Nemrégiben egy amerikai újságíró írt cikket arról, hogy miközben remélhetőleg a gyógyulás útjára lépett a súlyos betegségéből, pulóvereket köt a családtagjainak. Ez mentálisan leköti, oldja benne a stresszt, ugyanakkor célt és később emléket is jelentenek a most készülő darabok ebben a kínkeserves helyzetben. Egy másik történetben a fiát elvesztő édesanya mesélte el, hogy hobbija, a kötés nélkül biztosan nem élte volna túl ép ésszel fia öngyilkosságát. Persze kötni nem csak tragédiák árnyékában lehet, sőt. Ennek a tevékenységnek általában a fő mozgatórugója az adás érzése, hogy saját kezünkkel készítünk valakinek valamit ajándékba. Ki egy személyre szabott kardigánt, ki egy gyereknek szánt kedves játékot, ki egy színes sálat, kivételes pulcsit, díszpárnahuzatot… És vannak bevállalós újítók is – köztük férfiak és divatbloggerek –, akik például egy fehér tornacipő elején is szívesen viselnek horgolt mintát. A kreativitás szabadon szárnyalhat, hiszen a fonalak és cérnák a szivárvány összes színében elérhetőek, beszerezhetünk ergonomikus kötőtűt, szilikonujjvédőt, de akár egy egész kis készletet a vágyott horgolt játékhoz való kellékekkel. A legnagyobb videómegosztón számos oktatóvideó segít az első lépések elsajátításában, a világháló pedig biztosítja a sablonokat, tippeket, fotókat, hogy fejlődhessünk.
A meditáció új formája
Az utóbbi évek világjárványa, a háborús helyzet és gazdaság megrendülése nemcsak anyagi bizonytalanságot, hanem szorongást, stresszt, érzelmi labilitást is hozott az életünkbe. Kézimunkázás közben viszont egy más világba csöppenünk, olyanba, amelynek csupán egy fókusza van. Kötés közben alkotunk és teremtünk, egy-egy jól sikerült darab után erősödik az önértékelésünk, a végeredménynek pedig mindenki örül. Egyszerre figyelünk a helyes technikára és a készülő sorok mintáira – tulajdonképpen ez maga a flow-élmény.
„Egy biztos, ha szétdurran a fejem és stresszes vagyok, horgolok – mondja Güntner Petra, aki párhuzamosan több darabot is készít, számára könnyebbeket is, és olyanokat is, amelyek kihívást jelentenek. – Így akár, ha csak 15 szabad percem is van, nekiállok és a mentális állapotomhoz mérten választom ki, hogy melyiket veszem kézbe.” Ő azt a fázist szereti a legjobban, amikor már szinte magától születnek meg a sorok, ilyenkor tud teljesen kikapcsolni. „Nekem a horgolást a teljes agypihentetés! Ismerem már a mintákat, nem akadoznak az ujjaim.”
Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológus maga is régóta köt és horgol, így saját tapasztalatból tudja, hogy ez a monoton, ismétlődő mozdulatsor, amely ülve, nyugalomban végezhető, testi és lelki értelemben is relaxáló, pihentető hatású. „Optimális mértékben köti le a figyelmet ahhoz, hogy ki tudjuk zárni az esetleges fárasztó, nyomasztó gondolatokat, ugyanakkor nem terheli túl az idegrendszert, önmagában nem szolgáltat elárasztó ingereket. Tapasztalatom szerint túlmozgásos, esetleg figyelemhiányos és/vagy hiperaktív kliensek számára is nagyon hasznos lehet a kötés vagy a horgolás gyakorlása. Ilyenkor a környezet zavarása nélkül, értelmes, hasznos és szeretett elfoglaltsággal köthetik le »mozgásigényük többletét« – amely egyébként már problémát, elkalandozást, mocorgást, rendbontást okozna.” A szakember hozzáteszi, több kliense is kérte már, hogy tanítsa meg neki a kötés-horgolás technikáját.
Szerző: Szakácsi Eszter Fotó: Getty Images