A válás természetéből adódóan trauma a családnak: a szülőknek, a gyerekeknek, de akár a szűkebb családi környezetnek is. Ez bizonyos mértékben még akkor is igaz, ha a válás békés és jól menedzselt, hiszen minden esetben fontos változásról, elszakadásról van szó. A gyerekek ilyenkor nagyon érzékenyek, és komoly feladatot jelent számukra, hogy életkoruknak megfelelően megpróbálják feldolgozni az eseményeket.
Épp ezért nagyon fontos, hogy hogyan fogalmazunk a gyerek előtt ebben az időszakban – különösen akkor, ha a másik szülőről van szó. Bár apróságnak tűnhet, a pszichológusok szerint van egy szófordulat, amivel öntudattal is rengeteget árthatunk a gyerekeknek a válás idején. Arról van szó, amikor következetesen az „anyád” vagy „apád” kifejezésekkel hivatkozunk a másik szülőre. Ez gyakori, hiszen amikor a szülők már nem élnek együtt, hirtelen okafogyottá válik „anyának” és „apának” szólítani a másikat. Pontosan ez az, amit a gyerekek is észrevesznek.
Az „anyád” és „apád” elidegenedést közvetít, és bár finom nyelvi árnyalatról van szó, a gyerekek nagyon is érzik ezt. Sokkal jobban járunk, ha megmaradunk az „anya” és „apa” (vagy bármilyen korábban használt) kifejezéseknél, így a gyerek azt érzi majd, hogy a szülők minden változás ellenére ugyanúgy partnerei a nevelésében.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Images
