„A tavalyi év a látogatási tilalommal nagyon nehéz volt – mondta Joyce Pequeno, aki a Coffee Creek Fogházban raboskodik az oregoni Wilsonville-ben. – A rabok haldokoltak. A meghallgatásomat elhalasztották. Mégis a legtöbbször alapozót, csillámos szemfestéket és kihúzott szemet viseltem. Ettől jobban éreztem magam, valódi embernek, nem csak egy számnak.”
Hétszáz mérfölddel délre a Közép-Kaliforniai Női Fegyintézetben, Chowchillában Susan Fergasunnak hasonló volt a napi szépségrutinja. „Ha megcsinálom a hajam és a körmöm, az az egyetlen módja a magammal való törődésnek – írta levélben. – Mindenki beteg… ettől pedig normálisnak érzem magam.” Ám a járvány miatti ellátási problémák a börtönökben is hiányt okoztak a kozmetikumokban.
A kozmetikumok nyújtanak vigaszt
A szabadságtól, barátoktól és családtól megfosztva a smink segít a raboknak megőrizni a saját identitásuk és a döntési képesség meglétének érzetét a börtön szigorú öltözködési szabályai mellett.
„A nők útja a büntetés végrehajtási rendszerben merőben eltérő a férfiakétól, és a szükségleteik is teljesen mások a börtönben” – mondta Jennifer Vollen-Katz, a John Howard Szövetség igazgatója, az elítéltek jogainak betartását felügyelő képviselő. Az amerikai börtönökben raboskodó nők körülbelül 86 százaléka élt át nemi erőszakot életében, 75 százalékuknál áll fenn valamilyen mentális probléma, ami kéz a kézben jár a droghasználattal és kényszeres viselkedéssel.
Bár a pszichológiai előnyei bizonyítottak, a smink kérdése a börtönben mindig politikai kérdés volt. Hol kihívónak vagy luxusnak tekintették, de ellenzői gyakran hozták fel azt is érvként, hogy aki börtönbe kerül, nem érdemel meg ilyen jutalmat. A kozmetikumok tiltottak voltak 1920-ig a New York-i börtönökben, Nebraskában 1924-ig. Az Egyesült Királyság börtöneiben egészen 1946-ig nem sminkelhettek a rabok, Franciaországban 1972-ig, amikor a rúzst és a púdert végül engedélyezték azon az alapon, hogy „megtagadni a nőktől a smink használatát pszichológiai következményekhez és önmaguk elhanyagolásához, mentális problémákhoz vezethet”.
A közelmúltban, 1998-ban az amerikai Virginia államban ismét betiltották a sminket a börtönökben – arra hivatkozva, hogy melegágya a csempészetnek. Patricia L. Huffman, a Fluvanna Korrekciós Központ felügyelője tiltakozott a tiltás ellen. „Próbálunk lehetőséget teremteni a nőknek, hogy jobban boldoguljanak a világgal. Ennek egy szelete az is, hogy nézünk ki” – mondta a börtönőr akkor a Washington Postnak. A kozmetikumok tiltásáról szóló rendeletet visszavonták. „Ha nem engedjük meg az embereknek, hogy a külsejükre figyelhessenek, az csak egy újabb módja az elembertelenítésnek, és csak annyit érünk el vele, hogy az emberek értéktelennek érzik magukat” – mondta Vollen-Katz, aki szerint a kozmetikumot tiltó szabályok csak újabb példái annak, hogy a börtönök túllépnek a határaikon. „Ez távolodás a rehabilitációtól, és sokkal inkább büntetés. A nők feletti kontroll gyakorlása régóta előtérben van a börtönrendszerben.”
Szükséges fejlődés
Az évtizedek alatt a frusztrált rabok kreatív módszereket találtak ki arra, hogyan juthatnak hozzá kozmetikumokhoz. Az 1920-as években az angliai Holloway börtönben raboskodó nők a cellafalról kaparták le a festékport, hogy azt használják púderként és beáztatott piros papír volt a rúzs. 1929-ben a New Jersey-i női elítéltek titokban a börtönkönyvtár könyveiből téptek ki lapokat, hogy arra csavarják fel a hajukat, és fadarabokból készítettek faszenet, hogy a szemöldöküket festhessék. Az 1950-es években a zsírpapír lett népszerű árucikk a börtönökben, miután rájöttek, hogy megolvasztható, így hajegyenesítésre vagy a haj csillogóbbá tételére is használható.
Az ebédlő is rengeteg lehetőséget tartogatott. A nők vajdarabokat raktak zsebre és keverték össze ceruzafaragvánnyal, hogy abból készítsenek szemhéj- és szempillafestéket. Az 1960-as években villanykörte szilánkokkal vágták a hajukat bobfazonra, ami tilos volt az amerikai börtönökben, mivel az úgynevezett férfias frizurákat nem engedélyezték.
Napjainkban az alkoholos filc váltotta fel a faszenet, a színezett üdítőkkel festik a hajukat, a dezodor a pirosító és M&M’s cukorkát használnak szájfesték helyett. Vollen-Katzot nem érik meglepetésként ezek a csináld magad ötletek. „Semmi sem ösztökél jobban az újításokra, mint a nélkülözés – mondta a felügyelő. – Úgy vélem, az egész lényege önmaguk megőrzése.”
A kutatások szerint azokban a börtönökben, ahol hozzájuthatnak a rabok sminktermékekhez, csökken az erőszakos cselekmények száma a rabok között. Ezt a nagyobb önbecsülésnek tulajdonítják a szakemberek, amit a megjelenés eredményez. A tanulmányok azt is bebizonyították, hogy ha erősebb az önbizalma és önértékelése a raboknak, az segít abban is, hogy a büntetésük letöltése után jobban beilleszkedjenek a társadalomba. Még ezek nélkül az adatok nélkül is sok büntetés végrehajtási reformer támogatta, hogy hozzájussanak a rabok kozmetikumokhoz jutalomból.
1945-ben Lord Thomas Caldecote javasolta a szépségápolási termékek tiltásának feloldását a börtönökben. „A nők olyan elveszettek a kozmetikumok nélkül, hogy még a börtönben is szégyennek érzik, ha hiányzik róluk a smink” – mondta Lord Caldecote a rendőrségi elöljárókkal folytatott vitában. Végül sikerült meggyőznie a főnemeseket és kísérleti időre engedélyeztek minden női rabnak egy rúzst, egy doboz púdert és egy arckrémet. Az 1950-es években a kanadai raboknak is engedélyezték a púdert és a rúzst, a szemceruzát és szempillaspirált azonban nem.
Kozmetikai órák
A külső hatások gyakran játszottak szerepet a történelem során abban, hozzájuthattak-e a rabok a sminktermékekhez. 1970-ben Chicagóban egy filantróp milliomos, W. Clement Stone szépségiskolát indított a raboknak. „Megtanítjuk ezeknek a nőknek, hogy higgyenek abban: szépek kívülről, így azután tudnak dolgozni a belső szépségükön is” – mondta Stone. Ez nemzetközi visszhangot váltott ki, a jótékony milliomos ötletének köszönhető például, hogy 1973-ban egy német szociális munkás azt mondta a Reutersnek, hogy a rúzs és a körömlakk segített az elítélteknek, hogy túltegyék magukat a közönyösség és lemondás érzésén.
A sminkiskolák egyre gyarapodó száma is hozzájárult a börtönben használható kozmetikumok megítélésén. A tanfolyamok kettős hasznot hajtottak: egyrészt javították a rabok önbecsülését, másrészt használható tudással ruházták fel őket. Bebizonyosodott, hogy ha a korábban börtönviselt emberek olyan képesítést szereznek, mely hasznosítható a börtönön kívüli életben, sokkal könnyebben csatlakoznak a társadalomhoz és sokkal kisebb a visszaesés veszélye.
A szépségprogram 1956-ban nyílt meg az amerikai női börtönökben, ahol a fekete elítéltek megtanulhatták, hogyan vasalják, mossák és vaxolják hajukat. Eközben személyiségfejlesztő foglalkozásokat tartottak számukra, külön órával a bírósági meghallgatások előtt. A történelemben ekkor fordult elő először, hogy előírtak a női elítéltek számára is oktatási lehetőséget, gépírást, varrást és kulináris ismereteket tanulhattak. A szépségszalonra hatalmas túljelentkezés volt, 1965-ben 2420 manikűr, 1239 hajvágás, 8627 szemöldökszedés, 4427 szőkítés, 891 hajfestés, 4055 doboz sampon fogyott és 9082 hajvasalás zajlott le.
Ma már teljesen megszokott jelenség a kozmetikus oktatás a női börtönökben Amerikában. „Nulla a visszaesési rátánk – mondta Christie Luther, az oklahomai Mabel Bassett Korrekciós Központ R.I.S.E kozmetikai iskolájának alapítója. – A nálunk végzettek 85 százaléka dolgozik, sokan felkapott szalonokban menedzseri pozícióban is.” A járvány ezt a folyamatot is lelassította. „2020-ban a diákjaink 247 napot hiányoztak az iskolából. Teljesen lesújtotta őket, az órák tartották bennük a lelket – mondta Luther. – A rózsaszín póló adott nekik identitást, így tudtak kitűnni a narancssárga tengerében.”
Bizonyos mértékben az attól való vonakodás Amerikában, hogy a női elítéltek sminktermékeket kapjanak, nem meglepő, tekintettel arra, hogy gyakran még az alapvető higiéniai szükségleteiket is figyelmen kívül hagyják. A nőknek fizetni kell a menstruációs higiéniai termékekért a legtöbb amerikai börtönben, gyakran arra a megalázó döntésre kényszerítve őket, hogy a menstruációs tisztasági szükségleteiket vagy a szeretteikkel való telefonhívást választják. „Teljesen rossz megközelítés, hogy amikor felmerül az igény a beavatkozásra, az életet még kényelmetlenebbé tesszük számukra” – mondta Vollen-Katz. 2019-ben az 50 tagállam közül csak 13 amerikai államban fogadták el, hogy ingyen kapják a női elítéltek a betétet, tampont és más menstruációs termékeket. „A méltóság ilyen kicsinyes lerombolása jól illusztrálja, hogyan gyakorol hatalmat a börtönipar a nők teste felett – mondta a börtönfelügyelő. – A megjelenés fontos tényező abban, a nők hogyan látják saját magukat. és hogyan gondolkodnak saját magukról. A kozmetikum nem alapvető egészségügyi szükséglet, ám egy rendszerben, mely megfosztja az embert az identitásától, hiba olyan szabályokat hozni, melyek még lejjebb taszítják őket.”
A rúzshoz való jog nem tűnik túl jelentőségteljesnek más börtönproblémákhoz képest, ám jól mutatja, a rendszer mennyire nem találkozik a nők fizikai és pszichológiai szükségleteivel, és a problémák csak még inkább súlyosbodtak a Covid–19 miatti lezárásokkal.
Joyce Pequeno azóta már szabadult, számára ezek a problémák már a múltat jelentik. Ugyanazt a szépségrutint követi, mint a rácsok mögött, ám a pattanásokat okozó szereket hipoallergén termékekre cserélte és a bőre – és egész kinézete – sokkal tisztább. „Tényleg nagyon fontos, hogy úgy mutatkozzunk, hogy jól nézünk ki – mondta. – De megtanultam, hogy legyek rugalmas.”
Forrás: CNN Style Fotó: Getty Images
Olvass tovább!
