- Közeledik az őszi napéjegyenlőség.
- A nappal és az éjszaka hossza most szinte egyforma lesz.
- Ezt jelenti pontosan az őszi napéjegyenlőség.
Idén szeptember végén ismét elérkezik az a nap, amikor a nappalok és éjszakák hossza szinte teljesen megegyezik. Ez az őszi napéjegyenlőség, amely 2025-ben szeptember 22-én, 20:20 magyar idő szerint köszönt ránk.
De mit is jelent pontosan ez a különleges pillanat, és miért olyan érdekes a csillagászoknak és a Hold-rajongóknak?
Mitől különleges a napéjegyenlőség?
A „napéjegyenlőség” kifejezés szó szerint „egyenlő éjszakát” jelent, és arra utal, hogy a Nap ilyenkor körülbelül ugyanannyi ideig tartózkodik a horizont felett, mint alatta. Bár teljesen pontosan nem egyforma a két időszak, a különbség alig pár perc.
Oka, hogy a Napot nem fénypontként látjuk, hanem fél fok széles korongként. A napkelte és napnyugta időpontját pedig nem a Nap középpontjához, hanem az első és utolsó sugarához igazítjuk, így a nappalok mindig kicsit hosszabbnak tűnnek.
Ráadásul a Föld légköre is besegít: a fénytörés miatt a Napot magasabban látjuk, mint ahol ténylegesen van, így már akkor is „felkeltnek” érzékeljük, amikor még valójában a horizont alatt van. Ez is hozzátesz néhány extra perc világosságot a naphoz.
Mit jelent mindez a csillagmegfigyelőknek?
Az őszi napéjegyenlőség a csillagászati ősz kezdete az északi féltekén. Ilyenkor kezd rövidülni a nappal, az éjszakák pedig hosszabbak lesznek, ami kifejezetten jó hír a csillagászati megfigyelések szerelmeseinek, hiszen több idő jut az égbolt kémlelésére.
Az őszi napéjegyenlőséggel a csillagászati ősz is megkezdődik
A szeptemberi napéjegyenlőség határozza meg azt is, hogy melyik telihold lesz abban az évben a híres Sarlóhold (Harvest Moon), amely mindig a legközelebb esik ehhez a dátumhoz.
Nem csak a Földön van napéjegyenlőség
Érdekesség, hogy nemcsak a Földön, hanem minden, tengelyferdeséggel rendelkező bolygón sor kerül a napéjegyenlőségre. A Szaturnuszon például igazi látványosság: ilyenkor a bolygó híres gyűrűi szinte teljesen eltűnnek szem elől, mivel élükkel fordulnak a Nap felé, és saját árnyékukba vetülnek.
Galilei már 1612-ben megfigyelte a különös jelenséget, és döbbenten kérdezte: „A Szaturnusz elnyelte a gyermekeit?” – utalva a gyűrűk rejtélyes eltűnésére. A modern időkben a Cassini űrszonda készített lenyűgöző felvételeket a halványan derengő gyűrűkről.
Forrás: Skyatnightmagazine, Fotók: Getty Images
