Minden hiedelemmel és tévhittel ellentétben megfelelő mennyiségben a szénhidrátoknak nagyon is fontos szerepük van szervezetünk működésében. Sőt, abban minden szakértő egyetért, hogy a legnagyobb mennyiségben elfogyasztandó tápanyagcsoportot a szénhidrátoknak kell kitenniük. Ez a teljes napi tápanyagigény 58%-át jelenti, átlagosan 300-400 grammot.
Na de mi is az a szénhidrát?
A szénhidrátok energiaforrásként funkcionáló két csoportját a cukrok és a keményítő alkotják. Mindkét szénhidráttípus grammonként 4 kcal energiával látja el a szervezetet. (Ugyanekkora mennyiségű zsír 9, míg ugyanennyi alkohol 7 kcal-val!) A szénhidrátok harmadik nagy csoportját a rostok alkotják, amelyeknek ugyan az energiaellátásban nincs szerepük, de számos más fontos élettani feladatuk van.
Cukrok: közellenség vagy fontos tápanyagforrás?
A cukor a szénhidrátok, azon belül is az egyszerű szénhidrátok csoportjába tartozik. A szénhidrátok szervezetünk fő energiaforrásai, az izmok valamint az agy legfontosabb tápanyagai. Ezen kívül részt vesznek a szövetek és a szervek felépítésében, valamint működésében is.
A cukrok családjába a répa- és szőlőcukor, a gyümölcs- és tejcukor, valamint a malátacukor tartozik. Egyre többet olvasunk az úgynevezett izocukorról is, amely tulajdonképpen nem más, mint kalóriaértékkel rendelkező cukorszirup, egy 100%-ban természetes édesítőszer. Glükóz, fruktóz és más cukrok vizes oldata. Európában elsősorban kukorica- és búzakeményítőből állítják elő. Fő felhasználási területe, ahol főként répacukor kiváltására használják: szénsavas üdítők, szörpök, gyümölcslevek, dzsemek, tejtermékek, likőrök, édességek.
Az élelmiszeripar is gyakran használja fel a cukrot különböző szerepekben: felhasználásától függően lehet ízesítő-, tartósító- vagy sűrítőanyag, illetve az élelmiszerek (pl. kenyér, sütemények) szép barna színének, kellemes ízének és jó állagának kialakításában is fontos szerepük van a cukroknak.
Nagyon nehéz egyértelmű összefüggést találni egyes élelmiszerek, élelmiszer-összetevők fogyasztása és az elhízás között. Abban viszont a tudósok nagy része egyetért, hogy nem maga az élelmiszer vagy az élelmiszer-összetevő, hanem a túlzott energia bevitel – függetlenül annak forrásától –, ami a túlsúly kialakulásához vezethet abban az esetben, ha azt nem ellensúlyozza megfelelő mennyiségű fizikai aktivitás.
Miért szeretjük a cukrot?
A cukor fogyasztása kiváltja például az ún. boldogsághormon – a szerotonin – termelődését, ezért is leszünk „függők”. De nagyon sokszor gyermekkorban keresendő a függőség kialakulásának oka. Ugyanis ha a szülő jutalmazási céllal vesz gyermekének édességet, hamar kialakul egy tanult viselkedésforma, amely az édes ízt, a cukrot az örömérzéssel köti össze.
A MÉRTÉK a lényeg!
A cukor szinte minden élelmiszerünkben megtalálható természetes formában (pl. tejcukor, gyümölcscukor). A probléma nem a természetes formában előforduló cukor fogyasztásával van, hanem az ún. hozzáadott cukorral. Kutatók szerint a napi hozzáadott cukor mennyisége nők esetében maximum 25, férfiaknál maximum 38 gramm lenne az ideális. Ennek sajnos a többszörösét vesszük magunkhoz.
Mit tehetünk a hozzáadott cukorbevitelünk csökkentése érdekében? Vásárláskor nézzük meg alaposan az adott élelmiszer tápanyagtáblázatát, ahol minden esetben feltüntetik a szénhidráttartalom alatt a cukortartalmat is. Az élelmiszercímkéken a hozzáadott cukorra utaló elnevezések: glükóz, dextróz, maltodextrin, méz, fruktóz, szacharóz, nádcukor, répacukor, agavé szirup, pálmacukor, szőlőcukor, invertcukor, glükóz-fruktóz szirup, melasz, karamell.
A táplálkozástudomány egyik alaptételének számít, hogy a teljes étrend szolgálhatja csak az egészséget, és nem szabad egy-egy élelmiszert „egészségtelennek” megbélyegezni és teljesen kizárni az étrendből. Könnyen belátható, hogy sokkal fontosabb a tiltásnál az, ha megtanuljuk mértékkel fogyasztani a szénhidrátokat.
