- Miért nem tesz jót a lelki egészségünknek, ha fejben újra lejátszunk egyes beszélgetéseket?
- Amikor a fejünkben megnyomjuk az újrajátszás gombot, nem csak végighallgatjuk újra, de elemezzük is a szavakat, megváltoztatunk egyes sorokat vagy ostorozzuk magunkat, miért nem így vagy úgy reagáltunk.
- Ha nagyon gyakran megtörténik velünk az, hogy újrajátsszuk a fejünkben a kollégákkal, randipartnerrel vagy ismerősökkel lezajlott beszélgetéseket, az veszélyessé válhat a lelki egészségünkre nézve.
„Amikor fejben újra lejátsszunk egyes beszélgetéseket, ennél több is történik általában – mutatott rá Dr. Mark Travers pszichológus. – Ilyenkor minden egyes szót kielemzünk, és az összes apró részletet górcső alá vesszük a korábbi interakciókból is.”
A beszélgetések újrajátszása, ha nagyon gyakran megtörténik, akár káros is lehet a lelki egészségünkre. De miért alakul ki ez a szokás?
Arra vágyunk, hogy úgy végződjön a beszélgetés, ahogy mi szeretnénk
Általában akkor játsszuk le fejben újra az adott beszélgetést, ha lezáratlannak érezzük, meg akarjuk változtatni a végét úgy, ahogy az nekünk jó lenne.
„Ha egy beszélgetés nem megnyugtatóan zárult számunkra, önkéntelenül is lejátsszuk fejben. Minden egyes szót alaposan elemzünk, de a gesztusokat, hanglejtést is. Elszántan keressük a rejtett jeleket, amik arra a lezárásra utalnak, amire vágyunk.
Látszólag nincs semmi baj ezzel a szokással, ám mérgező mintázatnak nyithat utat a szakember szerint. „A válaszok rögeszmés keresése feltételezésekbe hajszolhat. Kivetíthetjük a saját gondolatainkat a beszélgetésre, ami így teljesen elszakad attól a valóságtól, ami valóban történt – magyarázta Dr. Travers. – A kényszeres elemezgetés és reflexió hatalmas stresszt válthat ki, beletaszítva minket a kétségek spiráljába.
A visszautasítástól vagy megkérdőjeleződéstől való félelem
A visszautasítástól való félelem is okozhatja, hogy gyakran újrajátsszuk fejben a korábbi beszélgetéseket valakivel
A második leggyakoribb ok, ami miatt valaki gyakran lejátszik beszélgetéseket a fejében, mások figyelme. „A kirekesztődéstől, szociális visszautasítástól való félelem erős hatóerő a jelenségben – mondta a szakember. – Vágyunk a közösség elismerésére, jóváhagyására. Félünk attól, hogy esetleg félreértenek minket, negatívan ítélnek meg mások. Emiatt próbálunk minden apró jelet felfedezni a beszélgetésekben, hogy ez ne történhessen meg legközelebb.”
„Ilyen esetben a beszélgetések újrajátszása a személyes fejlődést, tanulást szolgálja. Ám ha ezzel átesünk a ló túloldalára, a túlzott önkritika perfekcionizmusba, alacsony önértékelésbe csaphat át” – figyelmeztet a pszichológus.
Szükségünk van a tudatra, hogy miénk az irányítás
Mivel egyszerűen szükségünk van arra, hogy azt érezzük, mi irányítjuk a környezetünket, a történéseket, újra és újra lejátsszuk a beszélgetéseket, mert úgy érezzük, hogy az alapos elemzés megváltoztathatja az egész helyzetet.
„Ez az illúzió segít, hogy a bizonytalanság érzése elmúljon, különösen a váratlan társas helyzetekben. Minél többször lejátsszuk fejben a beszélgetést, annál erősebb lesz a belső meggyőződésünk, hogy képesek vagyunk megérteni és boldogulni” – mondta Travers.
Ez a pozitív érzés segít, hogy elmúljon a stressz és szorongás. „Minél erősebben szeretnénk, hogy megváltozzon egy múltbeli beszélgetés menete, annál felszabadítóbb lehet, amikor elfogadjuk, hogy nem irányíthatunk mindent” – folytatta a szakember.
Amint megértjük, miért is játsszuk le újra és újra a beszélgetéseket olyan gyakran, annál kisebb eséllyel csúszunk a túlgondolkodás csapdájába. Ez ugyanis már hosszú távon is rombolja a kapcsolatainkat.
Forrás: Marie Claire France Fotó: Unsplash, Getty Images
