10 játszótéri játék, ami akár meg is ölhette volna nagyapáinkat

2021. május 05.
Gyakran viccelődünk vele, hogy milyen veszélyes volt a nyolcvanas években gyereknek lenni. A játszótéri játékok túlnyomó részét, amiken lógva, mászva és hintázva szórakoztattuk magunkat harminc-negyven évvel ezelőtt, már jó részt betiltották. Ám a hajóhintánál, mókuskeréknél és rakéta mászókánál is voltak veszélyesebb játékok a játszóterek történelmében.

A huszadik század korai éveiben az amerikai iskolaudvarokat nevezhették volna a veszély labirintusának, és akkor is csak kicsit túloztak volna. Ekkoriban jelentek meg ugyanis a gravitáció és a fizika egyetemes törvényeiből gúnyt űző eszközök a nyugati társadalmakban. A nagyszüleink, dédszüleink kétségkívül kemények és szívósak voltak, mindenki hallott valószínűleg olyan történeteket tőlük, melyben azt ecsetelték, hogyan jártak a több kilométerre lévő iskolába gyalog – ha esett, ha fújt. Ám elnézve ezeket a korabeli játszótéri játékokat, ezek még a legbátrabb, legügyesebb gyerekeknek is veszélyesnek tűnnek.

Inkább a baj, mint a kacagás hordója

1922-ben alkották meg a Barrel-of-Fun (a móka hordója) nevű játékot. A fémhordót tartó rudakat betonba rögzítették, és arra biztatták a gyerekeket a használati útmutatóban, hogy pattanjanak a tetejére, vagy alulról kapaszkodjanak rá, és pörgessék magukat bátran. Voltak olyan vállalkozó kedvű ifjak is, akik a tetejére is felálltak, hogy a favágók bátorságpróbájához hasonlatos módon fussanak a tetején. Azt el tudjuk képzelni, hogy a földet érés nem homokba vagy gumiburkolatra történt, mint napjainkban.

Hasonló egyensúlyfejlesztő játékok a mai játszótereken is megtalálhatók, ám puha burkolat fölött, alacsonyabban és biztonságos kapaszkódokkal segítve a játékot.

regi-jatszoter-eletveszely

Rönkhinta

Pompás kikapcsolódásnak tűnhet a rönkhintán ide-oda lovagolni, leszámítva, hogy hajlamos váratlanul rántani egyet a gyanútlan áldozatain. A régi képeket nézegetve jól látszik, hogy általában tízesével használták a hintát, így a váratlan irányváltások különösen veszélyessé tették a játékot. Az alapelv természetesen remek, így nem meglepő, hogy az 1970-es években, majd napjainkban elkészítették a hinta biztonságosabb változatát, így ma már nem kell attól tartani, hogy a hintázás a fogak elvesztésével végződik.

regi-jatszoter-eletveszely

Óriásforgó

Az 1930-as évek játszóterének egyik fő attrakciója volt az óriásforgó. A gyerekek felpattantak valamelyik kötél végére erősített kezdetleges ülőkére, miutána jól beforgatták a rúd körül körbe-körbe futva. A hinták egyszerre mozogtak, és kiindulva a mai, hasonló elven működő, ám sokkal biztonságosabb pörgőkből, remek móka lehetett, ám nincs kétségünk afelől, hogy rengeteg ütközés történt játék közben.

regi-jatszoter-eletveszely

Libikóka létra

A majommászóka és a libikóka szerelemgyereke a libikóka létre, melyek külön külön is roppant izgalmasak, hát még együtt. „Mindenféle kunsztok bemutatására alkalmas” – állt az 1929-es ajánlóban. Ahogy a hagyományos libikókában, ennél is nagyon fontos volt a játék két végén álló gyerekek összhangja, ha nem akarták a porban végezni. Ha pedig egyedül játszott vele valaki, irtó izgalmas lehetett (talán a szülők számára még inkább), ahogy középre érve átbillent a létra, és változtatni kellett a súlyponton, ha nem akart valaki fejjel előre zuhanni. 

regi-jatszoter-eletveszely

Óriáscsúszda

Ma már a csúszdáknál is fő a biztonság, így magas falú, nem túl meredek játékokat építenek a játszóterekre. Ám nem volt ez mindig így. Egészen az 1990-es évekig lehetett találni (és egy-egy darab mutatóba még mindig maradt vidéki lakótelepeken) az általában dombok oldalába épített, magasról induló fémcsúszdából, mellyel villámgyors sebességet lehetett elérni. Valószínűleg mindenki emlékszik az érzésre, milyen volt, amikor a rövidnadrágos lábát égette a nap által felhevített fém nyáron. Ám nem az égés volt az egyetlen sérülés, amit ezeken a csúszdákon szerezni lehetett.

1978-ban, Chicagóban például egy fiú egy kanyarban kisodródott a játékból, és számos csontját törte. Amerikáról lévén szó, a fiú szülei pert indítottak a játszótér üzemeltetői ellen. Ez a per volt az első, amely a vég kezdetét jelentette a fém óriáscsúszdáknak.

regi-jatszoter-eletveszely

Tornaterem a játszótéren

Az 1922-ben kitalált, a testedzést népszerűsíteni hivatott játszótéri alkalmatosságnak valószínűleg maga Isaac Newton is örült volna, hiszen a gravitációt remekül tanulmányozhatta volna, miközben a gyerekek potyogtak a felső rúdról. A Journal of Accident Analysis and Prevention című orvosi szaklap cikkéből azóta már kiderült, hogy a gyerekek kétszer akkora eséllyel sérülnek meg, ha egy játék magasabb, mint másfél méter. A tornaalkamatosság ezen bőven túltett, a legmagasabb pontja körülbelül 4 méter.

regi-jatszoter-eletveszely

Körhinta

Körhinta nélkül nincs játszótér, ez nem vitás. Ám a mai, 4-5 gyereket elbíró körhinták elődje egy 630 kilogrammos tölgyfa monstrum volt, melyen negyven gyerek is játszhatott egyszerre. Ráadásul nem igazán fordítottak figyelmet az apró résekre, ahova könnyen beszorulhattak az apró ujjak, az alacsonyan fekvő padlózat alá pedig a gyereklábak. A magas felső részről meg leesni volt könnyű, ha belendült a forgó.

regi-jatszoter-eletveszely

Fémvázas mászóka

A gyerekek egyik kedvenc elfoglaltsága a mászás. A hagyományos, fémrúdból készült mászókákat azonban a nyolcvanas évek után felváltották a ma ismert és használt elemek, nem véletlenül. Mindannyian ismerünk olyan történetet, vagy láttuk a saját szemünkkel, amikor ezekről a másfél méternél bőven magasabb mászókákról leesett gyerek kezét-lábát törte.

regi-jatszoter-eletveszely

A tenger hulláma

Sok gyerek lett tengeribeteg az 1940-es évek elején kitalált pörgős mászókán, melynek utódja ma is fellelhető a játszótereken. A játék első változatai egyszerre forogtak és hullámoztak, így ülve volt ajánlatos használni elsősorban, a bátrabbak persze felálltak rá, ha a felnőttek elfordultak egy percre. Amikor igazán begyorsult a játék, a gyerekek gyakran lerepültek róla. A leggyakoribb sérülést a tartóoszlop okozta, ami eséskor gyakran zúzta le a lábukat. 

regi-jatszoter-eletveszely

Lebegő hinta

Az amerikai strandok egyik kedvelt játéka volt az 1930-as évektől az óriáshinta, amit a gyártója erős túlzással biztonsági hintának nevezett el. Még akkor is, ha kétméteres tóba érkezett valaki a strandon ebből a monstrumból, elég veszélyesnek tűnik a mutatvány. Nem csoda, ha sokan voltak, akiknek inába szállt a bátorsága. „Amíg az öreg macska meg nem hal, addig marad rajta” – csúfolódtak azokkal, akik úgy érezték, hogy drágább az életük annál, semhogy levessék magukat egy ilyen játékról. Ha pedig valaki menekült volna a hintáról, egy biztonsági kötél segítségével ugorhatott ki belőle. Nem biztos, hogy bánjuk, hogy ez a játék nem terjedt el Magyarországon is. 

regi-jatszoter-eletveszely

Forrás: Mental Floss Fotó: Getty Images, Archive.org

Olvass tovább!