4 tény a liláról, az Isten ajándékáról

2021. október 17. |

Miért tartották a lila színt az Isten ajándékának? És miért volt drágább az aranynál is, holott technikailag nem is létezik ez a szín? Nagy küzdelem volt, mire az ember hozzájutott a lila festékekhez, nem csoda, ha szentként tisztelték, és még ma is az egyik legerősebb színként tartják számon.

Byllye Avery amerikai egészségügyi aktivista mondta egyszer, hogy „a lila szín segít megtalálni magunkban a királyi részünket. A lila a királynő minden nőben, segít, hogy egyenesen tartsuk a hátunkat és felszegett fejjel járjunk.” Bár bizonyára vannak, akik vitatkoznak azzal, hogy egyáltalán valódi szín-e a lila (erről kicsit bővebben később), ám számos kultúrában és vallásban a történelem során a lilát a luxussal és az uralkodói kiváltságokkal kapcsolták össze. 

4-teny-lila

1. A föníciai lilát méregdrága volt előállítani

A tiriai vagy föníciai lilát, ami egy pirosas-lilás pigment, először Kr.e. 1600 körül állították elő. Ahogy Plinius, ókori római enciklopédista Naturalis Historia című művében leírta, trópusi tengeri csigák lebontásával alkották meg egy nagyon bonyolult és időigényes eljárással, ráadásul rengeteg csigára volt szükség hozzá. Napokig tartott, mire a megfelelő lila árnyalatot elérték, ráadásul meglehetősen büdös volt közben az oszladozó csiga. Ezek ismeretében már nem is olyan meglepő, hogy nagyon drága volt a lila festék és csak az előkelőségek engedhették meg maguknak. 

Amikor az előállítás képletét Kr.u. 60-ban, Néró császár megtiltotta, hogy bárki használhassa. Olyan törvényt hozott, mely szerint bűncselekmény és halállal büntetendő, ha bárki ezt a színárnyalatot viseli. Egészen az 1400-as évekig nem használták a színt, amíg évszázadokkal később ismét fel nem fedezték. Még ma is vannak, akik a hagyományos módon állítják elő a lilának ezt az árnyalatát, ám nagyon ritka. A mesterséges festékek és a csigapopuláció vészes lecsökkenése kiszorította a tradicionális föníciai lilát a használatból.

2. Ezért tartják királyi színnek

Számos kultúrában és vallásban nagyra becsült szín a lila, nagyrészt azért, mert nehéz volt hozzájutni. Kínában a lila festéket a lila gyöngykölesből nyerték, egy Kelet-Ázsiában őshonos növényből. A festékpigmentek azonban nem mindig fogták meg az anyagot, így a ruházkodáshoz használt lila anyag elképesztően drága volt. A Bizánci Birodalomban az Isten ajándékának tartották a lilát. A legrégebbi fennmaradt szöveg, melyben említést tesznek róla, az Újszövetség. A Rossano-evangéliumban a lilát egyenertékűként említik az arannyal és az ezüsttel. Az uralkodók gyermekeit lila szobában hozták világra, mert azt tartották, hogy így erő száll beléjük, ami megvédi őket a támadóktól. 

Nem a rómaiak voltak az egyetlenek, akik tiltották a közembereknek a lila színű ruhák viselését. 1547-ben Henry Howardot, Surrey grófját megbüntették és kivégezték, amiért VIII. Henrik ellen elkövette azt a felségsértést, hogy ezt a színt viselte a király színe előtt. A hagyomány apáról gyermekére szállt: VIII. Henrik lánya, I. Erzsébet szintén tiltotta mindenkinek a királyon kívül, hogy lilába öltözködjön.

3. Technikailag a lila nem is létezik

Hét szín van a fény látható spektrumában: piros, sárga, narancs, zöld, kék, indigó és ibolya. Minden színnek megvan a maga hullámhossza és frekvenciája. Amikor ezek a hullámok átfedésbe kerülnek, létrehoznak egy új színt. Isaac Newton fedezte ezt fel az 1600-as években, amikor rájött, hogy a fehér fény ennek a hét színnek a keveréke, melyet a szem receptorai képesek érzékelni. 

A lila a piros és a kék hullámok átfedésénél jön létre. A lila és annak minden árnyalata csupán az agyunkban létezik, amikor a pirosat és a kéket egyszerre látjuk. Bár itt vitatkozhatunk, hogy az ibolya is a spektrum része, ám az ibolya nem lila. Bár a közbeszédben gyakran használjuk egymás szinonimájaként és valóban egészen hasonlónak tűnhetnek szabad szemmel, ráadásul a lilának a legrövidebb a hullámhossza. Azonban a tudomány szerint amit ibolyaként ismerünk, az valójában a kék, és ciánként kellene tekintenünk rá.

4. Régen a sárgarépa lila volt

Az élénk narancssárga szín jut eszünkbe először, ha a sárgarépát említik. Ma túlnyomórészt ezt is használjuk, ám nem volt ez mindig így. A 10. századi Perzsiában említették először a répa termesztését, ám ez a gyökérzöldség még lila volt vagy fehér. Előfordult narancsszínű is, ám ez ritka mutáció volt akkoriban. Egészen a 16. századig így is maradt, amikor holland növénytermesztők elkezdték a narancssárga változatot használni, mivel úgy találták, édesebb az íze. A lila változat is létezik a mai napig, ám napjainkban ez számít kuriózumnak.

Forrás: Mental Floss Fotó: Unsplash

Olvass tovább!

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód