Valamikor 2014 táján bukkant fel először a dohányzás és az ülés párhuzama orvosi körökben. James Levine, a Mayo Klinika endokrinológusa és elhízáskutató vetette fel, hogy minden üléssel töltött óra két órát vesz el az életünkből. Nem véletlenül vannak mára a legtöbb irodában állóasztalok, amelyeket gyakran úgy reklámoznak, hogy véget vetnek az egészségtelen irodai környezetnek, hátfájásnak és hízásnak.
Ám a dohányzás és az ülés összevetése még így is inkább szenzációhajhász főcímnek hangzik, hiszen míg cigarettázni senkinek sem kell, addig ülni tulajdonképpen mindenkinek muszáj.
A Harvard Egyetem paleoantropológia- és evolúciósbiológia-professzora, Dan Lieberman sem ért egyet azzal, hogy az ülés veszélyei egyenértékűek lennének a dohányzáséval. „Napjainkban teljesen elfogadott, hogy az emberekben bűntudatot keltenek a testmozgással és fizikai aktivitással kapcsolatban. Csupa rossz hírrel bombázzák őket, így idegesek lesznek, szoronganak és aggódnak. Gyakran még egy kis ítélkezéssel és bírálattal is megtűzdelik mindezt.”
A túlegyszerűsítés és mítoszgyártás az üléssel és mozgással kapcsolatban többet árt, mint használ. „Ez különösen igaz, amikor az ülés veszélyeit egy ilyen rövid pánikkeltő mondattal írják le” – érvelt Lieberman.
Az ülés nem modern találmány
Az ülés veszélyeiről szóló mítosz abban a tévhitben gyökerezik, hogy a modern kor embere az iparosodott társadalom megjelenése óta többet ül, mint a múltban. „Valamiért azt gondoljuk, hogy ha a vadászó-gyűjtögető ember csinálta, az jó nekünk. Ám ez rossz gondolatmenet. Pedig sajnos ez nagyon gyakori tévhit – mutatott rá az evolúcióbiológus, példaként említve a paleolit diétát. – Nagyon-nagyon rossz irány, ha az evolúció oldaláról akarjuk megközelíteni az egészséget.”
Az őseink nem akartak ugyanis egészségesek lenni. Az őseink szaporodni akartak, és annyi utódot létrehozni, amennyit csak lehet. A szakember szerint ezért nem szabad az ősember életformáját és szokásait az egészséggel összekapcsolni.
Emellett az sem igaz, hogy az ülés mennyisége nagyságrendileg megnőtt volna az iparosodással. „Ha visszamennénk az időben, és megnéznénk, mit csinálnak a vadászó-gyűjtögető emberek, rájönnénk, hogy körülbelül napi tíz órát ültek – mutatott rá Lieberman. – Azok a vadászó-gyűjtögető emberek, akiknek még széke sem volt, nemhogy irodai munkája, többet ültek, mint a nyugati társadalmak emberei.” Tény, hogy a padlón való ülésformákhoz valamivel több izomcsoport munkájára van szükség, mint a széken üléshez, ám ettől még ugyanúgy pihenő, nyugalmi pózok.
De mennyit ülünk valójában?
Az ülés veszélyeit magyarázó információk gyakran sokkoló statisztikákra épülnek. Horrorisztikus számokat olvashatunk, hallhatunk arról, mennyit ülnek naponta a nyugati társadalom irodistái. A legnagyobb baj azonban az, hogy ezek a statisztikák egymástól nagyon eltérőek lehetnek.
Egy 2019-ben, a The Washington Postban megjelent tanulmány szerint az amerikai felnőttek hat és fél órát ülnek egy nap, míg a nem sokkal ezután, a Forbesban megjelent cikk már 15 órát említ. „Az emberek hajlamosak feltupírozni kicsit a tényeket, vagy csak egyszerűen azokat az adatokat választják ki, amelyek jobban illenek a saját érvelésükhöz” – mondta Lieberman.
A pontos, megbízható adatok úgynevezett akcelerométeres vizsgálatokból származnak. Ezek a gyorsulásmérő eszközök képesek érzékelni és megmondani, mikor ül valaki, áll vagy fekszik, így a mozgás minden variációját pontosan mérik, azt is, mennyit ül az ember egy nap. Van, aki jelentősen többet, mint mások, és még ugyanannak az embernek az ülési szokásai is eltérőek lehetnek különböző napokon, gondoljunk csak a hétköznapok és hétvégék más és más programjára. Ezért nem is lehet egyetlen számot mondani a szakember szerint, átlagokat lehet megállapítani: a nyugati társadalmakban ma egy fiatal felnőtt 9-10 órát ül egy nap, míg az idősebbek akár 12-13 órát is.
A szabadidős üldögélés veszélyesebb
Az „ülés az új dohányzás” szlogen valószínűleg azoknak cseng a fülében vészjelzésként leginkább, akiknek muszáj naponta hosszú órákat ülniük munka közben. Ám Lieberman számukra tud megnyugtató hírekkel szolgálni.
Egy 15 éves dán követéses vizsgálatban több mint tízezer, ülőmunkát végző felnőttet vizsgáltak, és azt találták, hogy a kevés mozgással járó munkájuk ellenére nem volt nagyobb közöttük a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. Egy hasonló követéses vizsgálat Japánban, ahol 66 ezer felnőttet vizsgáltak, hasonló eredményre jutott.
„Nem ennyire egyszerű a helyzet, hogy a szék az ördög találmánya és az ülés teljesen rossz az embernek. Az igazság az, hogy az ülés akkor tesz rosszat, ha mellette nem mozgunk rendszeresen” – mondta Lieberman.
Ha reggel autóval megyünk dolgozni (ülés), ülünk az asztalnál egész nap, majd hazavezetünk (ülünk tovább), és a maradék időt a lefekvésig a kanapén ülve, a tévé előtt töltjük, azt jelenti, hogy nem mozogtunk szinte semennyit. „Abszolút lehetséges, hogy egy fizikailag aktív személy naponta kilenc órát üljön, és egészséges maradjon” – mondta a szakember.
Olvastad már?
Keljünk fel rendszeresen
Megvan az oka annak, miért javasolják a vacsora utáni sétát mint emésztést segítő módszert. Ha az izmok aktívak, legyen szó bármilyen könnyű mozgásról, a cukor- és zsírmolekulák a véráramból energiaként hasznosulnak.
Ha viszont megszakítás nélkül ülünk hosszú időn keresztül, a cukor és zsír tovább marad a véráramban, ami növeli a kettes típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. Így függhet össze a cukorbetegség és az ülés. A kockázatot azonban jelentősen csökkenthetjük, ha rendszeresen megszakítjuk az ülést, felállunk, és hozunk magunknak egy kulacs vizet, levisszük a kutyát vagy csak megyünk egy kört.
Az állóasztal sem mágikus varázsszer
Liebermannak is van állóasztala, és rendszeresen használja is. Ám a legtöbb ember a professzor szerint félreérti a lehetséges előnyeit. Az első probléma az, hogy nem készült még soha olyan mértékadó kutatás, amely azt bizonyítaná, hogy az állóasztal csökkenti a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát.
Másodszor, ha valaki azért használ állóasztalt, hogy megelőzze vagy enyhítse a hátfájásos panaszokat, annak szintén azzal kell szembesülnie, hogy nem sikerült még egyértelműen bizonyítani az ülés és a hátfájás közötti ok-okozati kapcsolatot. Harmadszor pedig, ha azért álldogálnánk ülés helyett, hogy a fogyókúránknak segítsünk, szintén rossz hír, hogy az állás csak nyolc kalóriával éget el többet óránként, mint az ülés. „Ne tegyünk úgy, mintha ez testmozgás lenne” – hívta fel rá a figyelmet Lieberman.
Ha a nagyobb aktivitás a célunk, válasszuk az ülés alternatív formáit, például a támla nélküli széket, amelynél sokkal aktívabban kell dolgoznia a felső test izmainak, mintha hátradőlve ülnénk.
„A tény az, hogy a fizikai aktivitás jó az embernek, a túl sok ülés pedig rossz. A baj az, hogy ahelyett, hogy ennek okait magyaráznák el az embereknek, egyszerűen az ülés démonizálása és az összefüggések túlegyszerűsítése történik általában, még a szakemberek részéről is” – mutatott rá Lieberman.
Démonizálni valamit, ami olyan természetes és szükséges, mint az ülés, nem segít, mivel nem ad megoldást az emberek kezébe. Sokkal fontosabb, hogy megismerjük a tényeket, és javítsunk a szokásainkon.
Forrás: Huffington Post Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
