Miközben a jelenség egyidős az emberiséggel, a házasságon belüli nemi erőszak jogi fogalma sokkolóan friss. Ez nyilvánvalóan azért lehetséges, mert régebben nem erőszakként keretezték az ilyen bűncselekményeket: mivel a házasság elsődleges célja a gyereknemzés volt, a feleségnek kötelessége volt alávetnie magát a házasságon belüli szexnek, ha akarta, ha nem. Egészen 1980-ig kellett rá várni, hogy a házasságon belüli nemi erőszakot jogilag is elismerjék és törvényekkel szabályozzák, de a jogalkotás még ennél is később, úgy tíz év múlva kezdett a gyakorlatban is megszilárdulni.
Bár ma már a legtöbb országban egyértelmű jogszabályi környezet korlátozza a házasságon belüli nemi erőszakot, a gondolkodásunkat még mindig a patriarchális rendszer hatalmi dinamikái formálják. Ebből praktikusan többnyire azt következik, hogy a nők azt gondolják, a házasságon (vagy akár párkapcsolaton) belül kötelességei vannak a szexualitás terén, és akár tetszik neki, akár nem, az ágyban meg kell felelnie a férfi elvárásainak. Ez az elképzelés persze nem csupán a házasság történetéből, hanem a férfiak által dominált világ alapvető működéséből fakad. A nők alárendeltsége mindenhol jelen van, de a pornó által végletesen kihangosított szexualitásban jelenik meg talán a legmarkánsabban. A pornóban a nők szinte mindig passzív szereplők, akik alélva élveznek bármit, amit a férfi tesz velük, ez pedig azt üzeni, a jó szerető (legalábbis ha nő) engedelmes és mindig kiszolgálja a férfiak vágyait. Ugyanezt erősítik meg a generációkon át öröklődő „asszonyi tanácsok”, amik a férfi kiszolgálása, boldoggá tétele körül forognak. Az asszonyi (vagyis a párkapcsolaton belül megkonstruálódó női) társadalmi szerep a nő felelősségévé teszi a férfi boldogságát, melynek a szexualitás központi eleme. „Maradj kívánatos”, „legyél jó szerető” és akkor a férjed majd kedves lesz veled, nem bánt, nem lép félre. Mindeközben egyetlen szó sem esik a nő – szexuális vagy egyéb – igényeiről, a nő boldogságáról.
Bár ez a dinamika meglehetősen ódivatúnak tűnhet, valójában ugyanúgy jelen van a modern világunkban. A nők széles rétegei mai napig internalizálják a kényszert, hogy a párkapcsolaton és házasságon belüli szexben a saját igényeikről és határaikról teljesen megfeledkezve elégítsék ki a férfit – bármit is kér tőlük.
Egyen egy kis ananászt
A zárt, kifejezetten a szexualitás témakörének dedikált (és szigorúan csak női tagokkal működő) internetes csoportok ideális teret kínálnak a legkínosabbnak vélt szexkérdések feltevéséhez. Ezek a kérdések nagyon gyakran kizárólag a férfi kielégítése körül forognak. Egy hazai csoportban például az egyik tag az orális szexszel kapcsolatban kér segítséget: bár „szívesen csinálja”, nem szereti a spermát lenyelni, illetve azt sem, ha a másik fél az arcára élvez, új párja azonban nagyon szeretné, ha ezt megtenné. A posztban azt kérdezi, hogyan tudná „legyőzni az undorát”, illetve már tényleg csak mellékesen „technikai” segítséget is kér, hogyan ne fulladjon a „méret tekintetében jól ellátott” párja hímtagjától, aki orális szex közben mindig „csak tolja, tolja”. A lelkes válaszok között sokan alternatív étrendet ajánlanak a férfinak, hogy spermája ízletesebb legyen – kifejezetten ajánlják például, hogy „egyen egy kis ananászt”. De intimitáscoach tanfolyama is felmerül, és persze a klasszikus 2nem ízlelgetni kell, hanem gyorsan lenyelni” is elhangzik. Ugyanígy gyakran merül fel a fájdalmas anális szex „megoldása”, illetve olyan hétköznapi problémák, hogy mit csináljunk, ha a férjünk szexet akar, de nekünk semmi kedvünk hozzá.
Szögezzük le, a szexuális igények kommunikációja teljesen természetes, sőt, egészséges része a párkapcsolaton belüli szexualitásnak. Az is előfordulhat, hogy az egyik fél valami olyasmire vágyik, amit a másik még nem próbált, vagy ami első hallásra nem annyira izgató, sőt egyenesen bizarr számára, de természetes, hogy egy jó kapcsolatban lehet ezekről beszélni, egymásra odafigyelve, mindenki számára komfortosan feszegetni, tágítani a határokat. Lehet új dolgokat kipróbálni a másik kedvéért, majd mégis nemet mondani rájuk, lehet ismerkedni szexjátékokkal, technikákkal, helyzetekkel, amíg mindez közös megegyezés mentén történik. A baj csak az, hogy a nők gyakran úgy érzik, kötelességük belemenni ezekbe a helyzetekbe, és úgy mondanak rájuk igent, hogy valójában kellemetlennek, zavarónak, ne adj isten, fájdalmasnak találják a dolgot. Amikor a nőknek kislány koruktól azt tanítják, hogy legyenek engedelmesek, hogy maradjanak csendben és ne ellenkezzenek, hogy ne legyen velük „gond”, nem mindig olyan könnyű kommunikálni, vagy akár csak felismerni a saját igényeinket, megtisztítva azokat a társadalmi elvárásoktól. Mindez akár súlyos következményekkel is járhat, de minimum nők százezreinek teszi tönkre a szexet.
Elnyomott orgazmusok
Az orgasm gap vagy pleasure gap, vagyis a nemek közötti orgazmusszakadék arra a jelenségre utal, hogy a heteroszexuális férfiak jóval gyakrabban élnek át orgazmust együttlét közben, mint a heteroszexuális nők. Egy 1994-es amerikai felmérésben például azt találták, hogy a házasságban élő férfiak 75 százaléka, a nőknek azonban csupán 28,6 százaléka nyilatkozta, hogy minden közösülés alkalmával van orgazmusa. Az óriási különbség mögött a szakértők szerint részben a csikló kulturális elhanyagoltsága áll: míg a vaginális szex könnyen orgazmushoz juttatja a férfit, csak nagyon kevés nő képes örömöt átélni a csikló izgatása nélkül. A feminista kutatók azt is hangsúlyozzák, hogy az orgazmus szakadék egyik fontos oka az úgynevezett „fallocentrikusság”, vagyis hogy a heteroszexuális szex többnyire a péniszt és a férfi kielégülését helyezi középpontba. Mivel az együttlétek során az az „elvárás”, hogy a nő a férfi előtt élvezzen el, sok nő inkább megjátssza az orgazmust, hogy örömöt okozzon vele partnerének és megelőzze a férfi esetleges kudarcélményét. Ezzel kapcsolatban szintén beszédes, hogy kutatások szerint a nők gyakran saját orgazmusukat is partnerük vágyainak keretében értelmezik, vagyis azért tartják fontosnak, hogy a férfi visszajelzést kapjon jó szexuális teljesítményéről. De vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a nők általánosságban véve kevésbé asszertívak szexuális igényeik kommunikációja terén, mint a férfiak.
Röviden: a heteroszexuális szex leginkább a férfi igényeiről és a férfi öröméről szól. A nők pedig nemcsak készek lemondani saját gyönyörükről, de akár kellemetlenségeket, fájdalmakat is megélnek ennek érdekében. Ez természetesen nem az egyes férfiak előre kitervelt, gonosz húzása, hanem rendszerszintű probléma. Többnyire senkinek sem a hibája (amíg nincs nyílt, egyértelmű kényszerítés), egyszerűen sok kártékony jelenség és rossz struktúra következménye. Nem kell hozzá túl sok jóindulat, hogy feltételezzük, a legtöbb férfi szintén annak örülne, ha a párja őszintén élvezné a szexet. Ehhez már „csak” arra lenne a szükség, hogy a nők és férfiak szexuális vágyait egyforma prioritással kezeljük, és hogy olyan egyenlőségre épülő társadalmat teremtsünk, amiben a nők tényleg csak olyasmiket tesznek meg az ágyban, amik tényleg jólesnek nekik.
Fotó: Getty Images
