Megszoktuk, sőt, mondhatni megszerettük a tavaszunkat meghatározó karantént. Biztonságban éreztük magunkat, működtek a rutinok az életünkben, dolgoztunk, mesét olvastunk a gyerekeknek, elmerészkedtünk a kihalt parkba időnként. Az izolációnk állóvizét az kavarta fel csupán, amikor elkezdődött a szigorú korlátozások feloldása.
Mi azok közé tartozunk, akik jobban aggódnak a Covid-19 miatt, mint amennyire az zavar, hogy maszkot kell hordani, távolságot kell tartani, és nem utazgathatunk a nagyvilágban felelőtlenül és felhőtlenül. Nem szeretnénk elkapni az újfajta koronavírust. Hiába tudjuk, hogy nem mi vagyunk azok, akiket súlyosabban érintene a betegség (hanem a szüleinket, akiket szintén nem szeretnénk megfertőzni), ám amíg egy százalék esély van rá, hogy súlyos szövődményei legyenek a szívkárosodástól a vérrögök képződéséig, inkább megúsznánk ezt a fertőzést. Nem tennénk kockára a szerencsénket.
Így mi ebben a karantén és a régi normák között valahol félúton lévő jelenlegi helyzetben is inkább az óvatosságot választjuk. Nem megyünk nyaralni, csak a nagyszülőket látogatjuk meg, nem járunk feleslegesen boltba, kerüljük a tömeget, nem megyünk strandra és rendezvényekre, ám érezhetően szabadabban éljük az introvertált emberek békés hétköznapjait.
Olvastad már?
Ahogy viszont közeledik a szeptember, újabb sötét felhők gyülekeznek a távolságtartás napfényes egén: indul(na) az iskola és az óvoda. Tudom, hogy sok gyerek már újra elkezdett közösségbe járni június-júliusban, és az óvodák nyáron sem zártak be a szokásos módon, ám mi a biztonságunk érdekében azt választottuk, hogy a gyerekek inkább maradjanak otthon. Szeptembertől viszont valószínűleg nem nagyon lesz választásunk, mivel a nagyobbik gyermek első osztályos lesz. Egyre erőteljesebb és egyre ellentmondásosabb érzések kavarognak bennem, ahogy vágjuk a centit az iskolakezdésig.
Miért lenne jó, ha elindulna az iskola?
Mindenki jobban jár, ha nem én tanítom meg írni a lányomat, ahogy nem éppen ideális az online tanévkezdés a formálódó első osztályos közösség, a tanító nénik megismerése szempontjából sem. Fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért jó volna, ha legalább egy-két hónapot tarthatna a rendes iskola, mielőtt a járvány miatt ismét az otthonunkba kell húzódnunk.
Ha az egész társadalmat nézzük, akkor is nyilvánvaló az a kár, amit az iskolák zárva maradása okozna. Sok gyereket érne behozhatatlan hátrány, hiszen az online oktatáshoz szükséges infrastruktúra nem adott mindenki számára. A gazdaság és a szociális ellátórendszer sem tudna teljes gőzzel dolgozni, hiszen a gyerekekre valakinek vigyázni kellene, így a szülők egy része nem tudna visszatérni a munkába. Az iskolák meg nem nyitása tehát tovább mélyítené a már így is elég nagy társadalmi szakadékot, derült ki a Harvard Egyetem kutatásából is.
Ám ha elindul a tanév, a rendes iskolakezdés valószínűleg korántsem azt jelenti idén, amit akár egy évvel ezelőtt.
A szülői értekezlet még hátra van, azonban arra számítok, hogy lesznek olyan óvintézkedések, amelyek jelentősen meghatározzák majd, milyen lesz az élet az iskolában. Valószínűleg akkora szigor és fegyelmezettség nálunk nem lesz, mint Kínában, ahol tetőtől talpig lefertőtlenítik a gyerekeket beérkezéskor, és angyalszárnyakat applikálnak a hátukra, hogy könnyebben érezzék, mekkora távolságot kell egymástól tartaniuk, vagy Japánban, ahol arcpajzsban tanulnak, ám kisebb csoportokban tanulásra, alaposabb fertőtlenítésre azért számítok.
Miért tartok az iskolakezdéstől?
Nem szeretnénk elkapni a koronavírus-fertőzést, ahogy minden bizonnyal az iskolák, óvodák dolgozói sem, akik a kutatások szerint is a koronavírus-fertőzésnek az egyik legjobban kitett csoport az egészségügyi dolgozók mellett. Rengeteg kérdés motoszkál bennem azzal kapcsolatban, vajon az iskola és az óvoda mennyire képes garantálni az ott dolgozók, a gyerekek és a szüleik biztonságát, ezek pedig elbizonytalanítanak.
Június elején több mint húsz országban indult újra az oktatás Tajvantól Nicaraguán át Svédországig. Néhány iskolában szigorú határokat szabtak, korlátozták a gyerekek közötti kontaktus, míg más helyeken szabadon játszhattak egymással. Volt, ahol kötelező lett a maszk, máshol eldönthették, viselik-e. Voltak, ahol az egész iskola bezárt, miután egy diák elkapta a Covid 19-et, míg máshol csak a beteget és közvetlen kontaktjait küldték karanténba akkor is, ha többeket érintett az oktatási intézményben. A Science összesítette az iskolák újranyitásának stratégiáit és azok eredményeit, amelyből olyan mintázat rajzolódott ki, ami bizakodásra ad okot.
A járványtani szakemberek szerint ha az iskolák és óvodák úgy nyitnak újra, hogy a gyerekek kis csoportban, lehetőleg maszkban, nagyjából megtartva az egymástól való távolságot tanulnak, nem nagyobb a kockázata a vírus átadásának, mint egy étterem teraszán. De mekkora esélye van annak, hogy ma, Magyarországon ezt így valósítják meg?
Ám a szakemberek abban is egyetértenek, kikerülhetetlen, hogy iskolák, óvodák ne váljanak a koronavírus-járvány gócpontjává. Elég csak azokra a hírekre gondolni, ahol egész tantestületek fertőződtek meg egyetlen szuperterjesztő által egyetlen értekezlet alatt. De nézzük a jó oldalát: talán végre megvalósul a kiscsoportos oktatás és a higiéniára nagyobb figyelem irányul az intézményekben, ahogy a régóta halogatott digitális oktatás elindítását is kikényszerítette a szükség.
Azonban bárhogy is legyen, szeptembertől mi is csatlakozunk ahhoz a világméretű tudományos kísérlethez, amelyben kiderül, vajon az iskolák, óvodák megnyitásával mennyire és hogyan robban be a járvány. Csakhogy mostantól már mi is a nyulak leszünk benne.
Olvass tovább!
„Nem voltunk felkészülve a koronavírus nőket érintő hatásaira” – interjú Caroline Criado Perezzel, a Láthatatlan nők szerzőjével
A koronavírus az egész világot megrengette, a nőket mégis súlyosabban érinti – ezt a korábbi világjárványok kapcsán már pontosan levezette Caroline Criado Perez, a Láthatatlan nők című kötet szerzője. A nemek közötti adatszakadékot bemutató könyv írójával uniszex termékekről, női vezetőkről, big datáról és a koronavírusról is beszélgettünk.Fotó: Getty Images, Unsplash
