Logan Reinke a wisconsini Milwaukee-ban található, a középkori kőépületek stílusát idéző ház bőrkanapéján ülve mesélt a legnagyobb vitáról, ami kirobbant a nap huszonnégy órájában együtt élő és dolgozó kollégák között. Az eset pedig meglepően hétköznapi. „A ház hőmérsékletéről volt szó – mondta Reinke, két munkatársára, Harry Caóra és Shaniqua Dawes-ra mutatva. – Megszoktam a hideget Milwaukee-ban, ők pedig folyton fel akarták csavarni a fűtést.”
A három ember nézeteltérése ebben a teljesen apróságnak tűnő ügyben azért jól kitapintható mégis, mert másnap felkelnek, lezuhanyoznak ugyanabban a házban, átsétálnak a nappalin, hogy együtt dolgozzanak nyolc órát ugyanabban a helyiségben, mielőtt pihennek és kikapcsolódnak a nap végén ugyanabban a helyiségben.
Itt minden van, ami szem-szájnak ingere
Mindannyian a Fiveable, egy edukációs technológiai startup alkalmazottai, ami 2019 tavaszán költözött Milwaukee-ba, és öt dolgozója lakik, eszik és alszik ugyanabban a házban, 24/7. A cégvezető, Amanda DoAmaral azért találta ki ezt a furcsa megoldást, mert faragnia kellett a költségeken, így valami mást kellett ajánlania a munkatársaknak. A lakóközösség tűnt az előremutató útnak. Azoknak az alkalmazottaknak, akik úgy döntenek, hogy beköltöznek a házba, nem kell lakbért fizetniük, és megkapják teljes fizetésüket és a juttatásokat. Ráadásul fizetik a Milwaukee-ba való költözésük költségeit.
View this post on Instagram
A nappali, ahol a kanapé áll, valószínűleg a legkevésbé menő része a háznak. A szomszédos helyiség az edzőterem, ahol egy Peloton bicikli, futópad, súlyzók és akupunktúrás labda várja a mozogni vágyó munkatársakat. A konyhapulton De’Longhi kávéfőző, egy filteres kávéfőző, olaj nélküli fritőz, hordozható protein shaker és több szódagép is áll. Itt senki sem marad éhes vagy szomjas. Tan Ho, aki az ügyfelekkel való kapcsolattartásért felelős igazgató, rendszeresen készít vacsorát az egész csapatnak. Hidegtál, sajttorta és sok-sok nevetés és beszélgetés a menü ilyenkor.
Hétvégente DoAmaral és a csapat együtt buliznak. A hosszú munkanapok után abszolút együtt éreznek a fáradtságban, és különleges alkalmakkor ünnepelnek, természetesen együtt. Az elmúlt, koronavírus-járvánnyal terhelt évben együtt töltötték az összes nagy ünnepet, és együtt ülték meg a születésnapokat, mint egy csapat.
Minden kezdet nehéz
Cao azért emlékszik rá, milyen kényelmetlenül érezte magát, amikor először lépett be a házba. Amikor a főnökei az egész lakóközösséget közös filmnézésre invitálta, fogalma sem volt, hogyan viselkedjen. Képtelen volt ellazulni. „Próbáltam jó benyomást tenni a többiekre. Szóval kicsit ideges voltam. Nem igazán tudtam, mit tegyek vagy mit mondjak” – magyarázta Cao. Aztán a jég akkor tört meg, amikor néhány hónappal azután, hogy megérkezett, és a főnökök születésnapi bulit szerveztek neki, és ő rosszul lett a tequilától. A szoba közepén. „Próbáltam mindent kontrollálni, hiszen sok ember előtt voltam folyton. Ám minden csak rosszabb és rosszabb lett” – mondta a férfi, aki a születésnapra úgy tekint, mint ami segített megértenie, hogy a munkahelyi teljesítményét nem az alapján ítélik meg, hogyan viselkedik a szabadidejében.
Ez az egyik legnehezebb feladat és lelkiismereti kérdés, ha valaki a kollégáival él: minden sokkal intenzívebbé válik. Egy koszos tányér a mosogatóban, már nem csak egy maszatos edény. Könnyen a munkamorál jelképévé válik. Az, hogy mennyi ideig áll valaki a zuhany alatt, a csapattal szembeni érzések kivetülése lehet.
Amikor a kirúgás kilakoltatássá válik
„Tan és én tudjuk, hogy mi vagyunk a példák – mondta DoAmaral, a cégvezető. – Így ha egy olyan este van, amikor mindenki iszik, mi is iszunk. Nem fogom kirúgni Harryt azért, mert rosszul lett. Csak szórakozott” – magyarázta a vezető. Ám van egy határ természetesen.
„Volt egy nagy veszekedés, és nagyon csúnya dolgok hangzottak el. Rasszista, szexista vagy homofób dolgok. Amikor valakinek az igazi énje előjön, az roppant elgondolkodtató” – mondta DoAmaral.
Megtörtént a legrosszabb is: ki kellett rúgniuk valakit. Csupán pár nappal azután, hogy odaköltözött, kiderült, hogy mégsem volt jó választás. Egy másik alkalommal egy barátot kellett DoAmaralnak elbocsátania, aki a cégnél volt azóta, hogy jövedelmezővé vált.
„Nagyon rossz kirúgni valakit. De ha együtt éltek, egyúttal ki is lakoltatod – mutatott rá DoAmaral. Amikor beköltözött az új kolléga, titokban kellett sétálni menniük, hogy megbeszélhessék az új beköltözővel kapcsolatos problémákat. – Nem tudtunk kommunikálni, és ez mindenkinek kényelmetlen volt. A legtöbb dolgot meg lehet beszélni, mint például a mosogatást vagy a fűtést. Találunk kompromisszumot. De vannak emberek, akikkel lehetetlen.”
Van magánélet?
A cég, amit többnyire a hálószobájuk kényelméből és a közös céges otthonból irányítanak, ma mintegy 3,2 millió dollárt ér, és több mint 850 ezer diák használja a platformot. Ám még a cégvezetőknek is sok néha.
„Még amikor tévézek is rálátok a számítógépemre” – mondta DoAmaral, aki a romantikus partner lehetőségével inkább csak viccelődik. Mind az öten, akik a házban laknak, munkamániások. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e egyáltalán abbahagyni a munkát, ha így együtt élnek és dolgoznak, egyikük sem válaszolt teljes meggyőződéssel. „Tudom, mit gondolnak – mondta Reinke. – A munkám a hobbimmá vált. De soha senki nem kényszerített erre.”
Fiveable MTG night! pic.twitter.com/iezPK9kuxo
— Fiveable • AP Resources (@thinkfiveable) April 25, 2021
És mi a helyzet a hétvégével? „Próbálunk nem dolgozni szombatonként. A vasárnap pedig amolyan feles nap” – mondta DoAmaral, arról győzködve talán saját magát is, hogy a munka és magánélet egyensúly remekül működik.
Ám az is látszik, rossz kezekben hogyan válhatna disztópiás rémálommá egy ilyen együttlakás. Egy olyan kultúrában, ahol a cégek folyamatosan megfigyelik, hány órát dolgoznak az alkalmazottak, monitorozzák az internethasználatot és még arra is külön programot telepítenek fel a gépekre, hogy a munkavégzés közben is megfigyeljék az embereket, ezzel könnyű lenne visszaélni. Láthatók tehát a kockázatai egy ilyen üzleti modellnek. Ám úgy tűnik, a Fiveable-nek sikerült elkerülnie ezeket a csapdákat.
Kifejezetten bíztatják a dolgozókat, hogy menjenek szabadságra, ügyelnek a mentális egészségükre, szabadon használhatják az edzőtermet és a csapat együtt is elmegy vakációzni, hogy kieresszék a gőzt. Ho például elmondása szerint remekül szét tudja választani a munkahelyi és magánéletet. „Ami az háznak azon a részén történik, ahol én lakom, az ott is marad” – utalva viccesen arra, hogy nem mindenbe avatja be a többieket.
Jól jött a járvány alatt az együttlakás
Legtöbbjük számára a munkahelyük hatalmas előnyt jelentett a járvány idején. „Mielőtt ideköltöztem volna, nem volt túl sok emberrel kapcsolatom, ami kissé magányossá tett. Szeretem az embereket. Szeretek személyesen beszélgetni az emberekkel” – magyarázta Cao. Számára megéri a fűtésen való veszekedés (amiben végül kompromisszum született, Reinke egész nap sortban flangál), vagy hogy két kollégája elfeledkezett a tűzhelyen hagyott serpenyőről és odaégett minden.
DoAmaral úgy gondolja mindazonáltal, nagyon fontos, hogy mindnkinek meglegyen a saját intimszférája. „Fontos megértenünk a másik embert. Ha valaki nagyon félős vagy olyan mélyen érdeklődik valami iránt, aminek a létezéséről nem is tudtunk, hamarabb megismerjük. Az együttlakás nagy előnye, hogy gyorsabb ez a folyamat, mintha csak bejárnánk egy irodába” – mondta a cégvezető.
És mit érez ő, ha eszébe jut, hogy egy napon majd nem lakik az alkalmazottaival? „Félek. Gondolok néha arra, hogy egyedül élek. Jól hangzik. Körbesétálhatok a házamban, főzhetek amikor és amit akarok – mondta DoAmaral. – Ám máskor az jut eszembe, hogy magányos lennék. Itt mindig emberek vesznek körül.”
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
