Nem mindig könnyű segíteni valakinek, aki szenved. A Campaign Against Living Miserably (CALM) jótékonysági szervezet saját kutatása szerint az öngyilkos gondolatoktól szenvedők 61 százalékának nagyon nehéz beszélni ezekről az érzésekről. Ezért is olyan fontos Az utolsó fotó (The Last Photo): megmutatja, hogy a mosoly néha csak egy maszk, amitől még nehezebb – ha nem lehetetlen – észrevenni, ha valaki véget akar vetni az életének.
Ötven ember képét osztották meg a galériában, köztük például Raviét, aki 30 éves volt, amikor meghalt. „Tehetséges fotós volt és jégkorongozó – írta nővére, Lhara. – Ez a fénykép is egy bulin készült róla az egyik hokis barátjával.”
„Ő volt az én kiszámítható, idősebb testvérem, aki mindig arra sarkallt, hogy a lehető legjobb ember váljon belőlem. Nem lennék ma az nélküle, aki lettem. Fogalmunk sem volt róla, hogy depresszióban szenved, egészen néhány hónappal azelőttig, hogy önkezével vetett véget az életének, és még akkor sem tudtuk, hogy annyira rossz a helyzet, amennyire rossz volt.”
A CALM azt reméli, hogy kezdeményezése hatására elindul a társadalmi párbeszéd, és több embernek segíthetünk mi mindannyian megelőzni, hogy véget vessen az életének. „Ha eltöröljük az öngyilkosságot övező stigmát és nem lesz többé tabu beszélni róla. Együtt könnyebbé tehetjük, hogy mindenki beszélhessen az érzéseiről. Nyíltan. Ítélkezéstől mentesen. Szégyenérzet nélkül. Hogy ne kelljen senkinek egyedül szenvednie.”
Adam, 18 éves
„Adam rendkívül ragyogó, törődő és okos volt. Emellett nagyon-nagyon makacs. Mint egy fénylő csillag, örökké 18. Nagyon szeretett kimenni a helyi parkba, a Millennium Greenbe, amit abban az évben építettek, amikor született. Most már egy pad őrzi örökké Adam emlékét, nagyon közel ahhoz, ahol a fotó is készült róla” – Indila, Adam édesanyja.
Karen, 43 éves
„Ez a fotó a születésnapján készült Karenről. Együtt látogattuk meg a testvérét, hogy ünnepeljünk. Fogalmunk sem volt róla, hogy bármilyen problémától szenved. Míg magam is szülő nem lettem, rájöttem, mennyi mindent rejtegetünk a saját gyermekünk elől, hogy megvédjük az élet nehéz dolgaitól. Nagyon fiatalon lett anya, és tudom, hogy a csendje tele volt az irántam érzett szeretetével” – Jessica, Karen lánya.
Ciaran, 28 éves
„Ciaran egy kedves, földön járó, vicces személyiség volt, aki imádott apa lenni. Ciaran a legnormálisabb srác volt, akivel csak találkozhattunk. Szerette a barátait, a madarát és a kisfiát. Ciaran mindig azt mondta, azóta él, hogy apa lett. Ő és a párja attól a pillanattól fogva nevettek együtt, ahogy reggel felébredtek, egészen addig, míg este el nem aludtak. Tökéletes pár voltak. Elmondhatatlanul hiányzik” – Ciaran családja.
Elizabeth, 28 éves
„Lizzy imádott szelfizni (ahogy mindenki), és szinte minden képén mosolyog. Ez a fotó az utolsó hónapjaiban készült róla, és így emlékszünk rá. Nagyon nehéz arra gondolni, mennyi szomorúság van a mosolya mögött, de sohasem tudhatjuk biztosan, mi játszódik le a másik emberben, ezért olyan fontos beszélni róla” – Hayley, Lizzy testvére.
Hanna, 21 éves
„Hanna egy szertelen, gondtalan lány volt, akinek a nevetése mindenkire átragadt. Kacagott és soha nem hagyta, hogy bárki elszomorítsa. Ez a kép Japánban készült róla. Imádta az animét és a japán divatot. Divattervezést tanult, nagyon kreatív volt. Ez volt az utolsó nagy családi nyaralásunk, és nagyon élveztük. Ő volt a legjobb testvér” – Thorn, Hanna nővére.
Emily, 19 éves
„Emilyt autizmus spektrumzavarral diagnosztizálták, de a spektrum jól funkcionáló végén helyezkedett el, és nagyon keményen küzdött a hétköznapi élet dolgaival: tanult, gyakornok volt és a helyi kocsmában dolgozott. El akart menni autózni egyet azon a reggelen, amikor meghalt, de a Covid–19 miatti kijárási tilalom nem engedte, így hazajött. A félelem, hogy elveszítheti a frissen megtalált szabadságát és a kialakított rutinokat, amik segítettek neki, hogy az autizmussal boldoguljon, akkora stresszt és szorongást okoztak Emilynek, amivel nem tudott megbirkózni” – Tim, Emily édesapja.
Forrás: My Modern Met Fotó: My Moder Met/CALM
