Mi történik most velünk lélektani szempontból?
A jelen helyzet pszichés értelemben egy krízishelyzet, ami azt jelenti, hogy ezt a szituációt sem elkerülni, sem megoldani nem tudjuk a korábbi megküzdési technikákkal. Emiatt számos olyan negatív érzés kavaroghat bennünk, mint a szorongás, a bizonytalanság, a félelem, a reménytelenség vagy a szomorúság. Ez a helyzet több szinten a veszteség élményét hívja elő mindannyiunkban, hiszen átmenetileg elveszítjük a jövőbeli terveinket, a személyes kapcsolattartás lehetőségét, a rekreációs lehetőségeket vagy akár az anyagi biztonságunkat is.
Emiatt folyamatosan újraterveznünk és alkalmazkodnunk kell az aktuális – gyakran napról napra – változó feltételekhez. Emellett mindannyiunknak vannak olyan veszélyeztetett családtagjai és barátai, akik miatt különösen aggódhatunk a fertőzések kapcsán. Mindezeket a pszichés kihívásokat pedig egy olyan megváltozott környezetben kell „kezelnünk”, amelyben még soha nem voltunk, gyakran olyan összezártságban vagy egyedüllétben, amit még soha nem éltünk át. Mit tudunk tenni tehát, hogy ezeket a lehető legjobban kezelhessük, leginkább megőrizzük a mentális-pszichés egyensúlyunkat?
Kezdjük önmagunkkal!
A krízis egy görög eredetű szó, aminek a magyar jelentése a „lehetőség, döntés”. Ez magunkra vonatkoztatva azt jelenti, hogy a jelen szituációban is van lehetőségem eldönteni azt, hogy hogyan viszonyulok ehhez a helyzethez. Dönthetek úgy, hogy a lehető legjobban kihasználom a maximalizált otthon töltött idő által létrejött lehetőségeket: több időt szánok a hobbimra, elmerülhetek egy jó könyvben, fejleszthetem a nyelvtudásomat, tökéletesíthetem a főzési tudományomat, kipróbálhatok egy új mozgásformát vagy ráérősen beszélgethetek a külföldön élő barátokkal. Bárhogyan is döntök, ezek a dolgok az én hasznomra tudnak válni, rövid és hosszú távon is segítenek abban, hogy valamilyen értelmet adjak ennek az időszaknak. Ezeknek a dolgoknak az átgondolása révén feltehetjük magunknak azokat a kérdéseket, hogy ha később visszagondolok erre az időszakra, akkor mikor lennék önmagammal elégedett. Vajon hogyan tudom ezt az időszakot önmagam fejlesztésére szánni? Milyen sikerélményeket tudok elérni a jelenben? Miben tudok személyesen fejlődni ezeknek az új tapasztalásoknak a birtokában? Ezekre a felvetésekre ezernyi reakció létezik, de bármilyen válaszokat is találunk, biztosak lehetünk abban, hogy a tudatosság segítségével a legnehezebb hullámokon is képesek leszünk átevezni.
Olvass tovább!
Hogyan elégíthetjük ki az alapszükségleteinket?
A fizikai alapszükségletek
Legyen egy napi rutin, egy stabil és kiszámítható rendszer, ami „megtart” a nehezebb napokban. Próbáljunk meg egy napi ritmust kialakítani, odafigyelni a rendszeres táplálkozásra és mozgásra. A lehető legjobban próbáljuk meg elkülöníteni – például rituálék segítségével – az otthoni munkával töltött időt és a szabadidőt, legyen „helye és ideje” mindegyik tevékenységnek.
Szociális szükségletek
Legyünk kapcsolatban másokkal, kommunikáljunk önmagunkról, hallgassunk meg más nézőpontokat. Bár a személyes találkozókról egy darabig le kell mondanunk, az online térben megtarthatjuk azokat a szokásos „találkozásokat”, amelyek korábban is jellemezték a mindennapjainkat. Az izoláció hatására a kapcsolódási igényünk akár az átlagosnál is jobban felerősödhet, ezért ez egy kiváló alkalom arra, hogy rendszeresítsük a közös kávézásokat, az esti főzőcskézéseket és a családtagjainkkal való beszélgetéseket. Ezek segíthetnek abban, hogy átéljünk valamit a „normális” hétköznapok örömeiből.
Érzelmi szükségletek
A jelen helyzetben elképzelhető, hogy olyan érzelmi igények erősödnek fel, amelyek korábban nem voltak jellemzőek, például nagyobb szükségem lesz a családtagjaim megnyugtatására vagy a barátaimmal való önfeledt nosztalgiázásokra. Ezek természetes reakciók, ezért fontos, hogy időt szánjak arra, hogy megfigyeljem a saját érzelmeim hullámzását, és erőfeszítéseket tegyek azok mederben tartására. Például hogyan hat a félelmeimre, ha egész nap a betegséggel kapcsolatos cikkeket olvasgatok? Hogyan érzem magam azután, hogy felajánlottam a segítségemet a szomszéd néninek? A ritkán látott idős rokonok felhívása után milyen érzések bukkannak fel bennem?
Környezetünkkel való kapcsolódás
Az otthoni bezártság miatt különböző kihívásokkal néznek szembe az egyedül élők, a párkapcsolatban élők és a több generációval együtt élők.
Az egyedülállók
Az egyedül élők gyakran élhetnek át magányt és a teljes önmagára utaltság felelősségét. Ebben a helyzetben fontos, hogy a másokkal való kommunikációnak legyen egy rendszeres, stabil formája, legyen dedikált ideje az online, élő beszélgetéseknek. Ez a jelenlegi szituáció arra lehet egy jó lehetőség, hogy a másokkal való kommunikáció gyakoribbá és elmélyültebbé váljon, a szemtől szemben való online beszélgetések által jobban megismerhetjük a másik érzéseit, gondolatait, és ezáltal önmagunkat is.
A párkapcsolatban élők
A párkapcsolatban élők egy eddig ismeretlen helyzettel találkozhatnak, hiszen legtöbbünk pár napnál több időt nem töltött ennyire „szorosan” a másikkal. A túlzott közelség gyakran egy érzelmi távolságot von maga után, hiszen nincs választásunk abban, hogy szeretnénk-e a másik közelében lenni vagy sem. Emiatt fontos, hogy minél konkrétabb szabályokat fektessünk le az együttélés és az időbeosztás menedzselésével kapcsolatban, felosszuk a mindennapi tennivalókat, kijelöljük a felelősségi köröket. Mindannyiunknak eltérő mennyiségű egyedüllétre van szüksége, ezért érdemes proaktív módon átbeszélni ennek a kereteit és lehetőségeit. Ugyanakkor erre a helyzetre talán különösen igaz az „együtt élve ismerszik meg az ember” bölcsessége, hiszen a partnerem új oldalait ismerhetem meg, reális képet kapok arról, hogy hogyan reagál az érzelmileg megterhelő időszakokra. Ez egy lehetőség arra, hogy az átélt közös élmény és a közös erőfeszítés elmélyítse a párkapcsolatot.
A különböző generációk együttélése
A különböző generációk együttélése szempontjából szintén hasonló motívumok jellemzők, mint a párkapcsolatban élőkre. Az egyre növekvő bezártság, az izoláció, a növekvő feszültség, a régi – biztonságot és kikapcsolódást jelentő – szokások elhagyása növelheti a pszichés frusztrációt, ami a súrlódások elmélyítéséhez vezet. A gyermekek a szülők mintájára – a szülők szemüvegén keresztül – reagálnak erre a megváltozott helyzetre, ami felerősítheti a család aktuális szorongását és feszültségszintjét. Mivel a gyerekek más módokon fejezik ki a félelmeiket – például szófogadatlansággal vagy koncentrációs nehézségekkel –, ezért a szülőknek fokozott megértéssel és elfogadással érdemes viszonyulni hozzájuk. Hogyan tudjuk segíteni a gyerekeket ebben a helyzetben?
A gyerekeknek a biztonság és az elfogadás az elsődleges igényük, mert ezek az alapszükségletek adnak lehetőséget a személyiségük és a képességeik fejlődésére. Érdemes lehet a gyerekek szintjén beszélni az aktuális helyzetről, komolyan venni a bennük felmerülő kérdéseket, eloszlatni a félelmeiket. A biztonság kialakításához fontos megtartani a napi rutint, tagolni az egyes tevékenységek idejét, időt és teret hagyni a közös és az önálló tevékenységekre is.
Számukra is fontos a kortársakkal való kapcsolat megtartása, amiben a szülők összefogására is szükség lehet. A helyzet miatt új szokások, rugalmasabb keretek alakulhatnak ki, a családi rendszer rejtett erőforrásai felszínre kerülhetnek. Ez a helyzet a gyerekek számára egy hatalmas lehetőség arra, hogy a krízishelyzetekkel való megküzdés adaptív formáit vegyék át a szüleiktől, új képességekre és eszközökre tehetnek szert. A családi együttműködés, az egymásért való közös felelősségvállalás, az „együtt megküzdünk minden nehézséggel” élménye egy olyan meghatározó tapasztalat lehet számukra, amelyhez a jövőben is visszanyúlhatnak, és erőforrást jelenthet számukra.
Olvastad tovább!
