A MedCity News weboldal 10 és 20 ezer közé teszi a mentális egészséggel és jólléttel kapcsolatos appok számát és 2021-ben világszerte már több mint hárommilliárd dollárt fektettek mentálhigiénés startupokba, online terápiás eszközök fejlesztésére.
„Depressziósnak és magányosnak érzem magam. Mit tegyek?”, pötyögtem be az OpenAI oldalon kísérletképpen. „Nagyon sajnálom, hogy így érzed magad”, kezdte a válaszát a OpenAI mesterséges intelligencián alapuló rendszere, a ChatGPT. „Fontos, hogy lépéseket tegyél a depresszió és a magányosság érzésének kezelésére”, folytatta, majd tíz pontban foglalta össze a javaslatait – beszéljek egy barátommal vagy családtagommal, vagy valakivel, akiben megbízok, arról, hogyan érzem magam, illetve vegyem fontolóra, hogy beszélek egy terapeutával vagy tanácsadóval. Felhívta a figyelmem a fizikai aktivitás, a testmozgás hangulatjavító hatására („Már egy rövid séta a szabadban is sokat számíthat”), az öngondoskodás fontosságára, illetve a mindfulness és relaxációs technikák gyakorlására. Felvetette, hogy korlátozzam a közösségi média használatát, mivel „a közösségi média néha hozzájárulhat a magányosság és a depresszió érzéséhez”, amit némileg ironikusnak találtam, de tetszett az ötlet.
Az önkéntes munka, mások segítése, kis célok kitűzése szintén szerepelt a listán, és elgondolkodtam, hogy egy hús-vér pszichológus vajon még mivel tudta volna mindezt megfejelni. Vajon egy szép napon véget vethet-e az AI a hagyományos pszichoterápiának, és felválthatják-e a terápiás chatbotok a mentális egészségügyi szakembereket?
Fazekas Péter, PhD, mérnök-fizikus, filozófus és kognitív tudós, elmefilozófiára és mesterségesintelligencia-kutatásra szakosodott egyetemi docens, az Aarhus University Integrative Social Robotics laborjának technológiai vezetője nem gondolja, hogy az AI-alapú terápia teljesen kiszoríthatja a humán szakértőket. „A terápiában fontos faktor lehet az emberi kapcsolat létesítése – az a tudat a páciens részéről, hogy problémáit, gondolatait egy másik emberi lénnyel osztja meg, akihez kötődni tud, akinek a tanácsait pont azért fogadhatja meg, mert hasonló emberi tapasztalatok állnak a hátterében, mint amivel ő maga is rendelkezik. Elképzelhető, hogy azok az emberek, akik számára ez a faktor alapvető fontosságú, sosem fogják tudni elfogadni a digitális terapeutákat, sohasem fognak tudni valódi terápiás kapcsolatot kialakítani velük – még akkor sem, ha az interakcióik alapján minden tekintetben megkülönböztethetetlenek az emberi szakértőktől. A tudat, hogy »pusztán egy géppel beszélek«, képes lehet hátráltatni, vagy akár teljesen meggátolni a terápia hatékonyságát.”
Bár a legtöbb szakember szerint a mesterséges intelligencia nem tudja helyettesíteni az élő terapeutát, rendelkezik néhány olyan tulajdonsággal, ami miatt mégis fontos szereplője lehet a terápiás folyamatoknak: egyik legnagyobb előnye ugyanis, hogy képes hatalmas mennyiségű adat gyors elemzésére, ami lehetővé teszi, hogy olyan mintázatokat azonosítson be – a páciens beszédét, hangszínét, akár online viselkedését figyelve –, amelyeket a terapeuták esetleg nem vesznek észre.
Az appok – melyek közül a Woebot, Tess és Wysa talán a legismertebbek –, a szorongás, a krónikus fájdalmak, pánikrohamok és egyéb mentális zavarok kezelésének területén egyre több felhasználót vonzanak be. Figyelembe véve, hogy a világ nagy része a mentális egészségügy területén is szakemberhiánnyal küszködik, ezek az alkalmazások nagyon is valós űrt tölthetnek be azok számára, akik nem jutnak el szakemberhez – vagy nem engedhetik meg maguknak a minőségi pszichológiai ellátást. Az AI-alapú chatbotok tehát elérhetőbbé és olcsóbbá tehetik a terápiát sokak számára.
Fazekas Péter szerint további előnye tud lenni az AI-alapú eszközöknek, hogy „könnyen alkalmazkodni tudnak majd a páciensek nyelvi és kulturális különbségeihez. Azoknál pedig, akik számára az emberi kapcsolatok alapvetően feszélyezőek, akár kifejezetten pozitívumot is jelenthet a terapeuta nem emberi mivolta, az emberi előítéletek, a folyamatos megítéltetés félelmének hiánya. Ezek a páciensek könnyebben nyílhatnak meg AI-alapú eszközök előtt, ami lehetőséget ad a hatékonyabb segítségre.”
A Dartmouth kutatói nemrégiben arról számoltak be, hogy kifejlesztették az első olyan okostelefonos alkalmazást, amely a mesterséges intelligenciát arcképfeldolgozó szoftverrel párosítva megbízhatóan észleli a depresszió kialakulását már azelőtt, hogy a felhasználó egyáltalán észrevenné, hogy valami baj van. A MoodCapture nevű alkalmazás a telefon elülső kameráját használja a személy arckifejezéseinek és környezetének rögzítésére a rendszeres használat során, majd a képeket a depresszióval kapcsolatos klinikai jelek szempontjából értékeli. Egy 177, súlyos depressziós zavarral diagnosztizált személyen végzett vizsgálat során az alkalmazás 75%-os pontossággal azonosította a depresszió korai tüneteit.
Az AI-alapú chatbotok elérhetőbbé és olcsóbbá tehetik a terápiát sokak számára
Dr. Regina Fabry és Mark Alfano docens, az ausztrál Macquarie Egyetem filozófiai tanszékének munkatársai pedig új tanulmányukban azt vizsgálják, hogy a „halál-botok” (deathbots) milyen hatással lehetnek a gyász megélésére és etikai vonatkozásaira. Ezek az appok megváltoztathatják a gyászfeldolgozás folyamatát, mivel a közösségi médiában megőrzött szöveg- és hanganyagok alapján képesek rekonstruálni az elhunyt személyek beszéd- és viselkedésstílusát, személyiségjegyeit és ezáltal létrehozni a virtuális változatukat, akikkel a gyászolók kapcsolatba léphetnek. Az, hogy ez mennyiben segít a lezárásban vagy a gyász komplex érzelmeinek feldolgozásában, még vitatott.
„A Wysa és a Woebot alkalmazások”, magyarázza Fazekas Péter, „a kognitív viselkedésterápia alapelveit használva kínálnak olyan beszélgetőpartnert, aki segít az érzelmek és általában a mentális állapot menedzselésében. Ezek a megoldások a régi-típusú AI-re –úgynevezett szakértő rendszerekre (expert systems) – támaszkodnak: humán terapeuták által előre megírt szövegekre, amelyeket a társalgás aktuális kontextusának megfelelően választanak ki az alkalmazások algoritmusai. A modern, úgynevezett mély tanulásos (deep learning) módszerre épülő AI jelenléte még kevésbé látványos a segítséget keresők szempontjából, de szerepe fokozatosan nőni fog. A brit IESO vállalat például egy olyan alkalmazást működtet, amelyben a páciensek valós idejű, szöveges üzenetek küldésén keresztül zajló konzultációkon vehetnek részt, melyek során humán terapeuták nyújtanak kognitív viselkedésterápia-alapú segítséget. Az IESO ezeket a terápiás interakciókat rögzíti, és így mára már 650 ezer órányi terápiás beszélgetés leiratával rendelkezik, amit mély tanulásos eljárással feldolgozva olyan mintázatok gépi felismerésére használ, amelyek aztán lehetőséget biztosítanak a terápiás ülések minőségének javítására. Hosszabb távon ezzel a módszerrel akár humán terapeuta szintű segítségnyújtásra képes mesterséges rendszerek létrehozása is lehetségessé válik, vagyis valószínű a »digitális terapeuták« megjelenése, amelyek a teljes pszichológusi munkafolyamat elvégzésére képesek lesznek.”
Mindez persze azt feltételezi, hogy az AI hozzáfér a páciens kórtörténetéhez és számos érzékeny, személyes adathoz, mely rengeteg etikai és szabályozási kérdést vet fel, gyakran ugyanis nem egyértelmű, kik juthatnak hozzá a felhasználók adataihoz.
Fazekas Péter szerint „a titoktartás és az adatvédelem terén az EU-s szabályozások már jelenleg is kimagaslóak és az Európában folyó kutatások dolgoznak az ezen a téren megfelelő mechanizmusok kialakításán is. Az ideális jövőbeli megoldás az lenne, ha a személyes információ nem hagyná el az egyének saját készülékét (on-device inference), hasonlóan ahhoz, ahogyan egyes mobiltelefon gyártók már ma is megoldják a szenzitív információ titkosítását. Az átfogó etikai szabályozás szempontjából nagyon fontos lesz az AI-alapú terápiás szolgáltatások minőségbiztosítása. Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy AI által vezetett autóval kapcsolatban is az az elvárás, hogy a humán sofőrökhöz képest jóval alacsonyabb számban idézzen elő balesetet, valószínűleg a digitális terapeutákkal szemben is erős követelmény lesz, hogy ne adjanak humán szakértők által kifogásolható tanácsokat felhasználóiknak.”
Az, hogy milyen veszélyei lehetnek, ha egy gépi válasz alapján diagnosztizáljuk magunkat, kit terhel a felelősség az esetleges félrediagnosztizálás esetén, vagy milyen hatással lehet ránk, ha tovább csökkennek a valódi ember-ember közötti interakciók és túlságosan a gépekre hagyatkozunk erkölcsi kérdésekben, mentális problémák megoldásában, azok olyan komplex kérdések, amikre a szakember szerint nincs egyszerű válasz.
Forrás: Eurekalert.org The Lighthouse Fotó: Getty Images
