Los Angelesben a szelektív hulladékgyűjtés nem alternatíva, sokkal inkább a mindennapi élet része és jó ideje divattá vált a tudatos vásárlás is – a nagyipari agrárgazdaság termékeire egyre kevesebb az érdeklődés. A hollywoodi sztárok szép számmal állnak a környezetvédelmi célok mellé, igyekeznek a hírnevüket felhasználni arra, hogy felhívják a világ figyelmét a klímaváltozás végzetes veszélyeire. Elég csak az amerikai szupersztárra, Leonardo DiCaprióra gondolni, aki a környezetvédelem élharcosa. Közismert, hogy alapítványa (The Leonardo DiCaprio Foundation) többek közt az óceánok megtisztítását célzó projekteket hoz létre.
Los Angeles mindig is szerette a természetet – a napfény, a buja növényzet, az óceán, az ezer méter magas hegyek, a sivatagos területek elválaszthatatlan részei a metropolisznak. A kertvárosiasság is emeli a zöld területek számát és az elmúlt évtized Venice Beach-et és néhány óceán part mellett fekvő városrészt (Santa Monica, Manhattan Beach, Redondo Beach) az egészséges életmódot, a természettel békében élő, organikus életet hirdető központtá tette. Innen indult számos, olyan világszerte elterjedt mozgalom, kampány és vállalkozás, ami a környezetbarát technológiát, a biogazdaságok fontosságát hirdette. A természetes, lebomló anyagokból készülő cipőket gyártó TOM’s cipőit például egyre gyakrabban látom felbukkanni Budapest utcán is – érdekes volt látnom, ahogy egy kedves kis Venice Beach-i, kávézóval kombinált boltból hogyan nőtte ki világmárkává magát a cég.
Itt minden organic
Azt már régen megszoktam, hogy az élelmiszerek között bő választékában találok „organic”, azaz bio, felirattal ellátott termékeket, amelyek garantáltan ellenőrzött gazdaságokból kerülnek a polcokra, de emellett mindenféle háztartási termékből, sőt alkoholos italokból is bőven akadnak környezetkímélő technológiával, kizárólag természetes anyagokból előállított termékek. Érvényes ez a kozmetikumokra, háztartási tisztítószerekre, ruhaneműkre és bútorokra is. Érdekes, hogy – meglátásom szerint – ezeknek a törekvéseknek a nagy része nem fentről érkezik, nem szigorú, hivatalos környezetvédelmi szabályokat tartanak be a közép- és kisvállalkozások, hanem egyéni forgalmazói és vásárlói igényeknek felelnek meg – és büszkén hirdetnek – a cégek. Az apró törekvéseket a mindennapi élet minden pontján érzékelem. A kedvenc kávézónkban például a – környezetszennyezés szimbólumává vált – szívószál terén is változás történt szép csendben és a Deus Ex Machina átállt egy 100%-ban lebomló, ECO-termékre. Bár Kalifornia állam hivatalosan nem tiltotta be a műanyag szívószálak használatát, a gyorséttermeken kívül szinte már sehol nem találkozom velük. Leginkább a mutatós és higiénikus papír szívószálak váltották műanyag elődeiket vagy a szintén mutatós (de szerintem kevésbé tisztítható) króm változatok. A sok kampánynak köszönhetően, itt is egyre több ember veszi elő a boltokban a a vászon bevásárlótáskákat is, ami nem csak praktikus, környezetkímélő, de nagyon menő és divatos is.
Példamutató egyéni törekvések
Az amerikai munka ünnepén (Labor Day), az óceánparton találkoztam a francia származású Céline-nel. Mosolygósan, fürdőruhában és kék gumikesztyűben gyűjtötte a szemetet a napozó emberek között a strand homokjából, egy hatalmas szemeteszsákba – akár egy hivatalos takarítóvállalat munkatársa. Egy ideig figyeltem és próbáltam kitalálni, vajon kinek dolgozik, de semmilyen logót nem fedeztem fel rajta. Aztán szóba elegyedtünk.
Legnagyobb meglepetésemre önkéntes és semmilyen szervezetnek nem dolgozik. Teljes nevén Céline Petauton Normandiából, 1994-ben költözött Kaliforniába, fiatal tanárként, kalandvágyból és itt ragadt. Egy magániskolában ajánlottak neki állást, és most is ott dolgozik, de már könyvtáros tanárként. Két gyermek édesanyjaként azt kérdezi, hogy „Milyen világot fogunk a gyermekeinkre hagyni, ha mi nem vigyázunk rá…?”. Nagyon szereti az óceánt és szívén viseli a sorsát. Tizenkét évvel ezelőtt, amikor úszni indult egy barátjával elszörnyedtek azon, hogy aznap mennyi szemetet sodortak a partra a hullámok és elhatározták, hogy ettől kezdve, amikor úszni mennek, mindig visznek magukkal zsákokat és gumikesztyűket, hogy az útjukba kerülő hulladékot összeszedjék. Sosem szegték meg a szavukat, sőt, Céline próbál minden téren egyre környezettudatosabb lenni. A bevásárláshoz csakis saját táskát visz, víztakarékosan mosogat, olyan tisztítószereket használ, ami az ivóvizet nem károsítja. Amikor azt kérdezem, javulni látja-e a helyzetet Los Angeles partjainál, kevesebb szemetet talál-e az utóbbi években, sajnos elkeserítő választ ad. „ A helyzet bizony egyre rosszabb, sokkal nagyobb mennyiségű szemét kerül a zsákokba, mint pár éve. A hétvégék és ünnepnapok különösen aggasztóak. Főleg műanyag üvegek, műanyag homokozó játékok (amiket a szülők megvesznek és aztán csak ott hagyják őket a homokban) cigaretta csikkek, műanyag poharak, eldobható pelenkák, szívószálak, műanyag zacskók és a víz tetején úszó, leeresztett héliumos lufik tömkelegét szedem össze.” De Céline szeretné, ha nem lennénk nagyon borúlátóak, mert nagyon sok reményteli kezdeményezéssel is találkozik. Megemlíti Zoë Melo nevét, a Touch alapítóját, aki éppen az előző hétvégén, Venice Beach-en tartott Ted Talk-szerű motivációs beszédében számolt be eredményeikről, amit az újrahasznosítás területén értek el.
Amerikai sztárok a környezetvédelemért
A magyar származású amerikai színésznő, Lili Bordan (Könyvklub, Curtiz, Westworld, Az apáca) is fontosnak tartja a környezetvédelmet és a mindennapi tudatos rutinok mellett egy kevésbé ismert lehetőséget emel ki.
“Két éve felfedeztem egy céget, akik élő karácsonyfákat szállítanak házhoz. Karácsony után elviszik és amikor a fa túl nagyra nő, elültetik az erdőben. Szerintem minden városban kellene, hogy legyen ilyen szolgáltatás – állapítja meg lelkesen Lili. – Egyébként nem sokkal drágább, mint a vágott fa, viszont sokkal jobb érzés tudni azt, hogy a fa, ami a nappaliban díszelgett és örömet okozott, nem dicstelenül és halottan végzi az utcán.”
A hollywoodi szupersztárok közül talán a legjobban Leonardo DiCaprio neve forrt össze a környezetvédelemmel. Elég csak a színész Instagramjára felmenni – szinte minden posztjában környezetvédelmi katasztrófákra hívja fel a figyelmet és cselekvésre szólít fel. Alapítványa, a The Leonardo DiCaprio Foundation (LDCF) az óceánok védelméért tett küzdelmével vált közismertté, de az alapítvány ennél sokkal szélesebb körű munkát végez. Dolgoznak kihaló vagy veszélyeztetett fajok védelméért, tanulmányokat készítenek a klímaváltozásról, különböző támogatásokat osztanak ki kisebb szervezetek között és támogatnak olyan programokat is, amelyek a klímaváltozást hivatottak megállítani vagy lelassítani.
Az Angliában élő, fiatal magyar üzletasszony, az LCS Events céget vezető Csonka Lilla egészen közelről láthatta a The Leonardo DiCaprio Foundation és azon belül Leonardo munkáját.
”Az LCS Events és én magam négy évig dolgoztunk az LDF-el az éves adománygyűjtő gálájukon, amit Saint Tropez-ban szerveztek meg – meséli. – Leonardo nagyon nagy szerepet játszik az alapítvány életében és működésében. Az alapítvány olyan, mintha a hagyatéka, saját gyermeke lenne. Rengeteg időt és energiát fektet a munkájukba és ő maga, egyéni alapon is rengeteget adományoz. Egyértelmű és érezhető, hogy számára ez nem egy felszínes dolog, Leonardo tényleg szívügyének tekinti a környezetvédelmet és a bolygónk sorsát.”
Lilla a 2017-es The Leonardo DiCaprio Foundation gálán férjével, aki szintén besegít a rendezvényeken
LCS Events csapata a 2016-os LDF gálán
Lilla maga is eltökélt környezetvédő és komoly véleménye van a témával kapcsolatban. “Szerintem nem kell milliókat adományoznunk ahhoz, hogy érdemben változást érjünk el. Sőt mi, mindennapi emberek az apró mindennapi döntéseinkkel óriási dolgokat tudunk elérni. Több egészségügyi tanulmány kimutatta például, hogy rengeteg betegség kapcsolódik a hús- és tejtermékek túlzott fogyasztásához. Ahogy a közelmúltban nyilvánosságra került az amazóniai őserdő több hetes lángolása kapcsán a hús- és tejipar hatalmas károkat okoz a környezetünkben, a létfontosságú esőerdőkben is. Ha mindenki lecsökkentené ezeknek a termékeknek a fogyasztását – és itt főleg a legolcsóbb, gyorséttermekben kapható dolgokról mondana le, azzal markáns javulást tudnánk előidézni és esélyt adni kulcsfontosságú természeti területek megóvására. A hangsúly itt a lecsökkentésen és fenntartható termelésen van és nem a teljes kiiktatáson. A hivatalos nemzetközi szervezetek által javasolt napi fehérje mennyiség ennek megfelelően kb. 50 gramm, ami eltörpül az átlag magyar ember valós fogyasztása mellett. Arról nem is beszélve hogy fehérje növényi eredetű termékekben is megtalálható, amit sokan elfelejtenek. Tehát ezzel az egyszerű lépéssel nem csak az egészségünknek de a bolygónknak is hatalmas szolgálatot tennénk.”
Fotó: Getty Images, Nathan Collins
