Legyen szó határidős munkáról, vagy arról a belső kényszerről, hogy kiírják magukból a gondolataikat, az írók általában elzárják magukat a külvilágtól, míg nem végeznek aktuális művükkel. Felhalmozzák a szükséges élelmet, csupán a minimális kommunikációra szorítkoznak a külvilággal, felállítanak egy napi rutint, amelyhez mereven ragaszkodnak, és elgendő pihenéssel, testmozgással és megfelelő ételekkel próbálnak egészségesek maradni a home office alatt.
Hemingway: először a munka neheze legyen meg
Ernest Hemingway mindig reggel hatkor kezdett írni, rendszeréhez pedig olyan pontosan tartotta magát, mint egy könyvelő. „Mikor egy könyvön vagy egy novellán dolgozom, minden reggel olyan korán kezdem az írást, ahogy a hajnali fények engedik. Ilyenkor nem zavar senki, hűvös vagy hideg az idő, és felmelegít az írás” – mondta az író a The Paris Review-nak egyszer.
Amikor home office-ban dolgozunk, mindig a legnagyobb feladatokkal kezdjük a napot. Készítsük el a ránk váró prezentációt vagy a beszámolót olyan korán, amilyen korán csak lehet. Persze ha a gyerekekről is gondoskodnunk kell közben, az bonyolítja a dolgokat, ám használjuk ki a reggeli frissességet. Ráadásul ilyenkor valóban kevesebb e-mail vagy – a járványról küldött rémisztő hírekről szóló – üzenet zavarja meg a munkánkat.
Kurt Vonnegut: tartsuk a napi rutint
A legnagyobb írók olyan szigorú napirend szerint dolgoztak, mintha a katonaságnál lettek volna. Minden nap ugyanakkor keltek, meghatározták maguknak, hány szót kell aznap leírniuk, mikor hagyhatják abba a munkát, mikor jön el a testmozgás ideje, és mikor kezdhetnek inni. Még az emberekkel történő interakciókat is beszabályozták maguknak. „Amikor fiatal voltam, még egy szerelmi affér sem fért a napirendembe. A szerelem csak ebéd után kezdődhetett” – írta Graham Greene A szakítás című művében.
Olvastad már?
Kurt Vonnegut a feleségének írt levelében számolt be szigorú napirendjéről. „5.30-kor kelek, 8-ig dolgozom, otthon reggelizem, dolgozom 10-ig, sétálok néhány háztömbnyit a városban, teljesítem a megbízásokat, elmegyek a közeli uszodába, ahol teljesen magam vagyok, és úszom másfél órát, hazamegyek 11.45-kor, elolvasom a postát, ebédelek délben. Délután az iskolai munkával foglalkozom, tanítok vagy készülök.” Délután fél hatkor még ivott egy whiskey-t, és este 10-kor lefeküdt aludni. A nap folyamán Vonnegut időnként fekvőtámaszokkal és felülésekkel szakította meg a tevékenységeit.
Murakami Haruki: muszáj minden nap edzeni
A japán író, Murakami Haruki csak úgy tudja az írói léttel járó bezártságot elviselni, ha szigorúan minden nap edz. „Amikor író-üzemmódban vagyok, hajnali négykor kelek, és dolgozom öt-hat órát. Délután futok 10 kilométert, vagy úszom 1500 métert (esetleg mindkettőt), majd olvasok egy kicsit, és zenét hallgatok. Este kilenckor fekszem le aludni. Minden nap ezt a rutint tartom, változtatás nélkül. Az ismétlődés maga nagyon fontossá vált, ez a hipnózis egy formája. Hipnotizálom magam, hogy elérjem az elmém mélyebb rétegeit” – mondta az író egy 2004-es interjúban.
És itt emlékezzünk meg a vuhani maratonfutóról, aki minden karanténba vonult embertársnak példát mutatott azzal, hogy a bezártság alatt lefutotta a maratoni távot az ebédlőasztala körül. Innentől nem lehet nekünk sem kifogásunk, miért nem mozgunk.
Zadie Smith: az internet az ellenségünk
A szociális elszigetelődés az internet nélkül valószínűleg sokkal nehezebb lenne. Ha belegondolunk, még csak pár napja zártuk magunkra az ajtót, de többet kommunikáltunk a világ különböző pontjain élő ismerőseinkkel, a munkatársainkkal és mindenki mással, mint egész évben eddig összesen. Ha viszont hatékonyak akarunk lenni a home office-ban, muszáj karanténba helyeznünk a közösségi oldalakat és a telefonunkat is.
Zadie Smith brit írónőnek például egyáltalán nincs okostelefonja, míg Jonathan Franzen amerikai író olyan szobában írja műveit, ahol nincs wifi, ráadásul a számítógép portjait is leragasztotta, hogy még csak eszébe se jusson csatlakozni az internetre.
Ezerszer előkerült a mostani járvány idején, hogy William Shakespeare is a pestis miatti karanténban írta a Lear királyt. Ha okosan használjuk az időnket, sok dolognak a végére járhatunk a kényszerű bezártságunk alatt. Vagy legalább hamarabb befejezhetünk a munkát aznapra, így több időnk marad, hogy híres írók híres könyveit olvasgassuk.
Olvass tovább!
Forrás: The Guardian
Fotó: Unsplash, Getty Images
