Minden szülő jól tudja, hogy a gyerekneveléshez rengeteg (de tényleg rengeteg) türelem kell, ahogy azt is, hogy néha még ez a rengeteg türelem sem bizonyul elégnek. Valószínűleg nem túlzunk, ha azt állítjuk, mindenkivel előfordult már, hogy felemelte a hangját a gyereke előtt, ezért rögtön le is szögeznénk, egy-egy ilyen alkalomtól még senki nem lesz rossz szülő, különösen, ha a kiabálás után bocsánatot kér a gyerektől és mindent megtesz azért, hogy segítsen neki helyretenni és feldolgozni a történteket. Ilyenkor a legfontosabb, hogy validáljuk a gyerek érzéseit és hangsúlyozzuk, a kiabálás a mi hibánk volt, és nem azért történt, mert ő rossz gyerek, hanem azért, mert mi nem tudtuk megfelelően szabályozni az érzéseinket. Ha látja, hogy ez előfordul a felnőttekkel is, az csak bizalmat épít benne és azt érezteti vele, nincs vele semmi baj, ha még nehezen kezeli az érzéseit, de ami a legfontosabb – nem fogja önmagát hibáztatni a szülő haragjáért.
Ezzel együtt fontos belátni, hogy a kiabálás nemcsak hogy nem túl hatékony, de kifejezetten kártékony „fegyelmezési eszköz” is lehet. Dr. Aldrich Chan neuropszichológus leszögezi, a kiabáló szülő értelemszerűen rendkívül stresszes helyzetet eredményez a gyerek számára. Ennek megfelelően a szervezete is stresszválaszt ad a helyzetre: megemelkedik a kortizol szintje és a végrehajtó funkciókért felelős prefrontális cortex veszít aktivitásából. Mindez nehezebbé teszi a gyerek számára, hogy racionálisan gondolkodjon, ez pedig hosszú távon súlyos következményekkel is járhat.
Természetesen egy-egy ilyen stresszhelyzet még nem okoz maradandó károkat, de Dr. Chan szerint a „krónikus kiabálás” tartósan is megváltoztathatja az agy struktúráját és súlyos károkat okozhat a fejlődő agyban. Egy 2021-es tanulmányban például megállapították, hogy a prefrontális cortex aktivitásának rendszeres legátlódása miatt tartósan romlani kezdtek a kognitív képességek.
Memóriagondok és érzelemszabályozási problémák
De a kiabálás hatással lehet az emlékezetünkért és a tanulásért felelős hippocampusra is, ami hosszú távon memóriaproblémákat okozhat a gyerekeknek. Egy 2006-os tanulmányban azt találták, hogy a hippocampus különösen érzékeny a kortizolra, azaz strukturális változásokkal reagál megemelkedett szintjére. És mivel a gyerekek agya különösen plasztikus, ezért a krónikus stressz még komolyabb változásokat okozhat.
A hosszú távú stressz ugyanígy érzelemszabályozási problémákat is okozhat – a kortizoltermelődéssel járó stresszválasz ugyanis a szerotonin termelődésében fontos szerepet játszó Raphe-magokat is érinti. Vagyis hiába gondoljuk azt, hogy a kiabálással segíthetünk a gyerekünknek, hogy „jobban viselkedjen”, valójában csak rontunk az ehhez nélkülözhetetlen fontos készségei működésén.
Szerencsére más gyereknevelési eszközökkel, például egyszerűen azzal, ha szépen, nyugodtan megbeszéljük a helyzetet a gyerekkel, sokkal hatékonyabb eredményt érhetünk el. Vagyis bár valószínűleg lesznek helyzetek, amikor kiszalad egy-két hangosabb szó, amikor csak tehetjük, érdemes tartózkodni a kiabálástól.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Images
