Van úgy, hogy nemcsak a házasulandók életének meghatározó pillanata az esküvő, hanem történelmi jelentősége lesz egy-egy frigynek, mert felér a társadalmi egyenlőség kinyilatkoztatásával, vagy éppen egy adott pillanatban a remény szimbólumává emelkedik.
Lucy Stone és Henry Blackwell: a nő, aki megtartotta a nevét
Amikor a rabszolgaság megszüntetéséért és a nők szavazati jogáért küzdő Lucy Stone és harcostársa, Henry Browne Blackwell 1855-ben összeházasodtak, még vitatták, hogy a nők egyenrangú társai a férfinak a házasságban. Lucy Stone-t azonban nem olyan fából faragták, aki annyiban hagyta volna ezt. A nő a 19. század közepének ismert szüfrazsettje volt, és a rabszolgaság megszüntetésének egyik élharcosa. Így ismerkedett meg későbbi férjével, Henry Browne Blackwell-lel is 1853-ban.
Két évig ellenállt a férfi ostromának, majd a pár 1855-ben házasodott össze. A ceremónián a pár bemutatott egy olyan aláírt dokumentumot, amely az ellen az elv ellen lázad, hogy a feleség a férfi tulajdona lenne. Néhány nappal később Massachusetts állam, ahol az esküvőjüket tartották, törvénybe iktatta a nők önállóságát, ami addig precedens nélküli eset volt. Bár Stone eredetileg felvette férje nevét az esküvő után, egy évvel később visszatért leánykori nevéhez. <Egy feleségnek nem kell a férje nevét viselnie. A nevem az identitásom, nem szabad a nőknek ezt elveszíteniük” – mondta Lucy Stone. Mindkét lépés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nőjogi mozgalmak végül elérjék a kitűzött céljukat, és a nők szavazati jogot kapjanak Amerikában. Ám ennek 1920-as bevezetését sem Stone, sem férje nem érte már meg.
Gena Turgel, a bergen-belseni menyasszony
Gena Turgel a bergen-belseni koncentrációs tábor foglya volt, amikor a brit hadsereg felszabadította a tábort. A nő és az egyik felszabadító katona, Norman Turgel szerelme és házassága a remény szimbólumává vált a második világháború végén. 1945 áprilisában ismerkedett meg Gena Goldfinger a brit katonával, Norman Turgellel, aki a tábor felszabadításáért felelt.
Rövid udvarlás után a két fiatal már 1945 októberében eljegyezte egymást, majd rövidesen az esküvőt is megtartották. Gena esküvői ruhája a brit légierő egyik ejtőernyőjének selyemanyagából készült. Ekkor kapta a belseni menyasszony nevet, és a holokauszt túlélőjeként vált a remény szimbólumává. Gena Turgel még férje 1995-ös halála után is harcolt az antiszemitizmus ellen, a brit fiatalok körében ismeretterjesztő munkát végzett, hogy jobban megismerhessék a második világháború borzalmait. „Az én történetem egy túlélő története, annak a hatmillió embernek is a története, akik ezt nem tudják elmondani. Voltam, vagyok és mindig annak a tanúja leszek, hogyan gyilkoltak meg tömegesen embereket, és romboltak le szisztematikusan egy civilizációt” – mondta 2018-ban Londonban a holokauszt emléknapján.
Mildred és Richard Loving szembement a rasszizmussal
Mildred és Richard Loving gyermekkori barátok voltak, együtt nőttek fel a virginiai Central Pointban. Mildred afrikai-amerikai és indián származású volt, míg Richard fehér. Nem sokkal szerelmük kezdete után Mildred teherbe esett, és a két fiatal úgy döntött, összeházasodnak. Ám Virginia állam az egyik legszigorúbb volt a korban, tiltotta a fehér és fekete bőrűek közötti házasságkötést. A pár ezért Washingtonba utazott, és 1958 júniusában összeházasodtak, mielőtt hazatértek volna virginiai otthonukba. Nem is sejtették, milyen nagy hatással lesz esküvőjük az amerikai rasszok közötti házasságot szabályozó törvényekre.
Néhány héttel a ceremónia után az otthonukba rendőrök törtek be azzal az indokkal, hogy a két fiatal megszegte a virginiai 1924-es törvényt házasságával. A pár megegyezett a bírósággal az ügyben, megígérték, hogy legalább 25 évre elhagyják szeretett otthonukat, Virginiát, hogy elkerüljék a börtönt. Ám kilenc évvel később a Loving-családnak elege lett. Összefogtak egy emberi jogi civil szervezettel, hogy elérjék a nekik oly sok fájdalmat okozó rasszista törvények eltörlését. 1967-ben született meg a döntés a Loving kontra Virginia állam ügyében, amely kimondta, hogy „az amerikai alkotmány alapján az, hogy valaki egy másik rasszból származó emberrel házasodik össze vagy sem, az egyén szabad döntése, nem sértheti meg az állam”.
Regina és Eckhard Albrecht, akiket a berlini fal választott el
Amikor a berlini falat megépítették 1961-ben, még senki sem sejtette, mennyi szívfájdalmat okoz majd a város lakóinak az elkövetkező harminc évben. Regina és Eckhard egy szervezett eseményen ismerkedett meg Kelet-Berlinben, 1967-ben. Miután Eckhard visszatért Nyugat-Berlinbe, levelezőtársak lettek. Egészen addig írtak egymásnak szerelmes leveleket, míg fel nem fedezték a titkos románcot a hatóságok, és meg nem büntették mindkettejüket. Ám ez sem állíthatta meg őket. Leveleiket ezután csempészek segítségével továbbították egymásnak, míg ismét találkozhattak Magyarországon. Ekkor beszélték meg eljegyzésüket és Regina szökését is Kelet-Berlinből.
Olvastad már?
Az első kísérlet kudarcba fulladt, ám következő alkalommal egy autó átalakított benzintartálya mellett csempészték ki a nőt 1971-ben Románián és az akkori Jugoszlávián keresztül, míg végre Eckhard a karjaiban tarthatta Ausztriában. Regina 2017-es haláláig, több mint negyven éven át házasok voltak.
Phyllis Lyon és Del Martin: mérföldkő az LGBTQ+ közösségnek
Phyllis Lyon és Del Martin kétszer is kimondták az igent. Az úttörő pár 1950-ben találkozott. 1955-ben megalapították a Daughters of Bilitis nevű társadalmi-politikai szervezetet a leszbikusok számára. Úgy tűnt, semmi sincs a világon, amit ne tehetnének meg együtt, kivétel a házasságkötés.Végül 2004-ben San Francisco későbbi polgármestere, Gavin Newsom megkérdezte őket, szeretnének-e az első azonos nemű pár lenni, akik hivatalosan házasságot köthetnek Kaliforniában. Természetesen akartak.
Ám 12 nappal később a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek nyilvánította esküjüket. „Del 83 éves, én 79 vagyok. Azután, hogy több mint 50 éve együtt vagyunk, szörnyű érzés, hogy a házasság adta jogokat és védelmet elveszik tőlünk. A mi korunkban már nincs meg a temérdek idő luxusa” – mondta Lyon. Szerencsére nem kellett sokat várniuk az újabb lehetőségre. Köszönhetően erőfeszítéseiknek, amelyet az azonos nemű párok házasságáért tettek, 2008-ban ismét kimondhatták az igent. Az eseményre ismét San Franciscóban, Newsom polgármester színe előtt került sor. Még 12 házassági évfordulót ünnepelhettek együtt.
Harry és Meghan: felforgatták a brit királyi családot
Harry és Meghan Markle házassága nem csak a következményeikkel forgatták fel gyökerestül a világ egyik legrégebbi hagyományaival rendelkező monarchiát. Az ő házasságkötésükkel először került elvált, ráadásul kevert rasszú nő a brit királyi családba. Sokaknak adott erőt ez a rendszerszintű rasszizmussal szembeni harcra.
Reilly Jennings és Amanda Wheeler a koronavírus-járvány szimbólumává vált
A koronavírus-járvány miatt az esküvői ceremóniákat a világ számos pontján el kellett halasztani. Sok pár számára jelentette ez azt, hogy akár egy évet csúszik a házasságkötésük, ám Reilly Jenning és Amanda Wheeler számára csak egy aprócska akadály volt a vírus. Ahelyett, hogy beletörődtek volna abba, várniuk kell, úgy döntöttek, inkább egy egyszerű esküvőt tartanak a városházán, ám ez a tervük is dugába dőlt, miután New York anyakönyvi hivatala is bezárt.
Jennings és Wheeler azonban elszánt volt. New York egyik járdáján fogadtak egymásnak örök hűséget, barátjuk, akit New York államban pappá szenteltek, egy negyedik emeleti ablakból adta össze őket. Az esküvő némi reménysugarat hozott a pandémia közepén, hogy a szerelem még ilyenkor is utat talál.
Olvass tovább!
Forrás: Insider
Fotó: Getty Images, Unsplash, Wikimedia
