Karantén idején fontosabb lett a mozgás, mint valaha: láthatóan egyre több a kerékpáros, sokan vannak, akik tökélyre fejlesztették házi edzőtermüket, rengetegen fogynak valamilyen applikáció segítségével, és szemmel láthatóan egyre többen húzzák fel a túrabakancsot, hogy egy kis levegőhöz jussanak. A túra lehetőségéről annak sem kell lemondania, aki a fővárosban lakik, Budapesten átszalad ugyanis az egyik legszebb – és a legtöbb lépcsőt rejtő – túraútvonal, ami minden túlzás nélkül felér egy természetes antidepresszánssal. Nyáry Tamás túravezető nyomába eredtünk, hogy átéljük, milyen dolog a fővárosban túrázni.
Utunk a Gellért tértől indult és a Normafánál ért véget, és bár a táv nyolcvan százaléka a városon halad át, a zöld jelzés csupa olyan terepre visz, ahol a hétköznapok rohanásában nem nagyon fordulnánk meg – márpedig a látvány pazar.
A zöld jelzést a Gellért fürdő és a Gellért-hegy között kell keresni, majd egyszerűen a nyomába kell eredni, póznák, korlátok, fatörzsek és lépcsők rejtik a zöld „csíkot”. A kezdeti emelkedő senkit ne tántorítson el, alig pár száz méter múlva a főváros legszebb panorámája lesz a jutalom.
A Gellért-hegyi út a Tabán déli részébe fut bele, a 2001-ben átadott Filozófusok kertjében Assisi Szent Ferenc, Buddha, Lao Ce, Ábrahám, Jézus, Ekhnaton, Mahatma Gandhi, Bodhi Dharma bronz- és gránitalakjai mellett tehetünk egy kis pihenőt.
Pár méterre a nagy gondolkodóktól találjuk Buda királyfi és Pest királykisasszony szobárt, amit 1982-ben Buda és Pest egyesítésre készített Lesenyei Márta szobrász.
A zöld túraútvonal a Tabán zöld és tiszta parkjába vezet, ahol koronavírus idején is megfér egymás mellett a sok kutyasétáltató, futó, babakocsit sétáltató alak, akik tökéletesen megtestesítik a slow life életérzést.
A Tabánból a Krisztina körúton át a Vérmező felé baktattunk tovább, hogy aztán a Déli pályaudvar közelében található városmajori parkon át ráhangolódjunk a lépcsőzésre, ami egészen pontosan Kós Károly építész, író, tanár, politikus szobrától indul.
Gyere velem vidékre: sziklamászás Tatabányán – fő a biztonság!
Kíváncsi gyerek voltam. Az általános iskolás éveim alatt minden érdekelt. Mindenbe bele akartam kóstolni, tudni akartam mindenről és érteni akartam mindenhez. Félévente a nagypapám újabb és újabb szakkörökre fuvarozott suli után. Falmászásra is.
A Kis-Sváb-hegy körülbelül 250 méteres magasságáig megszámlálhatatlan lépcsőfokon keresztül vezet az út, a kellemes kifulladást azonban felülírják az izgalmas lakóházak, a különleges és extrém építészeti remekművek, na meg a sok lihegő futár, akik napi szinten abszolválják az extrém emelkedőt.
Sajnos a zöld út az Istenhegyi úton át vezet, ahol rendre rengeteg autó araszol, a benzingőz kimondottan kellemetlen, de alig pár perc alatt már a Diana utcában lehetünk, ahol a Szent Jakab zarándokút jelét is fellelhetjük.
Az út a Jókai-kerthez visz tovább, ahol egykor Jókai Mór alkotott. Innen megannyi lépcsőn keresztül a Szépkilátás úton keresztül baktatunk tovább, fel az Ybl Miklós tervezte Széchenyi kilátóhoz. Kilátásból itt sajnos nincs túl sok, de cserébe nincs már messze a Normafa fenomenális rétesezője, ahol páratlan panoráma is akad.
A Rege úton át a Gyermekvasút végállomásáig vezet az út, hogy aztán a vágányok mellett beérjünk a célba. A közel 14 kilométeres szakaszt 4 óra alatt abszolváltuk, ami bár nem egy túl izmos futamidő, a sok lépcső a becsületünkre válik.
