Gyerekkoromban megmosolyogtam édesanyám fiatalkori fotóit – a furcsa szabású ruháit, a hatalmas, tupírozott póthajas gombafrizuráit –, most meg egyfajta mindentudó „nekem ez már megvolt” tekintettel figyelem a mai tiniket – a felsliccelt szárú nadrágjaikat, a bumfordi talpú cipőiket és az apró hónaljtáskáikat. Furcsa játéka ez a divatnak: a pillanatnyi, tovatűnő trendiség, az időtállóság és az állandó körforgás szentháromsága. Mi pedig eldönthetjük, hogy mennyire akarjuk kivenni a részünket ebből a játékból. A felgyorsult divatipar percről percre állít fel magának ikonokat és követendő példákat, stílusokat, formákat, csak hogy a következő pillanatban ledöntse őket a piedesztálról, besöpörje őket tíz-húsz évre egy hátsó fiókba. Ma még nehezen hisszük el, hogy a hőn szeretett, véres veríték árán megszerzett dizájnertáskánk vagy -cipőnk holnap megkaphatja a ciki, lejárt, „én már nem vettem volna fel a helyedben” megjegyzéseket – meglehetősen csorbítva az örömünket és a büszkeségünket. Ha csak nem tartozunk a társadalom legfelső rétegéhez, amelynek tagjai úgy váltogathatják stílusukat és szettjeiket, mint más a zokniját, érdemes megtanulnunk eligazodni a divattrendek mentén, és kiszűrni azt, ami megérdemli az időtálló kifejezést.
A divatházak is vadásszák a kattintásokat és a lájkokat, mindent, de mindent megtesznek azért, hogy beszéljenek róluk, rajongjanak értük és kövessék őket – ehhez egyre többet fordulnak a túlzó extremitások felé, amelyek – természetüknél fogva – igen tünékeny sikerre termettek: ahogy jönnek, szélsebesen úgy mennek is ki a divatból. Aki például 2015-ben izgatottan fogta a kezébe a felnagyított Barbie-kézitükörre emlékeztető Moschino mobiltokját, az ma már egyértelműen megmosolyogja saját magát és akkori rajongásának tárgyát.
Már el is feledtem, és most, a cikkhez kutakodva nevettem nagyokat, hogy az ezredfordulón a trendiség csimborasszója az oldalzsebes, bő szárú cargonadrág volt – a szára alól épphogy kikandikáló, extrém hegyes orrú cipővel és szűk, rövidre szabott, áttetsző tüllfelsővel. Ez a stílus jó pár évig bebetonozottnak tűnt, Jennifer Lopez védjegyévé is vált, majd elsöpörte valami egészen más. A nadrág és a felső visszatértek ugyan, pont most élik reneszánszukat, de a hegyes orr még várat magára… remélem, minél tovább.
Teljesen természetes, hogy ami most divatos, ultramenő, trendi, az egyszer majd divatjamúlt, ultraciki és lejárt lesz. Nézzük hát meg, hogy napjaink dizájnterméséből mik lesznek azok, amelyekről bizton állíthatjuk, mosolyt csalnak majd a következő generációk arcára.
Gyorsétterem a kifutón
Jeremy Scott, a Moschino kreatív igazgatója 2013 óta borzolja a divatközönség kedélyeit – alkotásait vagy nagyon szeretik, vagy mélységesen lenézik. Csak az biztos, hogy senkit sem hagynak hidegen. A már említett, Barbie-kézitükörre hajazó telefontok csak egy volt számtalan meghökkentő kreációja közül: 2014-es kollekcióját például az amerikai életforma jelképének, a McDonald’snak szentelte, a modellek tálcán hordozták körbe a kifutón a gyerekmenü dobozát imitáló táskákat és a sült krumplit formáló mobiltokokat. Utcai szemetes vagy fürdőszobai légfrissítő – semmi sem kerüli el a figyelmét, ha ihletet keres, hiszen mindkettő öltött már (retikül) alakot a kollekcióiban. Gyorsan tovatűnő, tiszavirág-életű tervezései mellett vannak klasszikusnak számító dizájnjai, ilyen például az a táska, amely egy összehajtogatott motoros bőrdzsekire emlékeztet, csak éppen minden évben új színt vagy mintát kap. Jeremy Scott persze nem a Moschinónál kezdte a polgárpukkasztást, az olasz divatház előtt Adidas színeiben borzolta a kedélyeket. Az általa dizájnolt sneakerek Ikaroszhoz méltó szárnyakat kaptak, de masírozhattunk panda-, uszkár- és macifejjel megspékelt edzőcipőiben is.
Drága viccek
Az extremitás egy eddig nem ismert fokán ég és alkot Demna Gvasalia, a Balenciaga kreatív direktora, akinek a nevéhez fűződik a nem mindennapi lookjairól híres Vetements márka is. A grúz származású tervező a divat klasszikus szabályaira és tabuira fittyet hányva már megkapta a divat fenegyereke címet is, nem véletlenül: amihez nyúl, arra biztosan figyelni fognak. Jó érzékkel választ ki ízléstelen, megdöbbentő, váratlan kiegészítőket, amiket kifacsar, Balenciaga logóval lát el, valamelyik Kardashianre adva pedig őrült sikert arat vele. Gondoljunk csak arra, amikor a sokunk által lenézett Crocs papucsokat visszahozta a köztudatba, platformtalpat adott alájuk, később pedig tűsarkakkal spékelte meg őket. Paris névre keresztelt sneakerén egy hétig csámcsogott az internet népe:, hiszen úgy néz ki, mintha egy múmia lábáról szedték volna le a régészek, és még csak le sem porolták volna.
De említhetjük a sorban a IKEA bevásárlótáskájára hajazó bőrszatyrát (kb. 800 000 Ft), a kerámiából készült elviteles kávéspoharat (kb. 45 000 Ft) vagy a logózott, papírzacskót imitáló bőrtáskát (kb. 800 000 Ft). Demna Gvasalia divatot kreál az antidivatból, hülyére véve az elvakult divatrajongókat, hiszen senkinek nem tartanak pisztolyt a fejéhez, hogy 1,3 millió forintért megvegyen egy neonszínű, magas sarkú csizma alakú táskát, majd még azzal is grasszáljon az utcán. Legutóbbi fricskáját 2023-as tavaszi–nyári kollekciójának bemutatóján követte el: a modelleket Lay’s chipseszacskóból készült táskával küldte a kifutóra. Minden alkotása finom vagy kevésbé finom iróniával kritizálja a nyugati létformát, a jóléti fogyasztást – mindezt méregdrágán és személyi kultusszal övezve.
Fotó: Getty Images
