- A kudarc, bármilyen fájdalmas is, roppant értékes eszköz mindenki számára a fejlődéshez.
- Cassie Martinez óvónő szerint a mai gyerekek nem tudnak veszíteni, és erről a szüleik tehetnek.
- A folyamatos jutalmazás hatalmas akadály, ami a gyerekek társas készségeinek fejlődését gátolja.
Az óvónő szerint az a tény, hogy a szülők nem akarják szomorúnak, rosszkedvűnek látni soha a gyerekeiket – bár természetes –, viszont roppant káros. A folyamatos jutalmazás megakadályozza ugyanis, hogy a gyerekek megtanulják kezelni és elviselni a kudarc érzését.
„A megengedő szülőség nem minden gyermek számára előnyös. Vannak, akiknek erősebb határokra és határozottabb iránymutatásra van szüksége. És ez még hatványozottabban kiütközik, amikor a gyerek óvodába kerül” – mondta Cassie Martinez óvónő.
Ha egy gyerek folyamatosan csak pozitív visszajelzéseket kap, még akkor is, ha valamilyen kárt okoz például azzal, hogy nem figyelt a szülő kérésére, nem tanul meg különbséget tenni helyes és helytelen között. Ez nagy hátrány lesz majd a gyerekeknek akkor, amikor az iskolában elérkeznek oda, hogy a tanártól kapnak visszajelzéseket.
A tanárok felének elege van a mai gyerekekből
Az amerikai Oktatási Intézet által végzett felmérés szerint a tanárok 50 százalékának megfordult a fejében, hogy otthagyja a pályát. Nem csak azért, mert keveset keresnek, hanem mert teljesen eszköztelennek érzik magukat az osztályteremben a gyerekekkel kapcsolatban.
Az óvónő szerint a pedagógusok nagyon nehéz helyzetben vannak a megengedő szülőség miatt. A közösségbe érkező gyerekek ugyanis nem tudják, hogyan csatlakozzanak be egy-egy közösséghez nem erőszakos módon, nem tisztelik a többieket, sem a tanáraikat, és a szociális készségeik nem fejlődnek megfelelően.
Hol hibáznak a szülők a gyereknevelésben?
Senki sem szeretné a gyerekét szomorúnak látni. De ha nem tanítja meg egy szülő a gyerekének, mi a helyes és helytelen, sokkal nagyobb kárt okoz. Ha otthon a gyerek meg sem hallja a szülő kérését, az iskolában is ugyanez lesz a helyzet a tanárral.
És ha folyamatosan jutalmazzuk a gyereket, egy idő után ez is elveszíti az értékét és a jelentőségét. „Véleményem szerint a helyzet lesújtó – mondta az óvónő. – Ha nem nyerünk, nem nyerünk. És azért nem nyertünk, mert ezúttal vesztettünk. Tiszta helyzet.” A mai gyerekeknél viszont nagyon sok esetben hiányzik a kudarc feldolgozásának ez a képessége. „Kincskeresésnél, ha nem ők találják meg a rejtett tárgyat, kiborulnak, kiabálnak, sírnak és teljes pánikba esnek.”
@consciouslylisa_ #gentleparenting is often confused with permissive parenting, and I get it. But in gentle parenting we help our children when they are noncompliant. We dont just sit there and beg for compliance. In this scenario, i ser a timer to give my son a warning and then when that didnt work i moved to help him get into tje bath by turning off the electronics that were distracting him from doing what he needs to do. No yelling. No tears. #consciousparenting
Miért lenne fontos megtanulni együtt élni a kudarccal?
Az ember életében sorozatosan találkozik kudarcélménnyel. Rengetegszer elbukunk a hétköznapokban. De tanulunk a hibákból, tehát a kudarc nem egy haszontalan élmény csupán, hanem eszköz a fejlődésre.
Amanda Mintzer gyermekpszichológus is egyetért az óvónővel. „Ha a szülő nem engedi megtapasztalni a kudarcot a gyerekének, valami nagyon fontosat vesz el tőle. Ugyanakkor azt is meg kell tanítanunk, mi az értelme a kudarcnak, hogyan tanuljunk belőle és legközelebb hogyan kerüljük el.”
Forrás: Marie Claire Greece, fotó: Unsplash