Eddig általában Amerikára mutogattunk az elhízott emberek kapcsán, az európai statisztikákban azonban Magyarország is rendre az első helyen végez. Hogyan látja, mennyire elhízottak a magyarok, illetve hogyan változott az átlagos testsúly az elmúlt években?
Sajnos a statisztika igaz. 3 ból 1 személynek normális csupán a testsúly és testmagasság arányából kalkulált testtömegindexe, vagyis a BMI-je (Body Mass Index) Az 1970-es évekhez képest háromszoros az elhízottak aránya. Jelenleg minden 2. felnőtt magyar túlsúlyos (vagyis 25 feletti a BMI-je) és minden 3. elhízott (ez már 30 feletti BMI-t jelent), a 7 év körüli gyerekek közül is minden 4-5. szenved többletsúly miatt, míg a 65 évnél idősebbeknél 10-ből 8 személyt érint a probléma. A tendencia romló, a Covid-éra alatt 3-5 kg-mal nőtt az emberek átlagos testsúlya, ezzel a túlsúlyosak aránya további 7%-kal emelkedett 2019-hez képest.
Miért számít népbetegségnek az elhízás, mik az elsődleges okai?
A fenti statisztikai adatok magukért beszélnek. A legfőbb ok egyszerűen a felesleges kalóriabevitel és a kevés mozgás. Egy hazai felmérés szerint egy átlagos magyar ember nagyjából 1,5-2-szer annyi energiát visz be a szervezetébe, mint amennyire szüksége volna, miközben szabadidejének több mint 80%-át – vagyis egész életére vetítve akár az élete negyedét – a televízió vagy kütyüje képernyője előtt ülve tölti. Érdemes ránézni a saját életünkre, és ellenőrizni, hogy mi mennyi időt szentelünk ezeknek az eszközöknek.
Az elhízásért 10%-ban másodlagos okok tehetők felelőssé. Ilyenek például az alvászavarok, hormoneltérések, gyógyszermellékhatások, a stressz, pszichiátriai betegségek, illetve genetikai tényezők. A krónikus diétázók 30%-a evészavarban szenved, ez is lehet oka az elhízásnak. Ilyen esetekben mindig csak a másodlagos tényezők felderítésével és kezelésével gyógyulhat az obezitás.
Hollywoodban már tavaly sláger volt, most Magyarországon is mindenki a diabétesz-gyógyszerekről beszél, amikkel gyors és egyszerű fogyás érhető el. Mit gondol erről a trendről?
A trend nálunk is megjelent és nem értek egyet vele. Hogy tisztán lássunk: a diabetológiában használatos szerek közül egyet sem engedélyeztek pusztán elhízásra (és inzulinrezisztenciára sem), tehát nem írhatók fel az obezitás kezelésére, pláne megelőzésére. Bajt nem okoznak, de felírásukhoz külön engedélyt kellene kérni (ú.n. off-label elrendelésük miatt). A diabetológiai szerek közül egy hatóanyag (liraglutid 3 mg) írható fel testsúlycsökkentés céljából, ezt viszont nem szoktuk cukorbetegeknek adni.
A jelenség nem új: régebben például amfetaminnal és más „csodaszerként” hirdetett készítményekkel fogytak a nők. Létezik egyáltalán a „fogyás varázsütésre”, vagyis lehet-e különösebb erőfeszítés nélkül, gyorsan súlyt veszteni?
A gyors fogyás többnyire nemcsak reménytelen, de ha kierőltetjük, egészségtelen és általában ugyanolyan gyors visszahízást eredményez. 1 kg zsír kb. 7-9000 kcal, ezt a szemléltetés kedvéért például 1 iron man verseny – vagyis 3,86 km úszás, 180,25 km kerékpározás és 42, 195 km futás – fedezi. Ezzel lehet kb. 1 kg-ot fogyni. A jelenleg felírható 3 gyógyszer közül az egyik tabletta (orlistat) a zsír felszívódásának gátlásával ér el kalóriacsökkentést, létezik egy étvágycsökkentő készítmény (naltrexon/bupropion 8/90 mg) és egy injekció (liraglutid 3 mg), ami étvágycsökkentő hatású, és többek közt az inzulin érzékenységre is hat. Anyagcserét egyik sem fokoz, vagyis nem dolgozik helyettünk, de könnyebbé teszik az éhezést és fogyást. Tehát megfelelő indikációval, jól megválasztott diéta és életmódváltás mellett látványos eredmény érhető el alkalmazásukkal. Ezt azért hangsúlyozom, mert a gyógyszerek elhagyásával, ha visszatérünk az eredeti szokásainkhoz a visszahízás gyakran elkerülhetetlen.
Mikor lehet létjogosultsága az étvágycsökkentőnek, fogyást segítő készítményeknek?
A fogyást elősegítő szerek akkor írhatók fel, ha 3 hónap hathatós életmódváltás ellenére is fennáll a 27 feletti BMI, és valamilyen egyéb rizikófaktor is fennáll (pl. emelkedett vércukor, vérzsír, alvási apnoe, normálisnál nagyobb haskörfogat stb.) illetve 30 feletti BMI esetén ezek nélkül is. Sokan hivatkoznak arra, hogy megelőzésként szeretnék kapni, erre egyelőre nincs lehetőség. Érdemes a gyógyszerekre úgy tekinteni, hogy ha erőfeszítéseink hiábavalónak tűnnek, a gyógyszer segít elindítani a fogyást. A testsúly csökkenésével javulnak, javulhatnak a metabolikus eltérések (vércukor, vérzsír-, májenzimértékek), rendeződhet a vérnyomás, csökkenhetnek a mechanikus eltérések (reflux, légzészavar, ízületi fájdalom). Amíg a gyógyszert kapjuk, meg kell tanulnunk újra jól étkezni, újra fizikailag aktívvá válni. Érdemes rendezni pszichológiai viszonyunkat az étkezéssel és a testünkkel, újratanulni a visszajelzéseket, például az éhség-étvágy megkülönböztetését.
Mit gondol, mi lesz a jövője ezeknek a készítményeknek? Lehetséges, hogy évről évre egyre több „fogyasztó pirula” jelenik majd meg a piacon?
Az emberiség „etetése”, a fogyasztás-fogyás nagy üzlet és komoly megoldandó probléma is egyben. Jó dolog persze, hogy már nem csak azt tudjuk mondani régóta szenvedő pacienseknek, hogy „ne egyen, mozogjon…”. Részben ez a segíteni vágyás is vezethetett a fent említett készítmények népszerűségéhez, melynek következtében jelenleg már hiány is van belőlük a piacon. Az elhízás betegség, hivatalos BNO-kódot is kapott. Épp ezért kellenek a szakértői megoldások és küszöbön vannak új gyógyszerek, amik jogosan és körültekintően elrendelve sokat tudnak segíteni.
Minden évre jut valami új diétaőrület: ketogén diéta, intermittent fasting és a többi… Mit gondol, mennyire érdemes kipróbálni ezeket az étrendeket a fogyni vágyóknak?
Vannak bizonyos élettani szabályok, amelyek mindenkire érvényesek, ezeket a megfelelően összerakott étrendek mindig figyelembe veszik. Ha nincs specifikus betegségünk, akkor a fent említett módszerek is hatékonyak tudnak lenni. Ugyanakkor bele tud fáradni az ember az örökös diétázásba és a test is nagyon alkalmazkodó. Van, amikor egy ilyen meglepő, eddigiektől eltérő rendszer hatékony tud lenni. Vannak azonban extrém butaságok. Az alapvető makro- és mikrotápanyagok hosszas nélkülözése – például a hírhedt tojás-kávé-grapefruit diéta, káposztaleves-kúra, csokidiéta és hasonló fogyókúrák alkalmazása – hiányállapothoz, az anyagcsere felborulásához és kiéhezéshez vezet.
Sokan évek óta küzdenek több-kevesebb túlsúllyal. Miért van, hogy olyan sokan nem tudnak lefogyni vagy épp rögtön visszaszedik a kilókat?
Mert fogyni nehéz és fáradtságos. 1 kg-nyi energiát (7000 kcal) 2-3 nap alatt be tudunk vinni, de ugyanennyit leéhezni, lemozogni 1-2 hétnyi megfeszített munka. A legfőbb ok a kitartás hiánya, mert gyorsan akarjuk az áhított célt elérni. Típushiba, hogy 1-2 napig valóban kevesebbet eszünk, de a 3. napon ezt már bőséggel visszapótoljuk. Néha a mozgás hiánya és az „észrevétlenül” bevitt 100-200 plusz kalória elég ok. Érdemes elköteleződni egy jó módszer mellett és nem feladni, nem hasonlítgatni. A lassú fogyás eredményét könnyebb megtartani és a rendszeres fizikai aktivitás is nagyon sokat segít ebben. Senki sem született táplálkozási szakember, így érdemes étkezési-mozgási naplót vezetni és kellő kritikával ránézni, hogy megtaláljuk, hol is van a hiba. Ha így sem derül ki hol az elakadás, mindenképpen javasolt szakemberhez fordulni, másodlagos okokat is keresni.
Mi a hatékony, fenntartható fogyás titka?
Általánosságban véve elmondható, hogy a megfelelő diéta minden fontos tápanyagot, vitamint, rostot megfelelő arányban tartalmaz, nem éheztet ki, alkalmazkodik az egyéni szükségletekhez, ízléshez, napirendhez és ezért életvitelszerűen alkalmazható. Van egy keretrendszere, de némi rugalmasságot is megenged.
Modern életmódunk az egészséges test(alkat) legnagyobb ellensége: a legtöbb ember életében a túlmunka jellemző, egyre többen végeznek ülőmunkát, a városaink egyre kevésbé alkalmasak a sétára, az élelmiszerüzletek tele vannak feldolgozott, cukros és zsíros termékekkel. Hogyan lehet navigálni, egészségesnek maradni ebben a világban?
Sok tudatossággal. Apróságok is sokat segíthetnek, például ha előre csomagolunk magunknak ételt. Vagy nem iszunk cukortartalmú folyadékot, üdítőket. Időben lefekszünk, nem veszünk még egy, vagy egyáltalán semennyi süteményt, nassolnivalót. Mindennap eszünk legalább 1-2 adag zöldséget. Felvesszük a sportcipőt és napi 30 percet sétálunk. Az ember dönt mindennap, minden órában. Jó esetben úgy választ, hogy az hosszú távon a jóllétét támogassa. Ritkán a kilengés is megengedett, de a „mert megérdemlem” szlogent én inkább úgy értelmezném, hogy megérdemlem, hogy egészséges legyek.
A testalkat a fejlett társadalmakban gyakran a társadalmi státuszt is tükrözi. A szegényebb rétegek számára elérhető olcsóbb élelmiszerek cukrosabbak, zsírosabbak, extrán feldolgozottak, miközben ezek a rétegek kevésbé férnek hozzá a mozgási, sportolási lehetőségekhez. Hogyan látja, milyen központi (akár állami) intézkedésekkel lehetne egészségesebbé tenni a társadalmat?
Egyrészt oktatással. Jó lenne, ha az emberek kezébe adhatnánk rövid, érthető, helyes életmódra vonatkozó összefoglalókat. Akár támogatott, az érdeklődők számára ingyenes előadásokat is tarthatnánk (nem csak podcastok formájában). Az iskolák ebből a szempontból kiemelt jelentőségűek. Másrészt az egészséges élelmiszerek ÁFA-csökkentésével és az egészségtelen ételek megadóztatásával – én például teljesen jogosnak tartom a chipsadót. A séta szinte mindenki számára elérhető. A kültéri futópályák, kondiparkok nagyszerű megoldások, ideális lenne, ha minden lakóhelyhez gyaloglásnyi távolságban tartozna egy biztonságos, nem megfizethetetlen sportolási lehetőség. A mozgást akár TB finanszírozottan is felírhatnánk receptre, akár egy gyógykezelést, bizonyos konditermekbe is lehetne így olcsóbb bérlethez jutni. Az Alakorvoslás online programjával mi igyekszünk a szakértői hátteret, diétát, mozgást széles körűen elérhetővé tenni és közösségi élménnyel támogatni. Jól megfogalmazott, ütős reklámoknak is látom a helyét. Az biztos, hogy többet kell hangsúlyoznunk az egészségértést és az egészséges életmód fontosságát.
Fotó: Pozsonyi Rebeka
