztikák. Bár rengeteg különböző ok vezethet egy pár szakításához, kétségtelenül az is hozzájárulhatott az elmúlt évtizedekben a válások számának látványos növekedéséhez, hogy a folyamat mára jóval egyszerűbbé vált – így a házasságok szinte bármelyik pillanatban felbonthatók.
Egy olyan korban, amikor a válás elfogadottá, sőt természetessé vált, és a (potenciális) új társak ezrei csak egy kattintásnyira várnak, vajon miért maradnak benne annyian egy olyan kapcsolatban, amelyben a szeretet és a ragaszkodás helyét rég a sértődöttség és frusztráció vette át? A kérdésre válaszolva Anne Marie Lazartigues pszichiáter és szexológus a francia Marie Claire-nek vette végig a lehetséges okokat.
Közös vagyon, magány és gyerekek
A szakértő tapasztalata szerint az egyik legfőbb ok, ami a feleket benne tartja egy már nem működő, boldogtalan kapcsolatban, hogy rengeteg ember retteg az egyedülléttől – különösen idősebb korban. Az egyedülléttől, elhagyatottságtól való félelem Lazartigues szerint különösen jellemző lehet azokra, akik gyerekkorukban nem kapták meg a szükséges szeretetet a szüleiktől, valamint azokra, akiknek a rossz párkapcsolatuk az egyetlen jelentős emberi kötelék az életükben. „19 éves korom óta voltam együtt Marckal” – meséli a 44 éves Isabelle a francia Marie Claire-nek. „Több mint 25 évnyi kapcsolat után, beleértve 15 év házasságot és két közös gyermeket, elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy új életet kezdjek valaki mással.”
„A válás egyben azt is jelenti, hogy a feleknek fel kell adniuk és újra kell szervezniük a jól megszokott mindennapokat és bizonyos esetekben az anyagi biztonságuk is veszélybe kerülhet – magyarázza a pszichiáter, aki meglátásai szerint az elhidegült párokat sok esetben kizárólag a közös pénzügyek tartják együtt. Egy ilyen helyzetben általában a nők azok, akik anyagilag ki vannak szolgáltatva a férjüknek: egy olyan kapcsolatban, amiben gyerek is van, szakítás esetén a nőknek általában sokkal rosszabbak szoktak lenni a kilátásai. Ennek oka, hogy gyerekvállalás után még ma is döntő többségében a nők esnek ki a munkavilágából, záródnak be az otthon falai közé – akár hosszú évekre is – fizetés nélkül. A legtöbb nő nem gondolja végig, hogy háziasszonyként, munka, saját pénz és megtakarítások nélkül vajon lesz-e egyáltalán lehetősége a kilépésre a kapcsolatból, ha már nem boldog; vagy hogy egy esetleges válás után mégis miből és hogyan fogja újrakezdeni az életét.
Ha pedig nem pénzkérdésről van szó, akkor nagyon gyakran a közös gyerek miatt döntenek az együttmaradás mellett a felek. Nagyon sokan maradnak benne azért a nem működő párkapcsolatukban, mert azt gondolják, hogy ezzel tudják biztosítani a gyerekek boldogságát. „„Mivel magam is átéltem a szüleim válását, rettegtem attól, hogy a saját gyermekeimet is ki kelljen ennek tennem. Ezért már gyerekkoromban megfogadtam, hogy soha nem fogom megismételni a családi mintát” – mondja a 33 éves Alice.
„Az elmúlt hónapokban folyamatosan elnyomtam a válás utáni vágyamat, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak és az érzéseim visszatérhetnek”
– tette hozzá.
Nagyon gyakran a közös gyerek miatt döntenek az együttmaradás mellett a felek
Anne Marie Lazartigues véleménye szerint a felek önbizalmát is borzasztóan meg tudja tépázni egy párkapcsolat felbomlása – ez is oka lehet annak, hogy a párok félnek szembe nézni a valósággal. „Félünk beismerni, hogy hibáztunk, hogy maga a házasságunk is egy hiba volt. Hiszen hogyan is bízhatnánk ezután az ösztöneinkben, ha egy ilyen fontos kérdésben annak idején nem tudunk megfelelő döntést hozni? Egy egész univerzumot építettünk fel együtt. Ha szakítanánk, újra meg kellene találni saját magunkat, egy új világot kellene egyedül felépítenünk, és ez nagyon ijesztő.”
Kidobott pénz, idő és energia
Bár mostanra sikerült megtenniük a fájdalmas lépést, és elváltak a házastársuktól, a szakítás kimondása előtt Isabelle és Alice is beleütközött abba kognitív akadályba, amely nagyon gyakran visszatartja az egyébként elhidegült feleket a kapcsolat lezárásától. Azok, akik bármennyire is boldogtalanok és kilátástalanok a kapcsolatukban, mégsem tudnak kilépni belőle, nagyon sokszor az úgynevezett elsüllyedt költségek vagy más néven Concorde-effektus hatásának áldozatai. A Concorde-effektus azt az emberi viselkedést jelöli, amikor csak azért ragaszkodunk (káros módon) valamihez, például egy vállalkozáshoz, vagy akár egy párkapcsolathoz, mert már pénzt, időt és energiát öltünk bele. Lina, a külföldön élő feleség és háromgyermekes anya a saját karrierjét is feláldozta, csak hogy a világ legkülönbözőbb pontjaira követhesse diplomata férjét. Az asszonynak rendkívül fájdalmas szembenéznie a ténnyel, hogy ennyi nehézség és önfeláldozás után az elmúlt években egyre többször jutott eszébe a válás gondolata. „Ha most elválok, úgy fogom érezni, hogy minden hiába volt – még akkor is, ha annak idején én hoztam meg a döntést, hogy követni fogom a férjemet. Nem tehetek mást, megpróbálok még keményebben dolgozni azon, hogy a kapcsolatunk működőképes maradjon” – vallja be őszintén.
Vannak párok, akik kompromisszumokat próbálnak találni a kapcsolat és a különélés között, például úgy, hogy a gyerekek kedvéért egy háztartásban maradnak, de a lakást két külön helyiségre osztva gyakorlatilag külön életet folytatnak. A legtöbben azonban még ezt a lépést sem képesek megtenni, és egyáltalán nem hajlandók szembenézni a valósággal. Az ilyen helyzetekről a pszichológusoknak nagyon egyértelmű a véleményük: nincs értelme ragaszkodni egy kapcsolathoz, ha az érzések már kihűltek.
Forrás: marieclaire.fr Fotó: Getty Images
