Rengetegen nőnek fel gyerekként érzelmileg éretlen szülők mellett úgy, hogy nem is tudnak róla. Mivel az alapvető szükségleteik ki voltak elégítve – kaptak enni, járhattak iskolába, és talán még szép ruháik is voltak – sem a kívülállók, és sok esetben maguk a gyerekek sem veszik észre, hogy valami nem úgy működik a családjukban, mint optimális esetben kellene. Hogy nem kapják meg azt az érzelmi támogatást és biztonságot a szüleiktől, amire az egészséges lelki és mentális fejlődésükhöz szükség lenne.
Az érzelmileg éretlen szülők mellett nevelkedő gyerekek egy mély, megmagyarázhatatlan elhagyatottságot éreznek legbelül. Egy ilyen családban felnőni rendkívül magányos tapasztalat – és ahogy Szilágyi Zsuzsa pszichológus, pszichoterapeuta, sématerapeuta fogalmaz,
a magányosság érzése akár egész életen át elkísérheti az érintetteket.
A következőkben a szakértő segítségével vettük sorra az érzelmi éretlenség legfőbb jellemzőit, illetve azt, hogy milyen hatása van egy érzelmi éretlen szülőnek a gyereke személyiségére.
Kik azok az érzelmileg éretlen szülők?
Aki érzelmileg érett, és magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, az képes mások iránt empátiát érezni, a saját érzelmeit szabályozni, rendelkezik megfelelő önismerettel, valamint képes együttműködni másokkal és hatékonyan megoldani a konfliktusokat. Az érzelmi érettség az egészséges kapcsolatok kialakításának és fenntartásának nélkülözhetetlen eleme. Az érzelmileg éretlen szülők annak ellenére, hogy felnőttek, éretlen vagy érzelmileg fejletlen viselkedést, reakciókat és attitűdöket mutatnak.
Rosszul kezelik a konfliktusokat, gyakran énközpontúak, szeszélyesek, impulzívak, irányítóak és tolakodóak. Hiányzik belőlük az empátia, és nehézségeik vannak az érzelmeik szabályozásával. Nagyon gyakran az érzelmileg éretlen szülőknek a szülei is érzelmileg éretlenek voltak, és különböző gyerekkori hatások, traumák következtében akadt meg náluk az érzelmi fejlődés.
Noha az érzelmi éretlenség nem egy diagnosztizálható mentális állapot, a személyiségzavarokban, például a narcisztikus személyiségzavarban és a borderline személyiségzavarban érintettek körében rendkívül gyakori vonásnak számít.
Egy gyerek számára létfontosságú, hogy megtapasztalja az érzelmi intimitást. Éreznie kell, hogy az anyja és az apja feltétel nélkül elfogadja annak, aki, és hogy a feléje áradó szeretetet nem kötik feltételekhez. Szüksége van rá, hogy a szülei meghallgassák, és támogassák érzései, valamint szükségletei kifejezésében. Amennyiben a gyerek és szülő közötti kapcsolat érzelmi közelségre és odafigyelésre épül, sikeresen meg fog szilárdulni közöttük a biztonságos kötődés.
Egy érzelmileg éretlen szülővel ez a biztonságos kötődés nem tud kialakulni. Mivel az érzelmileg éretlen szülők a saját érzelmeik fogságában élnek, és tartanak az érzelmi intimitástól, a gyerekeikhez sem lesznek képesek kapcsolódni.
„Egy érzelmileg éretlen szülő a síró gyerekét sem fogja tudni megnyugtatni. A kisbaba idegrendszere még éretlen, hiszen ilyenkor még nincs kialakulva az idegrendszerben az érzelmi önszabályozás képessége, így szüksége van arra, hogy amikor sír, akkor a szülő pótolja azt a hiányt, amivel ő még nem rendelkezik ebben a zsenge életkorban. Annál a szülőnél, aki gyerekként nem kapta meg a fókuszált figyelmet, ráhangolódást és őt magát sem nyugtatták meg a szülei, könnyen indíthat be szorongást, aggodalmat, nem megfelelő reakciókat, amikor a kisbabája felsír. Lehet, hogy a folyamatos sírás hatására az egészen pici gyerekével is ordítozni, esetleg csapkodni kezd. Ebben az esetben a gyerek azt tanulja meg, hogy az, amire igénye lenne, arra nem jön egy megfelelő reakció, így könnyen kétségbe esik, még nyugtalanabbá, sírósabbá válik. Ők felnőttként könnyen indulatossá válnak majd, vagy lesznek agresszívak, bizonytalanok, hiszen az ősbizalom is sérül esetükben” – hoz fel egy példát az érzelmi éretlenség bemutatására Szilágyi Zsuzsa.
Az érzelmileg éretlen szülők gyerekiben az érzelmi biztonság helyett hiány és tátongó üresség fog kialakulni. Nem fogják magukat szeretve, elfogadva érezni, helyette láthatatlannak, silánynak gondolják magukat.
Mitől számít érzelmileg éretlennek egy szülő?
Mitől számít érzelmileg éretlennek egy szülő?
Kapcsolatot tartani egy érzelmileg éretlen szülővel rendkívül frusztráló és sokszor legalább ennyire dühítő tud lenni, ráadásul az ilyen szülő viselkedésének hatására még a felnőtt gyerekek is hajlamosak lehetnek megkérdőjelezni önmagukat és a valóságérzékelésüket. Saját mentális egészségük érdekében is fontos tehát, hogy azonosítani tudják az érzelmi éretlenség jeleit, hogy ennek segítségével megfelelő megküzdési stratégiákat tudjanak kidolgozni.
Szilágyi Zsuzsa 7 pontban foglalta össze az érzelmileg éretlen szülők jellemzőit.
- Merev gondolkodási sémáik következtében impulzívak, távolságtartóak és merevek.
- Viselkedésük a saját érzéseik függvényében nyilvánul meg. Nem képesek figyelembe venni cselekvéseik lehetséges következményeit, képtelenek arra tekintettel lenni, hogy ami egy pillanatnyi jó érzést ad nekik, nem biztos, hogy a legbölcsebb dolog hosszú távon. A gyerekkori késztetéseik ívén keresztül döntenek, működnek.
- Alacsony a stressztűrő képességük. Nehezen tűrik a stresszt, nem kiszámítható a reakciójuk és képtelenek elővetíteni a jövőt, hajlamosak torzítani a valóságot. Nehezen nyugszanak meg, ugyanis nem képesek az önmegnyugtatásra. Éppen ezért hajlamosak kialakítani egy önlenyugtató védekezési mechanizmust, alkoholhoz vagy különböző szerekhez folyamodva.
- A higgadt elemzés és objektív értékelés hiányának következtében egy adott helyzetben számukra az a fontos, amit ők éreznek igaznak, képtelenek érzékelni objektíven a történéseket.
- Feljogosítottság, énközpontúság jellemzi őket. Nem képesek elfogadni a sajátjuktól eltérő véleményeket, meg vannak győződve róla, hogy az a helyes, ahogyan ők gondolkodnak. Énközpontúságuk hátterében szorongás, bizonytalanság és az alacsony önértékelés áll és emiatt gondolataik szinte mániákus módon saját maguk körül forognak, így mások igényei és érzései háttérbe szorulnak, nem is léteznek számukra.
- Jellemző rájuk a parentifikáció, amely során megfordulnak a szerepek. A szülő úgy viszonyul a gyerekéhez, mintha az lenne a szülő, ő maga pedig a gyerek, akit meg kell vigasztalni, akit támogatni kell érzelmileg. Ez megnyilvánulhat olyan formában, hogy gyerekeikkel beszélik meg a mindennapi problémáikat, vagy a párkapcsolati nehézségeket, vagy éppen elismerést, dicséretet próbálnak kicsikarni gyerekeikből.
- Az empátia hiányának következtében ezek a szülők nem képesek a mentalizációra, vagyis képtelenek elképzelni, hogy másoknak az övéiktől független mentális folyamataik vannak. Az alacsony empátiakészség összefügg a saját önreflexió hiányával, a saját érzelmekre való vaksággal, aminek következményeként képtelenek a gyerek érzéseire rezonálni. Ezek a szülők azt tanulták meg, hogy az érzelmek kifejezése szégyellni való vagy épp büntetéssel járhat, amiatt alakulhatott ki bennük az az állapot, amit affektofóbiának nevezünk. Igyekeznek elfojtani az őszinte reakciókat, impulzusokat, védekezési mechanizmusokat kialakítva.
Az érzelmileg éretlen szülők 4 típusa, és hatása a gyerekeikre
A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy az érzelmi éretlenséget egy skálaként kell elképzelni, amelynek vannak súlyosabb és enyhébb fokozatai. Dr. Lindsay Gibson klinikai pszichológus Az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyermekei című könyvében az érzelmileg éretlen szülőket négy típusba sorolta.
Bár mindegyik típus más-más módon érzéketlen, mindannyian érzelmi feszültséget okoznak a gyerekeikben. Mind a négy típus közös jellemzője az egocentrizmus, a megbízhatatlanság és a valódi érzelmi intimitás képességének korlátozottsága. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy míg egyes szülők egyetlen kategóriába tartoznak, másokra több típus is jellemző lehet.
1. Az érzelmes szülők
Ezeket a szülőket a pillanatnyi emócióik irányítják, ők a leginfantilisabbak a négy típus közül. Az ilyen szülők instabilak, kiszámíthatatlanok és erős szorongásaik miatt másoktól várják el a támogatást.
Hogyan hat a gyerekekre: A káoszban és kiszámíthatatlan környezetben nevelkedett gyerekekből szorongó, depressziós vagy az érzelmeiket nehezen szabályozó felnőttek válhatnak. Dühproblémákkal küzdhetnek, vagy azt érzékelhetik, hogy nincsenek kapcsolatban az érzelmeikkel – különösen a sebezhetőségükkel. Mindez negatívan hathat kapcsolataikra, és növeli annak a kockázatát, hogy a romantikus partnereikkel traumatikus kötődés alakuljon ki.
2. A céltudatos szülők
A céltudatos szülők elfoglaltak, és tökéletességre törekszenek, éppen ezért ritkán lassulnak le annyira, hogy idejük legyen empatikusnak lenni a gyerekeikkel. Ellenben irányítják őket, életük minden apró részletét megszervezik, túlszervezik.
Hogyan hat a gyerekekre: az ilyen szülők mellett nevelkedett gyerekek gyakran válnak maximalistává, túlságosan teljesítményorientálttá, valamint erősen kritikusak lesznek önmagukkal szemben. Sok esetben olyan kényszeres viselkedési formák is kialakulhatnak náluk, mint a munkamánia vagy a vásárlásmánia. Romantikus kapcsolataikban a partnerüktől is megkövetelik a tökéletességet, vagy éppen azáltal próbálják meg minimalizálni a kapcsolati problémákat, hogy túlságosan elfoglalják magukat, és intellektualizálnak, ahelyett, hogy megengednék maguknak, hogy érezzék érzelmeiket.
3. A passzív szülők
A passzív szülőket a laissez-faire nevelési stílus és általában véve is konfliktuskerülő mentalitás jellemzi. Kevésbé látványosan ártanak gyerekeiknek, mint a másik három típusba tartozó éretlen szülők, de megvannak a maguk árnyoldalai. Problémáikat elbagatellizálják vagy megtanulnak velük élni.
Hogyan hat a gyerekekre: a passzív szülők által nevelt gyerekeknél nagyobb lehet a szorongás, a depresszió vagy más mentális egészségügyi problémák kockázata. Önmagukkal szemben gyakran éreznek intenzív dühöt és szégyenérzetet, míg a szüleikkel szemben megvetést. Azok a felnőttek, akik érzelmileg elhanyagoló szülőkkel nőttek fel, nehezen tudják kifejezni sebezhetőségüket, a romantikus partnereik közelében távolságtartóvá, rideggé válhatnak.
4. Az elutasító szülők
Az elutasító szülők azt a látszatot keltik, hogy nincsen szükségük családra, gyerekre, ugyanis nem vágynak érzelmi intimitásra senkivel, így gyerekeiket sem engedik közel magukhoz. Nem toleránsak, kommunikációjuk parancsolgatásra, hangos veszekedésre korlátozódik. Akkor igazán boldogok, ha békén hagyják őket.
Hogyan hat a gyerekekre: ha a gyerekeket ilyen érzelmileg éretlen szülő nevelte fel, olyan felnőttekké válhatnak, akikben kevés az empátia mások szükségletei iránt. Párkapcsolatban gyakran ingadozóan viselkednek: egyszer vágynak a közelségre, aztán eltolják maguktól a partnerüket. Önzőnek vagy egocentrikusnak tűnhetnek, és gyakran maguk is érzelmileg elutasító szülővé válnak.
Az érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Egy érzelmileg éretlen szülő tehát hosszú távú károkat tud okozni a gyereke személyiségfejlődésében. Ahogy Szilágyi Zsuzsa mondja, az, hogy a szülők nem voltak képesek a valós, szeretetteljes kapcsolat kialakítására, hatással lesz a gyerek későbbi baráti vagy párkapcsolati választásaira, aminek következtében sokan tipikusan olyan partnert választanak majd, aki szintén nem tud kapcsolódni hozzájuk érzelmileg.
„Az az érzelmi sivárság, amit így megtapasztalnak, számukra ismerős és a látszólagos biztonság érzetét kelti, hiszen ezt tartják természetesnek. Ez hasonlít legjobban a korábbi megtapasztalásaikhoz” – magyarázza.
Arra a kérdésre, hogy egy érzelmileg éretlen szülő gyerekéből szükségszerűen érzelmileg éretlen felnőtt fog-e válni, a pszichológus megnyugtató választ ad. „Nem feltétlenül. Egyrészt ritka az, amikor mind a két szülő érzelmileg éretlen, és általában azért szokott lenni egy olyan felnőtt a gyerek életében – legyen az egy nagyszülő, vagy nagynéni, vagy a másik szülő – aki be tudja tölteni a gyerek érzelmi szükségleteit. De a sebeket egy jó párkapcsolat vagy egy jó barátság is gyógyítani tudja – bár ugyanígy erősíteni is. Tehát nem szabály, hogy egy érzelmileg éretlen szülőnek a gyereke is érzelmileg éretlen lesz, de nyilván lesz dolga magával. Ha gyerekként az érzelmi szükségletei sérültek, mindenképpen meg kell tanulnia felnőttként ezeket betölteni, hogy ne ugyanolyan életet vigyen tovább, mint amilyet a szülei.”
A mérgező körforgásból tehát a pszichológus szerint ki lehet lépni. Ehhez azonban első lépésként muszáj lesz szembe nézni a saját szüleinkkel kapcsolatos fájdalmas valósággal.
Fotó: Getty Images
