Ezért érzed magad olyan ramatyul januárban

2022. január 21. |

Nincs kedved dolgozni, nincs kedved a haverokkal lógni és úgy összességében sincs kedved semmit sem csinálni. Fáradt vagy és motiválatlan, legszívessebben a takaró alá begubózva vészelnéd át a tavaszig hátralevő hónapokat. Vajon tényleg azért vagy ennyire magad alatt, mert éppen túlestünk az év legnyomorúságosabb napjának kikiáltott blue mondayon?

De mi is az a blue monday?

Az utóbbi években egyre többször lehetett találkozni azzal a kijelentéssel, miszerint január harmadik hétfője az év legdepressziósabb napja. Ez a nap az úgynevezett blue monday, azaz szó szerinti fordításban a szomorú hétfő. A blue monday kifejezést 2005-ben egy azóta már megszűnt brit utazási iroda, a Sky Travel találta ki, és eredetileg azt szerették volna kideríteni, hogy vajon mikor történik a legtöbb foglalás a különféle repülőutakra – azt feltételezve, hogy az emberek leginkább akkor vágynak valamilyen paradicsomi utazásra, amikor igazán pokolian érzik magukat. Felbéreltek egy Cliff Arnall nevű brit pszichológust, aki egy meglehetősen összetett egyenlettel jutott végül el arra az eredményre, hogy ez a bizonyos legborzalmasabb nap minden évben január harmadik hétfőjére esik.

Arnall képlete a következőképpen néz ki: [W+(D-d)]xTQ/MxNA. Az egyenlet változói: W=időjárás, D=adósságok, d=fizetés, T=a karácsony óta eltelt idő, Q=az újévi fogadalmak elbukása óta eltelt idő, M=alacsony motiváció, Na=az érzés, hogy tennünk kellene valamit.

depresszio-tel

Tudományosan nem túl megalapozott

Bár a képlet egy laikus számára még meggyőzőnek is tűnhetne, Arnall megközelítése valójában már az elejétől fogva nagyon szubjektív és tudománytalan volt. Az egyik legnagyobb probléma a számításával, hogy az általa használt változókhoz nem lehet hiteles mértékegységet hozzárendelni, így a képletet nem lehet megfelelően értékelni vagy ellenőrizni sem. És persze azt sem lehet objektíven megmondani, hogy átlagosan hány nap telt el azóta, hogy az emberek elbukták az újévi fogadalmukat, arról nem is beszélve, hogy a januári időjárás is országonkét, valamint kontinensenként változó. A tudománytalansága ellenére Cliff Arnall által kitalált szomorú hétfőt azonnal felkapta a média, és az évek során a blue monday jelensége észrevétlenül is beépült a köztudatba.

Szakértői körökben viszont értelemszerűen nem aratott ekkora sikert. Dr. Antonis Kousoulis, aki egy mentális egészségügyi problémákkal küzdőket segítő brit alapítvány igazgatója, 2016-ban így nyilatkozott a blue monday jelenségéről: „Nem ez a megfelelő módja a figyelemfelkeltésnek. Azzal, hogy minden bizonyíték nélkül azt állítjuk, hogy ez az egyetlen nap az év legdepresszívebb napja, bagatellizáljuk, hogy a depresszió milyen súlyos betegség lehet.” Kousoulis és munkatársai a nyilatkozatukban kiemelték, hogy az élete során átlagosan minden hatodik ember meg szokta tapasztalni a depresszió olyan tüneteit, mint az álmatlanság, a jövőbe vetett hit elvesztése, az elszigeteltség és a „Nem létezik számottevő tudományos bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy az év egy meghatározott napján magasabb lenne a depresszió fellépésének kockázata. Nyilván vannak olyan tényezők, amelyektől rosszabbul érezhetik magukat az emberek az évnek ebben az időszakában, így akár a karácsony utáni pénzügyi nehézségek, az elbukott újévi fogadalmak, a rossz időjárás vagy a nappalok rövidsége. Ezzel együtt a depresszió nem egy egynapos esemény” – szögezte le dr. Antonis Kousoulis.

A téli szomorúság viszont igenis létezik

Ám ha a blue monday tudományos szempontból nem is létezik, a január és úgy összességében a téli hónapok tényleg komoly hatással tudnak lenni a lelki állapotunkra. Van ugyanis a depressziónak egy olyan formája, ami leginkább a borongós őszi és téli hónapokban szokott jelentkezni.

A szezonális depresszió vagy más néven szezonális affektív zavar a depresszió egyik fajtája, amelynek a különlegessége, hogy kifejezetten az évszakok változásával áll összefüggésben. Általában minden évben ugyanakkor kezdődik, és ugyanakkor végződik – jellemzően ősztől tél végéig tart, bár ritkán az is előfordulhat, hogy tavasztól kora nyárig állnak fent a tünetek. Fontos tudni, hogy a téli búskomorságnak komoly következményei is lehetnek: súlyos esetben szociális elszigetelődéshez vezethet, megnehezítheti a munkavégzést, és akár öngyilkos gondolatok is társulhatnak hozzá.

A szezonális depresszió pontos kiváltó okait egyelőre nem ismerjük, az viszont tudható, hogy több különböző tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. Ilyen lehet például a napsütéses órák számának lecsökkenése, ami összezavarhatja biológiai óránkat, felboríthatja a cirkadián ritmusunkat, ezáltal depressziós tüneteket idézhet elő. De napfényhiány közvetlenül is hat a szervezetünkre: hatására alacsonyabb lesz a szerotonin- és a melatoninszintünk, amely szintén negatívan befolyásolhatja a hangulatunkat, de az alvásminőségünket is.

A szezonális depresszió tünete lehet például az ingerlékenység, a csökkent energiaszint, a társas kapcsolatok elhanyagolása, az étkezési szokások megváltozása vagy éppen a súlygyarapodás. A szezonális affektív zavar bármely életkorban kialakulhat, de jellemzően a 18 és 30 éves kor közöttieket sújtja, és gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. Felmérések szerint az Egyesült Államokban a szezonális depressziósok számára a január és a február tartogatja a legtöbb kihívást, a tavaly beköszöntével pedig az állapotuk általában javulásnak indul.

Mit lehet tenni ellene?

Jó hír, hogy enyhébb esetben már az életmódváltás is sokat javíthat az állapotunkon: próbáljunk meg minél több időt tölteni a szabadban, a friss levegőn, még akkor is, ha az idő borongós. Mellette a rendszeres testmozgás is pozitívan hat a hangulatunkra és segíthet csökkenteni a feszültséget.

Ha téged is maga alá temetett a téli búskomorság, és úgy érzed, egyedül nem vagy képes megbirkózni a problémával, mindenféleképpen kérj szakértői segítséget!

Forrás: CNN Fotó: Getty Images

Olvass tovább!

Nem kell új emberré válnod csak azért, hogy utána boldogtalanabb legyél

Nem kell új emberré válnod csak azért, hogy utána boldogtalanabb legyél

Évről évre szebbek, boldogabbak, sikeresebbek akarunk lenni, és közben észre sem vesszük, hogy az örökké hajszolt önoptimalizálással magunk helyett sokkal inkább a kapitalista struktúra termelési igényeit szolgáljuk. A növekedési mánia szinte teljesen kiölte belőlünk a megelégedést, pedig egyáltalán nem kell rosszul éreznünk magunkat, ha az újévben nem akarunk új emberré válni.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter