Miért nem tudunk aludni a párunk mellett?

Valójában a párokat a szükség vitte rá arra, hogy egy ágyban aludjanak, nem a biológiai szükségletek. A duplaágy pedig csupán nyolcvan éve létezik.

Roxanne Prichard, a St. Thomas Egyetem pszichológia és idegtudomány professzora szerint teljesen normális dolog, ha nehézséget okoz megosztani mással az ágyunkat. Ez természetesen eredhet az élmény újszerűségéből, hiszen megváltoznak az alvás körülményei attól, hogy más is van az ágyunkban.

Eltérés a szokásostól

Ha mi alszunk a párunk otthonában, még inkább érvényes ez. Nem a megszokott hangok, szagok és fény vesz körül minket, emiatt sokkal nehezebb lehet elaludni. Emellett a szokásos esti menetrend felborulása is okolható az álmatlanságért. „Ha korábban álmosodunk el, mint a párunk, ám kitartunk addig, míg ő is ágyba nem kerül, kényszerítjük a testünket arra, hogy az optimális elalvási ablakot átlépje – magyarázta Prichard. – Ha ezen az ablakon kívül próbálunk elaludni, akár másfél órán át is tarthat, mire újra ebbe a ciklusba kerülünk, és el tudunk aludni.”

Olvastad már?

Olvass tovább

A rózsaszín zaj jobban segíti az alvást, mint a fehér

Úgy tűnik, találtak egy másik hangfrekvenciát, amely a fehér zajnál is hatásosabban segítheti az elalvást.

Időbe telik, mire sikerül kialakítania két embernek a közös alvási szokásait. Ráadásul vannak, akiknél a szorongásukat is le kell győzniük, amely szintén szerepet játszhat az álmatlanságban a környezeti tényezők mellett.

A párunk mint fenyegetés

Még ha tudjuk is, hogy a párunk nem ítélkezik afelett, hogyan alszunk, az agyunknak nehéz lehet elengedni a félelmeit. A másik személy jelenléte új élmény, emiatt fenyegetésként értelmezheti az agy, aminek elcsendesedéséhez időre van szükség.

„Ha az agyunk fizikai veszélyt érzékel, ami tulajdonképpen stresszt vált ki bennünk, az alvás fontosságát hátrébb sorolja”

– magyarázta Dr. Els van der Helm alvásszakértő. „Ehelyett inkább a fizikai biztonságunk megteremtésére motiválna. Addig tart tehát ébren az agyunk, és akadályozza meg a mély, pihentető alvást, amíg megfelelően biztonságosnak nem értékeli a helyzetet.”

Sajnos ezt azt jelentheti, hogy egy darabig az együttalvás inkább azt jelenti, hogy mi álmatlanul forgolódunk az ágyban a saját oldalunkon, míg az agyunk meg nem barátkozik partnerünkkel, és nem tekint rá többé fenyegetésként. Ezt a folyamatot persze gyorsíthatjuk azzal, ha például időnként délután együtt szunyókálunk.

Ám ha már ezt is kipróbáltuk, és nem működik, át kell gondolnunk az alvási szokásainkat, hiszen a kialvatlanság az életünk minden aspektusára kihat. Lehet, hogy végül mi is a pároknak ahhoz a 30 százalékához tartozunk, akik inkább a külön ágyban alvást választják a fizikai és lelki egészségük érdekében. A kapcsolat ettől még működik, és ez a változat is teljesen rendben van.