Fotó: Nyul Zsuzsanna
Mi az első táncos emléked?
Hét éves voltam, amikor felvételiztem a győri balett iskolába, nem sok közöm volt ekkor még a tánchoz, ráadásul elég fiús lány voltam. Pótfelvételi ideje volt, minden olyan gyorsan történt. Amikor odaértünk, még átöltözni sem volt időm, bevittek az igazgatói irodába. Ott zajlott az alkalmassági vizsga, ahol megnézték a mozgásomat, felmérték az adottságaimat. A nyári szünet végét jártuk – és életkoromból adódóan talán nem meglepő, ám adott szituációban igen -, tele voltam ragasztva lemosható tetoválásokkal. Édesanyámmal azt gondoltuk naivan, hogy a tornaruha eltakarja. A felvételiztető mesternő szeme kikerekedett, amikor meglátta. A végén annyit mondott: ,,Felveszünk, ha ezeket levakarod suli kezdésig!”
Mit jelent számodra a mozgás?
Kiskorom óta meghatározó része az életemnek. Belső csendet teremt, menedéket, ahová bármikor visszavonulhatok. Tánc, vagy akár jóga közben azt érzem: egy pillanatra megáll az idő. Igazán szabad lehetek, és önmagam.
A tánc vagy a jóga áll hozzád közelebb?
Nem összehasonlítható a kettő. Nem szeretném egyiket sem a másik alá vagy fölé rendelni. Számomra mindkettő egy belső út önmagamhoz. Sosem gondoltam, hogy találok egy olyan tánchoz hasonló komplex mozgásformát, mint a jóga. Aktív táncos pályám során sokat sérültem lelkileg. A jóga kezdetben menekülési út volt ebből. Majd egy idő után azon kaptam magam, hogy mindennap a jóga stúdióban vagyok. Úgy érzem, a jóga most nagyobb szerepet tölt be az életemben, de ez nem azt jelenti, hogy fontosabb mint a tánc. Inkább állandóbb. Valószínű azért, mert ez nem egy időszak, hanem egy folyamat, amely végigkísér az utamon. Tudom, hogy életem végéig ezt szeretném csinálni.
Fotó: Sulyok László
A kortárs tánc gyakran perifériára szorul a táncformák között, keveseket szólít meg. Szerinted miért nehezebb az embereknek kapcsolódni ehhez a műfajhoz?
Úgy érzem, az emberek túlságosan el vannak foglalva a körülöttük lévő világ felszínes dolgaival. Fontosabbnak tartják, hogy mások számára jónak, szépnek, boldognak tűnjenek, mintsem vállalnák valódi énjüket. A kortárs tánc őszinte érzelmeket közvetít, nem idealizál, ami sokakat feszélyez. Szerintem az tud kapcsolódni hozzá, azonosulni vele, aki nyitott az érzelmi őszinteségre.
Órákat is tartasz. Úgy képzelem, teljesen más élmény és feladat tanítani, mint személyesen átélni a mozgás örömét. Mi a legnagyobb kihívás a tanításban?
Gyakran megkapom, hogy nekem könnyű jógát tanítani, hiszen táncos vagyok. Nyilván előny, hogy rendelkezem egy alapvető testtudattal, hajlékony vagyok stb. Azonban ezekért a dolgokért megküzdöttem, nem velem született adottságok. Táncosként sosem voltam extrém módon laza. A jóga segített hozzá, hogy sokkal tudatosabban használjam a testemet. Tehát a legnagyobb kihívás számomra nem az egyes ászanák kivitelezése. Sokkal inkább a kommunikáció verbális formája. Ugyanis tizennyolc évig a testemmel kellett kifejeznem magam. Most viszont meg kellett tanulnom sokat beszélni. Szavakkal elmondani mozdulatokat, nem csak megmutatni.
Kihívás, hogy minden órát úgy tartsak, mintha az lenne az első.
Hogy lelkes maradjak akkor is, ha a héten már a sokadik kezdő órámat tartom. Hiszen nem mindenki van ott minden órámon, van, aki heti egyszer jut el a jóga stúdióba. Ő nem érezheti, hogy nekem ez már a sokadik órám.
Fotó: Sulyok László
A jóga egyre nagyobb trend napjainkban, szerinted miért nyitnak manapság az emberek a mozgás ezen formája felé?
Úgy gondolom azért, mert a mai pörgős világban sokan túlhajszoljuk magunkat. Elfelejtjük, milyen is benne lenni a pillanatban, igazából megélni a pillanatot. Mindig van, ami elvonja a figyelmünket, és persze mindig lesz is. A jóga azonban megtanít kikapcsolni az elmét, még ha csak egy kis időre is. Ezen kis idő alatt megélhetjük azt a szabadságot, amikor semmi sem korlátozza az elmét.
A puha mozgás és légzés áramlása, a figyelem vezetése kikapcsolja, feltölti az embert. Eleinte a jóga testmozgás, tornagyakorlat. Idővel felfedezhetjük, hogy mennyivel mélyebb dologról van szó. Sokan megrettennek, a jóga egyes kifacsart pózaitól. Ám ezek nem elvárások, pusztán lehetőségek a már haladóbb gyakorlóknak. Különböző alkalmazott jógairányzatok léteznek már, amelyeknek ugyanaz a célja, és az ember megtalálhatja a hozzá legközelebb állót. Számtalan kezdő óra van nálunk is, a Mandala Jógastúdiókban. Sőt a kezdő óráink a leglátogatottabbak.
Miért pont a Flow?
Kezdő gerincjóga volt az első oktatóképzésem a Mandalában. Ezt követte a Flow, majd a Hatha jóga. Mindhárom jógatípust tanítom. A Flow talán azért fogott meg különösebben, mert – ahogy szokták rá mondani -, olyan ,,táncos”. Elég intenzív, az egész testet átmozgatja. Egyedisége abban rejlik, hogy nagyon folyamatos, áramló, nincsenek hosszasan kitartott pózok. Jó, hogy elég nagy szabadságot ad tanítás szempontjából, itt sok ászanával találkozhat a gyakorló.
Ugyanakkor, szerintem pont a folyamatosságában rejlik az egyik nehézsége. Nem jut annyi idő az egyes pózok elmagyarázására, mint egy kezdő órán. Viszont kezdő órán nem biztos, hogy találkozhat az ember összetettebb ászanákkal. Éppen ezért, mindig úgy építem fel az órámat, hogy legyen benne egy-két új kihívás, ,,csúcsászana” amit az azt megelőző gyakorlatokkal már előkészítettünk. Hagyok időt az összetettebb pózok precíz megtanítására. Nem mondom, hogy a Flow az egyedüli kedvencem. Kezdő, illetve a haladó óratartásnak is meg van a varázsa, és nekem szükségem is van erre az állandó kihívásra.
Fotó: Nyul Zsuzsanna
Mit tanácsolnál azoknak, akikben megszületett az elhatározás, hogy mozognának, de visszatartja őket valami, hogy ténylegesen belekezdjenek?
Gondolkozzanak el azon: mi gátolja őket ebben, mi tartja vissza? Ha ezt tudatosítják, máris egy lépéssel közelebb kerülnek annak elengedéséhez. Senkinek sem kell erőltetnie, csak törekedjen rá. Mozogj egy kicsit, érezd jól magad! Hagyd, hogy motiváljon a puszta tény: ma már tettél valamit magadért. Éld át annak a szabadságát, hogy te döntesz a saját sorsodról.
Mi a legnagyobb álmod szakmai téren?
Körülbelül két éve találkoztam először a jógával. Amikor bizonyossá vált előttem, hogy oktatnám is, tudtam, hogy azt a Mandala Jógastúdióban szeretném. Itt tanultam, és éreztem, hogy itt is szeretnék tanítani. Ez a csúcs. Pont egy éve kerültem ide oktatónak, amivel egy álom vált valóra. Úgy érzem, a legjobb helyen vagyok, és ezt most nagyon élvezem. Egyelőre nem született új álom, amit megvalósítanék. Bár, némileg viccesen, olykor azt szoktam mondogatni: ha megöregszem, Balin szeretnék jógát oktatni a tengerparton. 🙂
