A legtöbb embernek az az első találkozása a gyermekszüléssel, amit valamelyik kórházsorozatban látott: egy nő hatalmas fájdalmak közepette sikít a halványkék falak között a kórházi hálóingben, miközben az orvos kiabál vele, hogy nyomjon. Nem csoda, ha félünk a szüléstől. Vannak azonban, akiknél ez a félelem egyenesen fóbiává fejlődik, aminek bénító és fájdalmas következményei lehetnek.
A tokofóbia az extrém félelem a gyermekszüléstől. Két formája lehet: elsődleges és másodlagos. Előbbi azoknál a nőknél jelentkezik, akik még sosem szültek, utóbbi azoknál, akik már szültek korábban, ám traumatikus szülésélményük volt.
A brit Nemzeti Gyermekszülési Alapítvány szerint ezek a félelmek „sokkal gyakoribbak és intenzívebbek azoknál a nőknél, akik még soha nem voltak várandósak vagy nem szültek”. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a nők mintegy 14 százaléka szenved a szüléstől való félelemtől világszerte. Ez ugyan nem világrengetően magas szám, ám pont elég ahhoz, hogy a nők számára ismerős legyen az érzés.
A tokofóbia, azaz a szüléstől való erős félelem a nők 14 százalékát érinti
A szüléstől való félelem roppant elterjedt. Kijelenthetjük, hogy szinte minden nő, aki volt már terhes, vagy aki már gondolt a gyermekvállalásra, érezte már úgy, hogy egy gyereket a világra hozni egy kissé (vagy nagyon) félelmetes dolog. És igen, a filmes ábrázolások sem segítenek, sem a szülésről szóló horrorsztorik, a barátok, családtagok beszámolói és a közösségi oldalakon megjelenő élménybeszámolók.
Tokofóbia vagy csak sima félelem a szüléstől? Fontos különbség van tehát aközött, hogy valaki egyszerűen csak fél, vagy egy olyan erős fóbiával küzd, ami maga alá temeti és az ép elméjét fenyegeti. Évekbe, sőt, évtizedekbe telhet, mire valaki feltárja ezen érzések gyökerét.
Milyen érzés tokofóbiával élni?
Charlotte 34 éves, az angliai Surrey-ben él. 20 évvel a traumatikus élmény után jutott arra a következtetésre, hogy tokofóbiával küzd. A gyermekszüléstől való rettegése azután kezdődött, hogy az általános iskolában megnéztek egy rajzfilmet arról, hogyan szül egy nő, ami abban az időben része volt a szexuális felvilágosítás órának. „Szent meggyőződésem volt azóta, hogy belehalnék a gyerekszülésbe, de nem tudtam, hogy ez valamiféle fóbia – mondta. – Nem kapcsoltam össze a kiváltó tényezővel, ami a kiinduló pont volt, egészen addig, míg a kisbabám születése után terápiára nem kezdtem járni.”
Élete nagyobbik részében nem is akart gyereket, de a dolgok a húszas évei végén megváltoztak. „Azt hiszem, főleg a hormonok játszottak velem. Elképzeltem az életemet családdal, és a várandósság és a kisbaba lett a következő lépés.” Nem ment simán a fogantatás. Hónapokig próbálkoztak, majd hosszú időre fel is adták párjával. Ekkoriban a szüléstől való félelme kezdett eltűnni. „Minél többet küzdöttünk, annál jobban akartam gyereket, és annál kevésbé féltem tőle, hogy legyen” – magyarázta.
Terhesség tokofóbiával
Amikor sikerült teherbe esnie, visszatért a szorongása. Ahogy teltek a hónapok és közeledett a szülés időpontja, elhatalmasodott rajta a pánik. „A várandósság előrehaladtával megkönnyebbültem, hogy még mindig megvan a babám, de az agyamban megszólalt a vészcsengő, kezdtem pánikolni, mert tudtam, hogy itt már nem veszítem el a babát, meg fogom szülni.”
„Ez nagyon traumatikus időszak volt számomra, mert nem akartam abortuszt, de tudtam, hogy csak két mód van arra, hogy a baba kijöjjön belőlem: hüvelyi szülés vagy császármetszés. Ha megmozdult bennem a kislányom, félelmet éreztem. Nem voltam felkészülve arra, a terhesség mennyit kivesz a nő testéből. Folyton az abortuszról és vetélésről tolakodtak be gondolatok az agyamba. Megfordult a fejemben, hogy levetem magam a lépcsőn, rémálmaim voltak arról, hogy abortuszom van vagy a császármetszésnél komplikációk adódnak.”
Ha valaki nem tapasztalta meg a tokofóbiát vagy bármilyen hasonló, bénító félelemérzetet, ez nagyon szélsőségesnek hangzik, de ha jobban megismerjük a probléma természetét, sokkal könnyebb lehet megértenünk, hogyan jutott el a fiatal nő erre a pontra.
Miben mutatkozhat meg a tokofóbia?
„Amikor valaki tokofóbiával küzd, roppant intenzív stresszt él meg – magyarázta Anouska Longley pszichológus. – Hiperérzékeny módon reagálhatnak a terhesség vagy a gyermekszülés témájára.” Gyakran elég, ha látnak valakit, aki várandós, vagy hallják, ahogy valakik a terhességről beszélgetnek, hogy a stressz pánikba forduljon át a tokofóbiában szenvedőknél. Ez túlmutat azon, amit a szüléstől való normális mértékű szorongás és félelem jelent.
„De ennek épp ellenkezője is történhet – folytatta a pszichológus. – Olyan sok lehet ez az inger, amivel nem tudnak már megbirkózni, így lefagynak, kikapcsolnak, leállnak. Sőt az is lehet, hogy valaki a két fázis között ingadozik.”
Claire Marshall perinatális tanácsadó a Hull Egyetemen. Több, tokofóbiával kapcsolatos kutatásban is részt vett. „Vannak tokofóbiában szenvedő nők, akik évekig kerülik a teherbe esést, bár nagyon szeretnének gyereket. Vannak, akik többféle fogamzásgátló módszert is alkalmaznak egyszerre a partnerükkel, hogy véletlenül se essenek teherbe.”
„Mások, akik gyermeket várnak, akkora stresszt élnek át, hogy inkább abortuszra mennek. Vannak, akik az öngyilkosságot fontolgatják, hogy véget vessenek ennek az érzésnek és ne legyenek terhesek, hogy ne kelljen szülniük.”
Hogyan kezelhető a tokofóbia?
A kognitív viselkedésterápia megoldás lehet a tokofóbiára, ám még ezután is hatással lehet a nők mindennapjaira a probléma. „Képtelen vagyok úgy együtt lenni a férjemmel, hogy ne rettegjek attól, hogy terhes leszek” – mondta Charlotte.
„A legvalószínűbb forgatókönyv a tokofóbiával kapcsolatban, hogy amikor a várandós nő a terhesség idején egy ponton beszél érzéseiről a szülésznővel, kiderül a probléma. A szülésznőknek képesnek kellene lenniük a probléma felismerésére, és tudniuk kellene, mit tegyenek akkor, ha egy nő arról beszél, retteg a szüléstől. Ez ma még nem feltétlenül van így” – mondta dr. Catriona Jones, a Leeds-i Egyetem szülésznő óraadója. A szakember mégis azt tanácsolja, hogy ha rettegünk a szüléstől, beszéljünk az orvosunkkal, szülésznőnkkel, akik segíteni tudnak abban, hol találhatunk megfelelő segítséget a félelmeinkkel kapcsolatban. „A jó az, ha pszichológust ajánlanak és kognitív viselkedésterápiát” – mondta dr. Jones, aki szerint nem ördögtől való ebben az esetben a programozott császármetszés sem. Ha ezt szeretnénk, miután megbeszéltük orvosunkkal és szülésznőnkkel a félelmeinket, valamint túlvagyunk a pszichológussal való beszélgetésen is, javasolhatják ezt a megoldást is az orvosok.
Mikor gondoljunk arra, hogy tokofóbiában szenvedünk?
- Ha nem vagyunk várandósok, de szeretnénk valamikor gyermeket, és rettegünk a szüléstől, érdemes pszichológushoz fordulnunk, aki kognitív viselkedésterápiával feltárhatja a félelmünk gyökerét.
- Ha várandósok vagyunk és súlyos félelmet tapasztalunk a szülés miatt, mindenképp beszéljünk szakemberrel.
Forrás: Women’s Health Magazine Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
