- Nem igazán az IQ számít, amikor párkapcsolatról van szó.
- Mi történik, ha a párkapcsolatban nagy szakadék van a két ember intelligenciája között?
- Áthidalható a különbség?
Nem egyszerűen arról van szó, hogy a párkapcsolatban az egyikük MENSA tag 160-as IQ-val, a másikuk viszont könyvet se vett soha a kezébe életében. Általában azt értjük intelligencia alatt, ha romantikus viszonyokról van szó, milyen a kommunikációs képessége valakinek, mennyire kíváncsi, érzelmileg mennyire elérhető. Összességében, mennyire érezheti mellette úgy a párja, hogy lelkileg táplálja ez a kapcsolat, vagy éppen társas magányban él.
Nem az számít, ki mennyire okos
Amikor egy kapcsolatban intelligenciáról beszélünk, ritkán gondolunk valódi IQ-ra vagy lexikális tudásra. Sokkal inkább arról van szó, hogy mennyire tudunk egymással együttgondolkodni, reagálni, jelen lenni.
A pszichológus is arra hívta fel a figyelmet, hogy az intellektuális összeillőség alatt is általában csupán a hasonló iskolázottságot, társadalmi hátteret, és a közös kulturális tudást és hagyományokat értjük.
Amikor szerelembe esünk, általában nem a tudásalapú intelligencia nyűgöz le (persze vannak, akik tényleg erre buknak), hanem a hasonlóság. Olyan emberrel szeretünk lenni, akivel osztozunk az élet fontos referenciapontjain, ismerik a mérföldköveket, amiket végigjártunk, hiszen ők is ebben nőttek fel. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy ugyanazt a társadalmi nyelvet beszélik.
Vajon összeér a világunk a párkapcsolatban?
A kutatások szerint sok esetben nem arról van szó, hogy két ember között valódi szakadék van, ami az intelligenciájukat illeti hanem arról, hogy más közegből érkeztek. A szociológus Pierre Bourdieu ezt kulturális tőkének nevezi. Ez magában foglalja mindazt, amit otthonról hozunk:
- milyen könyvek, témák, beszélgetések vettek körül,
- kommunikációs minták,
- milyen világot ismertünk meg gyerekként (emlékszünk még például ezekre a retró süteményekre gyerekkorunkból).
Ezek a különbségek könnyen félreérthetők. Amit az egyik fél természetesnek vesz, a másiknak teljesen idegen lehet. És ilyenkor könnyű azt érezni, hogy a másik „nem elég érdekes” vagy „nem elég mély”, miközben valójában csak más tapasztalatokból építkezik.
Mikor lehet probléma?
A különbségek önmagukban nem problémásak. A gond akkor kezdődik, amikor a kapcsolat dinamikája felborul. Ha az egyik fél folyamatosan próbál kapcsolódni, kérdezni, megbeszélni a dolgokat, a másik viszont bezárkózik vagy elkerüli a konfliktusokat. Ebből idővel egyenlőtlen helyzet alakul ki.
Ez többféleképpen jelenhet meg:
- nehézzé válik a konfliktusok megbeszélése,
- egyre kevesebb a tartalmas beszélgetés,
- az egyik fél magára marad a problémákkal.
Ilyenkor nem az a legnagyobb gond, hogy mást gondolunk a világról, hanem az, hogy nincs valódi kapcsolat a két ember gondolatvilága között.
A vonzalom is megváltozhat
Egy kapcsolat sok mindent kibír, de az egyensúly hiányát nehezen. Amikor az egyik fél úgy érzi, hogy neki kell összetartania a kapcsolatot, az hosszú távon kimerítővé válik.
Ez gyakran együtt jár azzal az érzéssel, hogy úgy érzi, egyedül kell döntenie mndenben, mintha nem is lenne igazi társ mellette. Ilyenkor a kapcsolat inkább teherré válik, mintsem a közös tér funkcióját tölti be.
Ez pedig nemcsak a kommunikációt, hanem az intimitást is befolyásolja.
Hogyan oldható fel az intellektuális különbség?
Fontos azonban látni, hogy nem minden eltérés jelent valódi akadályt. Valaki lehet kevésbé jártas bizonyos témákban, mégis lehet érzékeny, figyelmes, nyitott. A valódi kérdés nem az, hogy ki mit tud, hanem az, hogy:
- képes-e tanulni,
- érdeklődik-e a másik világa iránt,
- hajlandó-e fejlődni a kapcsolatban.
Ezek azok a tényezők, amelyek hosszú távon meghatározzák, hogy működőképes marad-e a kapcsolat.
Egy kapcsolat nem attól működik jól, hogy mindenben egyformák vagytunk, hanem attól, hogy képesek vagytunk kapcsolódni egymáshoz. Ha ez megvan, a különbségek nem eltávolítanak, hanem gazdagítanak.
Forrás: Vice, fotó: Unsplash
