Csillagfürdőzés mentális egészség

Csillagfürdőzés – Hogyan segíthetik a csillagok a mentális jólétünket?

2024. május 27.
Az elmúlt hetekben, hónapokban a néha hazánkban is szemmel látható sarki fények igazi szemkápráztató éjszakai műsort produkáltak, mely sokak figyelmét és fantáziáját megragadta, és újra az éjszakai égbolt felé irányították a figyelmünket – még a városlakókét is. És jól is tesszük, ha néha felpillantunk az égre, mert a csillaglesnek számos jótékony hatása lehet a mentális egészségünkre is.

Előfordult már, hogy egy nyaralás vagy egy vidéki út során felpillantottál az éjszakai égboltra, áhítattal szemlélted a fényszennyezéstől mentes égen a csillagok millióit, és azt kívántad, bárcsak többször lehetne ebben a látványban részed? Ezzel nem vagy egyedül.

A csillagos égbolt látványa az emberiség hajnala óta rabul ejti az embereket, és számos módon befolyásolta a kultúrákat, vallásokat és a tudomány fejlődését is, de mint kiderült, hatással lehet a mentális jólétünkre is. Azt már régóta tudjuk – az Amerikai Orvosi Szövetség 2012-ben hivatalosan is megerősítette –, hogy az éjszakai elektromos világítás megzavarhatja és negatívan befolyásolhatja az emberi cirkadián ritmust, ami mind a fizikai, mind a mentális egészségünkben zavarokat okoz. A legtöbb kutatás egyelőre arra irányul, hogy ez a hiány miféle negatív hatásokkal járhat, de egyre nagyobb az érdeklődés az iránt, hogy vajon a zavartalan csillagles miféle pozitív hatásokat gyakorolhat a lelki egészségünkre.

Az, hogy mélyebb értelmet keresve a történelem során oly gyakran felnéztünk az éjszakai égboltra, emberi mivoltunk egyik jellemzője. Sajnos a mindennapi életünk során egyre nehezebb kapcsolódni a tiszta éjszakai égbolthoz és a csillagokhoz, mivel a legtöbben, ha éjszaka felpillantunk, csak a városi fények miatt mesterségesen sötétben tartott eget látjuk. Az éjszakai égbolt nagyrészt üres és értelmetlen térré vált az urbánus környezetben lakók számára.

Egy esti séta, vagy csak néhány mély lélegzetvétel az erkélyen vagy udvaron a csillagos égbolt alatt egyfajta mindfulness gyakorlatként is felfogható. A végtelen sötét égbolt pásztázása – mondjuk a mobilunk képernyőjének bámulása helyett – behozhat minket a jelen pillanatba, csökkentheti a vérnyomást és a pulzusszámot, és segíthet helyreállítani a testünk cirkadián ritmusát, ami javíthatja az alvásminőségünket. Az esti rutinunk csillagfürdőzéssel való kiegészítése nemcsak az éjszakánkat javíthatja.

A csillagfürdőzésnek terápiás hatása is lehet – elősegíti a lelassulást, csökkentheti a feszültséget, erősíti az összekapcsoltság érzését, valamint az éjszakai égbolt végtelensége segíthet perspektívába helyezni a mindennapi gondjainkat, a hatalmas kozmoszban elfoglalt helyünkről elmélkedve elmerenghetünk azon, hogy hol a helyünk az élet nagyobb összefüggésében.

A legújabb kutatások szerint a csillaglesés lehetővé teszi számunkra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk a természettel és önmagunkkal, mely vigaszt és támaszt nyújthat egy olyan világban, amelyben gyakran érezzük magunkat elvágva, elszigetelődve egymástól és a természet egészétől, ami miatt egyfajta kiábrándultság vesz rajtunk erőt. Világszerte egyre nagyobb mértékű fényszennyezéssel és a természettől való mindenre kiterjedő eltávolodásunkkal szembesülünk modern életünkben. A csillagvizsgálat és az éjszakai égbolt azonban egyfajta kapuként szolgálhat az áhítat, a rácsodálkozás, az önreflexió és a kapcsolat helyreállításának világába.

Ahogy életünk egyre inkább urbanizálódik, gyakran figyelmen kívül hagyjuk a természeti világ jelentőségét a mentális jóllétre való törekvésünkben. Az ökoterápia és az ökopszichológia területén végzett legújabb kutatások azonban rávilágítanak a csillagfürdőzés mint elérhető, fenntartható és hatékony ökoterápiás eszköz potenciális előnyeire.

Hogyan segíthetik a csillagok a mentális jólétünket?

Hogyan segíthetik a csillagok a mentális jóllétünket?

„Az alkalmazott ökoterápiás módszerek segíthetnek a mindennapokban megszokott, kényelmesebb nézőpontból kilépni, és egy olyan részletgazdag kalandra hívni bennünket, ahol a sokszínű külső és belső világunkat fedezhetjük fel. Ráadásul tehetjük ezt nemcsak önmagunk, hanem a környezetünk javára is” – meséli Hornyák-Simonyik Noémi vadon- és ökoterápiás szemléletű pszichológus.

„Összetett világunk megértése és megóvásának egyik alapja a rendszerszemléletű tudatosságunk megteremtése. Ezt kezdhetjük akár azzal, hogy megpróbálunk különböző nézőpontokból és fókuszokkal szemlélődni. Az éjszaka tengernyi lehetőséget rejt arra, hogy a megszokott nappali természetkapcsolódásunkat tágabb rendszerekben és újabb perspektívából figyelhessük meg. Kimehetünk a kertünkbe alkonyat tájékán, és megérezhetjük, hogyan hat ránk a sok változó szín, fény, hőmérséklet, hang, szélmozgás. Felvehetjük egy éjszakai állat perspektíváját, és megpróbáljuk átérezni egy napját. Vadonterápiás elvonulásokon gyakran egyéni erdei utakra is hívjuk a résztvevőket egy-két órával napfelkelte előtt. Többször igen meghatározó, mélyen megindító élményekkel érkeznek vissza reggel. Ezekben a tevékenységekben átélhetjük az átmenetek természetességét, a folyton változó világunk működésmódját. Felismerhetjük gyermeki, zsigeri reakcióinkat egy éjjeli erdőben és magasztos, akár transzformatív tapasztalatokkal gazdagodhatunk a Hold és a csillagok fényében. Az éjszaka egybefonódik a nappallal, az erdő a tisztással, lényünk a természettel – nem választható el egyik sem a másiktól. Ezek a pillanatok lehetőséget teremtenek az újrakapcsolódásra önmagunkkal, és azokkal a minőségekkel, amelyektől elidegenedtünk. A csillagos égbolt sem egy magunkon kívüli, messzi festett vászon, hanem lényegünk része. Ha legközelebb időt szentelünk rá és találkozunk az égbolttal, tegyük fel a kérdést: milyen, amikor a fény megérint és én is megérintem válaszul? A Földhöz és az egész univerzumhoz tartozásomat mi fejezi ki legjobban az itt és mostban? Ha becsukom a szemem a csillagok alatt, mi erősödik, és mi halkul el? Milyen állva, földön ülve, fekve befogadni azt, amit most mesélni szeretnének nekem? Képzeletünkben oda és vissza is zoomolhatunk, mintha felemelkednénk a Földről és elutaznánk egy másik galaxis egyik csillagához, onnan pedig visszafelé egyre közeledhetünk ahhoz a térbeli ponthoz, ahol éppen vagyunk. Összegezhetjük úgy a közelmúltunkat és jövőnket, hogy ezt timelaps-szerűen kíséri az égitestek 24 órás útja. Tudatosíthatjuk, hogyan hat a vizekre és egyszerre a mi bioritmusunkra a Hold aktuális állapota. Vajon mely csillagokat látjuk úgy, hogy az már nem is létezik, és milyen asszociációi lehetnek ennek az életünkre?”

A csillagvizsgálat és az éjszakai égbolt egyfajta kapuként

A csillagvizsgálat és az éjszakai égbolt egyfajta kapuként

Mark Westmoquette asztrofizikus és zen-tanár azt a japán koncepciót vizsgálta, amely szerint a természetben való céltudatos időtöltés elősegítheti a jó közérzet kialakulását. Az erdőfürdőzés gyakorlatát alapul véve, Westmoquette azzal érvel, hogy bár lehet, hogy nem mindenki lakik egy karnyújtásnyira egy erdőtől, az éjszakai égbolt ugyanúgy része a természetnek, és a látványa ugyanúgy hangulatjavító hatással rendelkezik – ráadásul mindenki számára rendelkezésre áll. Westmoquette alkotta meg a „csillagfürdőzés” kifejezést, hogy leírja a csillagok alatt eltöltött idő stresszoldó hatását és az érzékek megnyitását az éjszakai természet csodái előtt. Még az olyan nagyvárosok közepén, mint London vagy Budapest, általában a fényszennyezés ellenére is látni lehet a Holdat vagy az Orion-öv csillagképet. Könyvében (Mindful Thoughts for Stargazers: Find Your Inner Universe), huszonöt olyan meditációs gyakorlatot ír le, mely a csillagos égboltot veszi a relaxációs gyakorlatok alapjául.

Ha nincs kedvünk egyedül ácsorogni a csillagos ég alatt, csatlakozhatunk csillagvizsgáló jellegű vagy egyéb programokhoz, melynek során másokkal együtt osztozhatunk az élményben. Kovács Eszter jóga-, meditáció- és mindfulness-oktató, a Mat on the Moon közösség alapítója idén nyáron például egy „Nap, hold, csillagok – csillagvizsgálós workshop a város felett” elnevezésű programra várja mindazokat, akik az ászanák végzése közben szívesen kapcsolódnának a végtelen éjszakai égbolttal. Hogy miért? „Sokszor úgy érződik, hogy mi (de talán még inkább a problémáink) vagyunk az univerzum közepe”, mondja Eszter.

„No nem azért, mert önző vagy, egyszerűen csak a saját dolgaidon pihen a fókuszod és amire fókuszálsz, az szükségszerűen belakja a gondolataidat. A negatívra fókuszálni pedig segíti a túlélésünket, egy pontig. Amikor az eget kémleljük, az kizökkent minket ebből, segít ámulatba esni, kapcsolódni valami tőlünk nagyobbhoz. A tudomány pedig egyre több kutatásban igazolja, hogy ez nem csak csökkenti a stresszt bennünk, de még a boldogságérzetünket is növeli. Sőt egyes megfigyelések szerint ezeket az élményeket követően nagylelkűbben viselkedünk! Miért lennél attól boldog, hogy a tágas ég alatt kisebbnek érzed magad? Veled együtt a problémáid is kisebbek lesznek és ez a tágas és csodás látvány emlékeztet rá, hogy egy nagy egész része vagyunk. Alatta mindenki, akit szeretsz, minden, ami örömet hozott és persze ott vannak a problémáid is, de talán már nem csak ők látszanak. Számomra ezt jelenti a jóga is: a mély kilégzések nem félnek összesimulni mások lélegzetével, a jógagyakorlásodban évezredek gyakorlóival mozdulsz együtt. Nem vagy egyedül, valami nagy egészhez tartozol. Sokszor az eget nézve az egód kisebb lesz és az örömöd nagyobb, a büszkeséged visszahúzódik és az mosolyod szélesebb lesz.”

Szerző: Balázs Laura Forrás: counselling-directory Fotó: Getty Images