„Nem régóta vagyunk házasok. 2020-ban találkoztunk, az első járvány miatti korlátozások idején. Randizni kezdtünk, és a dolgok nagyon gyorsan alakultak köztünk. Hat hónappal ezután találtam egy e-mailt a számítógépén, amit az egyetemista kori szerelme írt – kezdte a történetüket a harmincas éveiben járó nő. – Amikor először találkoztunk, a férjem beszélt nekem róla, és arról, hogy 20 évvel ezelőtt szerelmesek voltak egymásba, és össze akartak házasodni, ám a férjem családja megakadályozta. A nő ezután férjhez ment valaki máshoz, és eltűnt a párom életéből. Az e-mail egy rövid levélke volt teljesen általános dolgokról, semmi olyan nem volt benne, ami átlépné azt a bizonyos határt.
Mégis felzaklatott, hiszen a párom tartja vele a kapcsolatot. Néhány héttel később szembesítettem vele, és ő elmondta, hogy egy hónappal azelőtt írt először a nő neki, hogy elmondja, megbocsátott. A férjem azt is hozzátette, hogy hatalmas megkönnyebbülés volt számára, hogy volt szerelme szóba állt vele, mivel a szakítást sosem heverte ki, és útjába állt minden jövendőbeli kapcsolatának.
Nem sokkal ezután összeköltöztünk, és összeházasodtunk. Azután egyik nap valamiért használnom kellett a telefonját, és megláttam az üzenetváltásukat. A Facebookon hónapok óta beszélgettek. Kétórás videóhívások – mi sosem beszéltünk 20 percnél többet telefonon! A legutolsó hívás két héttel azelőtt volt, hogy hozzá költöztem volna.
Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy az összeköltözésünk fordulópont volt a férjem számára, és miután köztünk komolyra fordultak a dolgok, már nem beszélgettek ennyit. Szeretném azt hinni, hogy elmondta a volt szerelmének, hogy összeköltözünk, így többé nem kereste. De ez nagyon mélyen bánt. Tudom, hogy szeret a férjem és én is szeretem őt. Egyszerűen csak nem értem, miért tette ezt. Mi lesz, ha megint felbukkan? Mi történik?” – tette fel a kérdést a feleség.
„Ha ismét kapcsolatba lépnek egymással, miért lennének mások a férj üzenetei, mint amiket korábban küldött a kapcsolatuk alatt? Mi változhatna? – kérdezett vissza a párkapcsolati szakértő. – Vannak párok, akik kapcsolatban maradnak szakítás után is, és vannak, akik nem.”
Nem feltétlenül könnyű elfogadni, ha a párunk tartja a kapcsolatot egy olyan emberrel, aki korábban a szerelme volt, de szakítottak. És most a mi szerelmünk. De a szakember szerint a dolgok nem feltétlenül feketék vagy fehérek.
Nem tehetünk úgy, mintha sosem létezett volna
Stephen Blumenthal klinikai szakpszichológus különösen érdekes nézőpontból közelíti meg a kérdést. Szerinte már maga a tény, hogy a járvány alatt ismerkedett meg a férj és a feleség, fontos tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. „Ez nem egy normális időszak volt a kapcsolatok szempontjából. A párok kénytelenek voltak együtt lenni. Az ilyen helyzetekben a párkapcsolat nagyon gyorsan fejlődik, és hajlamosak a felek idealizálni, és amikor a valóság szembejön, sokként hathat” – mondta a szakember, aki szerint pont az lehetett a baj a fiatal nő házasságával is, hogy túl gyorsan történt minden.
Azt mondta, nem tudott a Facebook-üzenetekről a házasságig. Ez megváltoztatta vajon a döntését? Hozzáment volna úgy is a férjéhez, ha tud róla?
A pszichológus szerint minden joga megvan a feleségnek arra, hogy számon kérje ezt a férjén. „Fontos viszont feltenni magának a kérdést, mire van valóban szüksége, mit szeretne, és ezek tudatában adni esélyt a párjának, hogy bizonyítson, vagy sem. Nem kell, hogy a kétségeit és félelmeit elfojtsa, és úgy tegyen a feleség, mintha a probléma nem létezne, vagy csak ő csinálna belőle problémát. Az ilyen igények és szükségletek semmibe vétele és negligálása éket ver a legjobb kapcsolatokba is.”
A biztonság vágya
A párkapcsolat nélkülözhetetlen eleme a biztonság érzése. „Mindannyiunknak szüksége van a pszichológiai biztonságra –mondta Blumenthal. – Fontos teljesen feltárni ebben a konkrét esetben is, hogyan érez a férje iránt a feleség, és a férjnek muszáj megértenie ezeket az érzéseket.” A tiszta, egyenes kommunikáció szintén nagyon fontos: pontosan el kell mondanunk, mit érzünk és mire van szükségünk. Ez félelmetes lehet, hiszen teljes, csupasz valónkban állunk ott, sebezhetően, a másik ember pedig lehet, hogy nem fogadja ezt el. Ha megtesszük, azzal azonban erősebbek leszünk.
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
