A 2024-es párizsi olimpia több szempontból is megosztotta a világot. Az egyik legnagyobb felháborodást az keltette, hogy Iman Helif algériai ökölvívó és a feltehetően interszexuális tajvani Lin Jü-tin indult a női mezőnyben, miután a két versenyzőt tavaly, az Újdelhiben rendezett világbajnokságon a magas tesztoszteronszintjükre hivatkozva pár órával a döntő előtt kizárták, a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség pedig korábban eltiltotta őket arra hivatkozva, hogy X és Y kromoszómákkal is rendelkeznek.
A világ egyszerre hördült fel politikai és vallási hovatartozástól függetlenül – ki mellettük, ki ellenük volt –, és szinte biztos, hogy mindenkinek, aki figyelemmel követte az ötkarikás játékokat, megvolt a véleménye a két sportolóról. A történet végül odáig fajult, hogy az aranyérmes Iman Helifnek súlyos online zaklatás miatt kellett büntető feljelentést tennie a francia hatóságoknál, akik „nemi hovatartozás miatti online zaklatás, nemi hovatartozás miatti nyilvános zaklatás, diszkriminációra való nyilvános felbujtás és származás miatti nyilvános zaklatás miatt indítottak vizsgálatot – a dokumentumban pedig J. K. Rowling és Elon Musk neve is szerepel. Nos, a paralimpia sem volt mentes a hasonló eget rengető vitáktól.
Valentina Petrillo, az első transznemű paralimpikon
A 400 és 200 méteres futó, Valentina Petrillo 2024. szeptember 2-án mutatkozott be a Stade de France-ban, Franciaország nemzeti stadionjában. Ő a 64 éves paralimpiai játékok történetének első nyíltan transznemű sportolója. A 400 méteres síkfutás női elődöntős futamában végül harmadik lett, majd indult 200 méteren is szeptember 6-án – írta a francia Marie Claire.
„Egészen a végéig mindent megtettem, nem sikerült, lemaradtam a célegyenesben. Jobban nyomtam, mint reggel, és mindent megtettem, de ők erősebbek nálam. (…) Kicsit csüggedt vagyok, de remélem, hogy a fiam büszke lesz rám. Ez azért fontos számomra, mert transz apukája van, és ez nem az, akiről mindenki álmodik. De remélem, büszke lesz rám” – idézte Petrillót a Guardian a verseny után.
A Stargardt-kórban (jellemzően fiatal felnőttkorban jelentkező makuladegeneráció) szenvedő látássérült sportoló hétévesen szeretett bele az atlétikába, amikor Pietro Mennea olasz sprinter 1980-ban aranyérmet nyert 200 méteren a moszkvai olimpián. Petrillónak azóta az volt az álma, hogy ő is otthagyja a kéznyomát a paralimpiák történetében. Egy ideig a vakfocit is kipróbálta, de végül úgy döntött, hogy inkább az atlétikára koncentrál.
A serdülőkora óta látássérült atléta az élete nagy részét férfiként élte, majd 2017-ben coming outolt a feleségének – akivel egy közös fia van – transzneműként, és két évvel később vágott bele a hormonterápiába. „2019 januárjában kezdtem el a tranzíciós folyamatot, 2020-ban pedig beteljesítettem az álmomat, hogy a női mezőnyben versenyezve űzzem azt a sportot, amelyet mindig is szerettem” – mondta a Euronews-nak Petrillo, aki 2020-ban ötödik helyen végzett a Paraatlétikai Európa-bajnokságon, 2023-ban pedig két bronzérmet (200 és 400 méteren) vitt haza a párizsi világbajnokságról.
Persze tisztában volt azzal, hogy hiába dönt rekordokat atlétaként, muszáj szembenéznie a társadalmi akadályokkal. „Tudom, hogy kritizálni fognak, egyesek nem fogják megérteni, miért csinálom ezt, de itt vagyok, évekig küzdöttem, hogy ide kerüljek, és nem félek attól, hogy önmagam vagyok. […] Sokszor mondom, hogy ha én megcsináltam, mások is megtehetik, remélem, hogy én leszek az első a sok közül, remélem, hogy referenciaként, inspirációként szolgálhatok” – nyilatkozta az AFP-nek.
Valentina Petrillo elrajtol a párizsi paralimpián
„A tranzícióhoz vezető út nem egy hóbort, nem is egy szeszélyből hozott döntés, ez egy jogilag és orvosilag is felügyelt hosszú folyamat,amit pszichológiailag is komolyan támogatni kell. Azt szeretném, ha az emberek sportolónak tartanának, és a teljesítményeim alapján ítélnének meg” – fogalmazott a Le Monde-nak.
Hogyan versenyezhetnek a transznemű személyek?
Ugyan a World Athletics tavaly megtiltotta a transznemű nőknek, hogy a női mezőnyben induljanak nemzetközi versenyeken, ha a pubertás után esnek át a tranzíción, a World Para Athletics nem követte a szervezet példáját.
Az AP-hoz eljuttatott közleményében a WPA azt írta, hogy a női mezőnyben való indulás feltétele, hogy a transznemű sportolóknak nyilatkozniuk kell arról, hogy jogilag nők, és bizonyítékot kell szolgáltatniuk arra vonatkozóan, hogy a tesztoszteronszintjük 10 nanomol/liter vér alatt volt a versenyt megelőző legalább 12 hónapban. (A tesztoszteron egy természetes hormon, amely a pubertáskor után a test építésében érvényesül. Bár ez a legfontosabb férfi nemi hormon – egy átlagos felnőtt férfi tesztoszterontartománya körülbelül 30 nmol/liter –, a nők petefészke és mellékveséje is termeli minimális, kevesebb mint 2 nmol/l mennyiségben.)
A sportág képviselőinek komoly fejtörést okoz az esélyegyenlőség megteremtése, hiszen már eleve egyenlő feltételeket kell teremteniük a különböző fogyatékossággal élő sportolóknak is. Ennek ellenére a WPA azt írja, a szabályon a jövőben kizárólag a csapatokkal és a sportolókkal folytatott megfelelő konzultációt követően, valamint minden érintett jogainak és érdekeinek figyelembevételével változtatnak.
Petrillo néhány néhány versenytársa szerint az olasz futó tisztességtelen előnyt élvez. Egy tavalyi megmérettetésen negatív visszhangot keltett, amikor Spanyolországban a világbajnokság elődöntőjében legyőzte a spanyol atlétát, Melani Bergest, aki így csak a negyedik helyet szerezte meg, tehát nem kvalifikálta magát a döntőbe, így elszalasztotta a bejutást a párizsi paralimpiára.
Berges az eredményt igazságtalanságnak nevezte, és azt mondta a spanyol Relevo sportoldalnak, hogy bár elfogadja és tiszteli a transznemű embereket, „már nem a mindennapi életről beszélünk, hanem a sportról, amihez erő, fizikum kell”.
A női mezőnyben való indulása miatt Petrillo nemcsak nemzetközi szinten, hanem Olaszországban is rengeteg támadást kapott: 2021-ben több mint harminc sportoló írt alá egy petíciót, amelyben arra kérték az olasz atlétikai szövetséget, hogy tiltsák el őt a női versenyektől.
Petrillo úgy fogalmazott, bizonyos mértékig megérti azokat, akik megkérdőjelezik, hogy induljon-e a női kategóriában, de szerinte – egy, a NOB által finanszírozott tanulmányra hivatkozva – a transznemű nők valójában számos területen fizikailag hátrányos helyzetben vannak a cisznemű nőkhöz képest, ráadásul azokban az években, amikor transznemű paraatléták indultak a női mezőnyben, az érintettek ritkán értek el kiemelkedő eredményeket.
Petrillo szerint a kérdésre nem a transzneműek kizárása a megoldás, de egyértelműen a sportág képviselőinek kell megoldaniuk a problémát.
Fotó: Getty Images
