Gyere velem vidékre: kastélylátogatás ködben

2020. február 21. |

Még nem hallottál a Halász-kastélyról? Pedig a Budapest és Veszprém közt félúton található kastély és kertje igazán megér egy kirándulást. Még akár ködös napokon is.

Az idei influenzajárvány nem teketóriázott, úgy ledöntött a lábamról, akár egy forgószél. Az egyik nap még kidüllesztett mellkassal masíroztam a belvárosban, és fejcsóválva mértem végig minden vörös orrú, köhécselő járókelőt, miközben megjegyeztem magam, hogy „bizony vitamint kellett volna szedni” vagy „tessék megnézni engem, egy vegetáriánus nem betegszik meg olyan könnyen”, másnap pedig már én is az ágyat nyomtam lázzal és orrdugulással. Régen voltam olyan beteg, mint abban az egy nyomorúságos hétben, amikor még az is gondot okozott, hogy egy újabb szeletet tépjek az ágy mellé készített vécépapírból. Türelmetlenül hánykolódtam, közben pedig azt tervezgettem, hogy mit fogok csinálni, ha szabadulok a szobafogságból. Vágyakozva pislogtam a túracipőmre, de a betegségem utolsó napjaiban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy amíg nehézséget jelent megtenni egy lépcsőfordulónyi távolságot, addig a talpalós kirándulásokra is várni kell még. A hétvégére ezért egy könnyed kastélylátogatást iktattunk be. (Megesett ez már velünk nem is egyszer!)

Sosem állt össze a fejemben az Értelem és érzelem tetőpontjának romantikája: a láztól kipirult Marianne hófehér ágyában fekszik, Brandon ezredes pedig finom bőrcsizmájában fel-alá masírozva aggódik az életéért, és mire meggyógyul, kiderül, hogy az ég is egymásnak teremtette őket. Tudom, nem vagyok egy Kate Winslet, de úgy hiszem, a valóság minden esetben távol áll a párnán szétomló, göndör fürtöktől és a diszkrét sminkkel megtámogatott piros orcácskától. A mosatlan hajban, apró és fáradt szemben, hámló és kipirosodott orrban nincsen semmi báj. Nemhogy romantika! A romantika ott kezdődik, amikor főhősnőnk a gyógyulás útjára lép, már meg tudja mosni a haját, sőt néhány tétova lépésre is képes egy támogató karra támaszkodva – természetesen egy kastély kertjében. 

A Bennet család tökéletes otthona

Regeneráló sétám helyszínéül én a kápolnásnyéki Halász-kastélyt választottam. Kápolnásnyék nagyjából félúton van Budapest és Veszprém között, ezért össze tudtuk kötni a hétvégi családlátogatással. Jobban vágytam egy napsütéses-madárcsicsergős sétára, mint bármikor ennek a hosszú és szürke télnek a folyamán, de szinte abban a pillanatban, hogy lehajtottunk az autópályáról, elnyelt minket a köd. 

Csodáltam, hogy még nem hallottam a Halász-kastélyról, hiszen bűbájos kis épület hat-hét szobával és egy kávézóval, éppen akkora, amiben az ember – akinek nincs takarítónője és nem tervez tizenkét fős családot alapítani – kényelemesen eléldegélhet. 

Kastély séta

A kastély a 19. század első felében épült, és nevét az akkori tulajdonosairól, a Dabasi Halász családról kapta a nevét. A második világháború végéig az ő birtokukban maradt a kastély, az államosítás után viszont irodák működtek a falai között. Csupán négy évvel ezelőtt újították fel és alakították látogatótérré és kiállítóhellyé. A Halász családnak és a kastélynak ma egy szoba állít emléket, a többi terem kortárs festők és szobrászok alkotásainak ad helyet. 

A kastélykertet éppen akkora sétákra tervezték, amekkorára egy influenzából kilábaló emberke képes. A kavicsos ösvény hollóktól roskadozó fák és mellszobrok mellett haladva kerüli meg az épületet. A kert virágai közé a kávézó kis fedett terasza nyúlik, ahová szép időben mindenképp visszatérünk majd. 

Gyere velem a kápolnásnyéki Halász-kastélyba!

Az épület és kertje hétfő kivételével minden nap délelőtt tíz és este hat óra között látogatható. A felnőtt belépőjegy 1000 Ft, a 18 éven aluli 500 Ft. A kastélyban programokat is rendeznek: tárlatvezetést, koncerteket, fesztiválokat és előadásokat. 

A Gyere velem vidékre korábbi cikkei közül választanál magadnak úti célt? Kattints IDE!

Fotó: Jakab Csaba

Szólj hozzá te is!

Még több Utazás

Az én utcám: Tomcsányi Dóri az én utcám

Az én utcám: Tomcsányi Dóri