Sokan etikai-állatvédelmi okokból döntenek a növényi eredetű „tejek” fogyasztása mellett, míg mások egészségügyi tényezőkből kifolyólag, vagy csupán az ízük miatt hagynak fel a hagyományos fehér ital fogyasztásával. Akármelyik csoportba is tartozunk, a környezetvédelmi hatást nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen míg egyetlen pohár tehéntej kitermelése csaknem háromszor több üvegházhatású gáz kitermelésével jár, mint bármely más növényi társáé, a vegán lehetőségeknek is megvannak a maguk hátrányai.
Halálos ítélet a méheknek
A környezettudatos fogyasztók számára különösen nehéz lesz megbirkózni a ténnyel, hogy a mandulatej sem a bolygó, sem a méhek számára nem fenntartható. Elég kecsegtetően hangzik, hogy a szénlábnyoma alacsonyabb, mint a zabé, a rizsé vagy a szójáé, ráadásul akár teljesen karbonsemlegessé is tehető, ha a felhasználása során keletkezett melléktermékeket – például az utána maradt pépet és a héját – üzemanyagként és állati takarmányként használják fel, nem beszélve arról, hogy kevesebb mezőgazdasági területet foglal el, mint más, „tejtermelésre” nevelgetett társai. Kár, hogy a vele járó negatív hatások túl nagy árnyékot vetnek a jó hírnevére. Példának okáért nem árt tisztában lennünk azzal, hogy majd’ 74 liter vízre van szükség egyetlen pohár mandulaital előállításához, és ha mindez nem lenne elég, az iránta megnövekedett hatalmas kereslet kielégítése azt eredményezte, hogy az Egyesült Államokban alkalmazott méhek közel egyharmada a leterheltség és az ebből következő környezettel szembeni megnövekedett érzékenység (mint a növényvédő szerek és paraziták) miatt hullik el a szezon végére.
Aminél csak jobb lehet
A szintén közkedvelt kókusztej egyetlen előnye, hogy az előállításához felhasznált vízmennyiség szinte minden más lehetőséghez képest rendkívül kedvező, és az ültetvények karbonlábnyoma is egészen alacsony. De ne igyunk belőle előre a medve bőrére! Itt, Európában a kókusz igazán egészséges egzotikus gyümölcs hírében áll, a Fülöp-szigetek, Indonézia és India szegény régióinak lakói számára – akiknek gyakran kevesebb mint egy dollárt fizetnek naponta a termelésért – viszont inkább az erdőirtással és kizsákmányolással egyenlő. Mivel a kókuszpálma iránti globális keresletet kiszolgáló terület kapacitásai végesek, ráadásul monokultúrában termesztik őket, ami könnyen károsítja a biológiai sokféleséget és a talaj minőségét, inkább Fair Trade tanúsítvánnyal rendelkező termékeket vásároljunk.
Elissza előlünk a vizet
A kutatások szerint az összes növényi tej közül a rizsből készült termékek előállításakor kerül a légkörbe a legtöbb üvegházhatású gáz, mert a rizsföldeken szaporodó baktériumok metánt pumpálnak a légkörbe. Bár olcsó és széles körben elérhető növényi ital készíthető belőle, más lehetőségekkel összehasonlítva a fogyasztása csekély táplálkozási és környezeti előnnyel jár. Ha pedig ez nem lenne elég, majdnem ugyanannyi vizet (viszont kevesebb földterületet) fogyaszt, mint a mandula, a termesztéséhez használt nagy mennyiségű műtrágya pedig szennyezi a vizeket.
Majdnem tehén
Egyértelműen a szójatej a fenntarthatósági skála nyertese: a szén-dioxid-kibocsátása megegyezik a manduláéval, miközben az ahhoz felhasznált víz alig egytizedére van csak szüksége. Ez az egyetlen növényi ital, amely megközelíti a tejtermékek fehérjetartalmát, és minden esszenciális aminosavat tartalmaz, amelyre a szervezetünknek szüksége van – nem véletlen, hogy ez volt a legnépszerűbb növényi ital, mielőtt a mandulatej divatba jött volna. Sajnos hamar páriává vált, amikor kiderült, hogy viszonylag magas koncentrációban tartalmaz növényi ösztrogéneket, de az igazság az, hogy nagyon sokat kellene belőle fogyasztanunk ahhoz, hogy felborítsa a hormonháztartásunkat. Kár, hogy hatalmas mennyiségben termesztik, hogy ellássák a hús- és tejtermékek előállítására szaporított állatállományt, és akkor még nem beszéltünk a helyigényéről, ami miatt szintén felelős az amazóniai erdőirtásért. Válasszunk ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó szójatejet!
Az örök befutó
A zabtej egyetlen hátránya az, hogy főként monokultúrás gazdaságokból származik, ahol közvetlenül a betakarítás előtt permetezik le növényvédő szerrel – ezért fordulhatott elő, hogy a kész termékek egyharmadában glifozátot, egy valószínűsíthetően rákkeltő anyagot találtak. Ezzel szemben a karbonlábnyom tekintetében kimondottan jó választásnak bizonyul: a tejtermékekhez képest 80 százalékkal kevesebb földet igényel, és ugyanennyi üvegházhatású gáz, valamint 60 százalékkal kevesebb energia kibocsátásáért felelős, mint a hagyományos tejtermékek. A rizs vízszükségletének mindössze körülbelül 18, a mandulának 13, a tejtermékeknek pedig 7,5 százalékát igényli, és az erdőirtásért sem tehető felelőssé.
A feltörekvők
A legnagyobb újdonság az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, B2-, B12- és D-vitaminban gazdag burgonyatej, amelynek előállítása még a zabitalnál is kevesebb vizet igényel. Azok számára viszont, akik hiányolnák a mandulatej tápláló hatását és ízét, a mogyoró egy aduász lehet, hiszen amellett, hogy finom, még gazdaságos is. Más olajos magvakhoz hasonlóan a mogyorófák is szén-dioxidot vonnak ki a légkörből, így nem növelik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, a méhek helyett a szél porozza be őket, és a nedves kontinentális éghajlaton való termesztés miatt a vízhasználat is kevésbé jelent problémát az ital előállítása során 2 csakúgy, mint a fehérjében gazdag borsótej esetében.
Érdemes egy szempillantást vetnünk az ezerarcú kenderből készült italra is, aminek ugyan a szójánál több vízre van szüksége, de mély gyökerei javítják a talaj szerkezetét, korlátozza a gyomok növekedését és műtrágyát sem igényel a termesztése. A fehérjében és egészséges zsírokban gazdag kendertejet viszonylag kis mennyiségben állítják elő, a növény azon részeit pedig, amelyek nem kerülnek bele az italba, a ruha- és papírgyártáson át a műanyag helyettesítéséig számos célra lehet hasznosítani.
Szóval milyen tejet igyunk?
A szomorú igazság az, hogy nem létezik olyan növényi alapú ital, amellyel kapcsolatban ne kellene kompromisszumokat kötnünk – a döntés a lelkiismeretünkre van bízva. Végső soron bármelyiket is választjuk, a vegán alternatívákkal még mindig kevesebb kárt okozunk a környezetnek, mint a helyettesítésére szolgáló termékeknél kilencszer több földterületet igénylő, tehéntejből készült italok fogyasztásával.
Talán nem is kell sokat rágódnunk ezen a kérdésen, és hamarosan kipróbálhatjuk a laboratóriumban előállított tejet, vagy a vegán élelmiszereket gyártó Nobell Foods által kifejlesztett, kazeintermelésre képes szójababból készült italt. Ha valamelyik kísérlet sikerrel jár és az előállított termék fogyasztásra is alkalmas lesz, akkor rövidesen olyan növényi alapú italokkal élvezhetjük a reggeli müzlit, amelyek tápértéke és állaga pontosan megegyezik a tehéntejével – csak éppen sokkal fenntarthatóbb.
Fotó: Getty Images
