Elérni a mungot: a túlhajszolt dél-koreaiak fizetnek azért, hogy a felhőket bámulhassák

2022. január 22. |

Egy félreeső kis mellékutcában a szöul erdejének nevezett park mellett van egy kis teázó. Tényleg apróka, alig tízen férnek el benne. Itt lehet beszélgetni. A telefont kötelező lenémítani. Cipőben tilos a bemenet. A szabályok egyetlen célt szolgálnak: pihenj és kapcsolj ki.

A koronavírus-járvány újabb éve a dél-koreaiakat sem kíméli, ugyanakkor a stressz és szorongás előli menekülés nem újdonság a túlhajszolt emberek számára, akik próbálnak minden lehetőséget megragadni, hogy lazítsanak a szorításon, amit az ország elszabaduló ingatlanárai, gyakran kegyetlen munkatempó és a társadalmi elvárások jelentenek egy felnőtt dél-koreai ember számára. 

Sok számunkra különös dolgot találnak ki a távol-keleti emberek. Ide sorolhatjuk például azt, hogy versenyt csinálnak a relaxálásból. Egy tavalyi ilyen eseményen a versenyzők a legalacsonyabb pulzusszámot akkor érték el, amikor Jeju déli szigetén üldögéltek egy úgynevezett gyógyító erdőben. (A verseny egyébként 2014 óta nemzetközi, Hong Kong és például Hollandia is csatlakozott hozzá.)

Az elvet aztán átvette több nyilvános, közösségi hely is Dél-Koreában. Tavaly decemberben például országszerte játszották azt a filmet a mozikban, ahol egy 40 perces repülőutat szimuláltak a felhők felett és között. A jegyárat a Flight című projektre direkt nagyon alacsonyan szabták meg, csupán 1800 forintot kellett fizetni, hogy minél többen élvezhessék a kikapcsolódást, amit a habos felhők közötti suhanás jelent. A produkció valójában a folytatása egy tavaszi filmnek, a Fire Mung című alkotásnak: ebben 31 percen át az égő tábortűzbe bámulhatunk, miközben hallgatjuk a tűz ropogását.

Az ilyen helyek és élmények még nem elterjedtek a világ minden táján, pedig a tudósok szerint roppant megnyugtató lehet az elmének, amely belefáradt abba, hogy az elmúlt két évben folyamatosan úgy érezzük, csapdába estünk és magányosak vagyunk. Yoon Duk-hwan dél-koreai trendkutató szerint a relaxációs elvonulás lesz a legerősebb irányvonal, ahogy a nyilvános helyek ismét teljesen elérhetővé válnak a járvány lefutó fázisában. „Nehéz megküzdeni azzal, amikor egyszerre érezzük csapdában magunkat és magányosnak – mondta Yoon. – Az emberek olyan helyekre vágynak, ahol egyedül lehetnek, de nem otthon. Ahogy a járványügyi helyzet rohamosan javul, ez a trend folytatódik majd.”

Mi az a mung?

A kikapcsolódást, kilépést a hétköznapi mókuskerékból, Dél-Koreában úgy is nevezik, hogy elérik a mungot. Ebben a mung mint szlengszó szerepel, ami az az állapot, amikor valaki egyáltalán nincs a helyén. De itt most a totális ürességet írják le vele. Az időjárás változását is szemléltetik vele, egyre népszerűbb az erdő mung, az őszi lomb mung, ami annyit tesz, hogy valaki teljesen kikapcsol, miközben az őszi erdőt és a színes lombkoronát bámulja. De van tűz mung, miközben valaki a parázsló farönköket nézi, és víz mung, ha valaki meditatív állapotba kerül a víz közelében. 

Vannak olyan kávézók, mint amilyen például a már említett szöuli erdő melletti hely, melyek a járvány alatt azzal váltak népszerűvé, hogy a tea és kávé mellé a gyógyító mung-élményt kínálják. A betérő vásárlók olvashatnak, verset írhatnak, meditálhatnak vagy csak egyszerűen ülhetnek és nézhetik a fákat a csésze ital mellett. 

A Green Lab nevű kávézó még a járvány előtt nyitott azzal a szándékkal, hogy rituális élményt kínáljon, segítse a mindennapos selfcare gyakorlását. A járvány hónapjai alatt aztán a népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. „Nagyon nehéz olyan helyet találni Dél-Koreában, ahol elfogadott semmit sem csinálni – mutatott rá Bae Hyun, a kávézó alkalmazottja. – Az embereknek láthatóan nagy szüksége lenne erre, de azt hiszem, még időre van szüksége a társadalomnak, hogy szélesebb körben is népszerűvé váljon az elv. Ugyanakkor ahogy az emberek mindennapjai megváltoztak a járvány miatt, sokkal közelebb került hozzájuk a koncepció.”

Gyümölcsöző semmittevés

Egy átlagos hétköznap délután tért be a kávézóba a 38 éves Jung Jae-hwan. Egy bőrápolási cég vezetőjeként folyamatosan kereste azokat a lehetőségeket, melyekkel nyugalmat találhat, ellensúlyozhatja a versengő üzleti világ hajszáját. Kipróbálta a pilatest és a jógát, de olyan helyre vágyott igazán, ahol nem kell semmit csinálnia. „Meg akartam nyomni a stop gombot, és csak egyedül lenni egy pillanatra, de folyamatosan azt érzem, hogy csinálnom kell valamit – vallotta be Jung. – Ezen a helyen az a szabály, hogy kötelező semmit sem csinálni. Kiüríti az agyam. Olvasok, élvezem az illóolajok illatát, nézem a virágokat, verset írok. Újra lettek ötleteim, egyre jobban felfrissülök.”

Ahn Areum, aki Jung munkatársa, már hallottam korábban a versenyről, ám nem ismert olyan helyeket, mint a nyugalmat kínáló kávézó. Mindennél jobban szeretett volna egy ilyet találni, hogy a járvány miatti szorongással és a mindennapos stresszel képes legyen megbirkózni. „Nagyon-nagyon fáradt voltam, és nem volt időm arra, hogy kikapcsoljak. Munka után hazamentem, megcsináltam a házimunkát, és alig harminc percem, legfeljebb egy órám maradt lefekvésig, amit a telefonomon töltöttem – avatott be a harmincas dél-koreai felnőttélet mókuskerekébe Ahn. – Egy ilyen helyen muszáj arra koncentrálnom, hogy szünetet tartanom.”

Szaporodó munghelyek

Egyre több hasonló hely nyílik egész Dél-Koreában. A Jejun található kávézó, a Goyosa teljes felső szintjét arra tervezték, hogy az ember egyedül lehessen, le lehet foglalni előre. Van íróasztal, ahol írhatunk leveleket saját magunknak a kávé és sütemény mellett. A Busanban található kávézó pedig tűz mung élményt kínál, kivetített tábortűz mellett lazulhatnak el a betérők. 

Szintén aktivitásmentes relaxációt ajánl a nyugati parti Ganghwa-szigeten nyílt Mung Hit. Egyik része nem áll másból, mint egy székből, szemben egy tükörrel, ha csak ülni és bambulni szeretne valaki. Vannak kis kuckók a meditálásra, olvasásra, üldögélésre a kerti tó mellett vagy élvezni a hegyek látványát. Gyerekek és háziállatok nem jöhetnek.

A mung elérésése a szívünk és az agyunk teljes kiürítésének élménye, hogy új ötletekkel és gondolatokkal telhessen meg. Azért nyitottuk ezt a helyet, hogy az emberek ezt átélhessék – mondta Ji Ok-jung, a hely vezetője. – Ez egy olyan tér, ahol az emberek saját magukat gyógyíthatják. Ez olyan dolog, amit csak mi magunk tehetünk meg saját magunkért, senki más nem tudja helyettünk elvégezni. Azt akartuk, hogy legyen egy olyan hely, ahol a modern élettől meggyötört, kimerült embereknek megvan erre a lehetősége.”

A 32 éves Jung Kim online bukkant rá a távoli kávézóra, azonnal útra kelt, hogy elszabaduljon a városból. Voltak más látogatók is, de szerencsére szabad hely is akadt, hogy a lehető legkevesebb emberrel érintkezve tisztíthassa ki a fejét. „Csak ültem ott, elvonultan, nyugalomban, néztem a tájat és kávét ittam. Magától kiszakadtam a jelenből – mesélt élményéről Jung Kim. – Nagyon kényelmesen éreztem magam, úgy érzem, kinyílt a szívem és a lelkem. Eltűntek a csapongó, folyton járó gondolatok, a fejem kiürült, és sokkal optimistább hangulatban tértem vissza a mindennapokba.”

Forrás: Washington Post Fotó: Instagram

Olvass tovább!

Vallomás: önmegvalósításból kiégés

Vallomás: önmegvalósításból kiégés

A multis életmódot hagyta maga mögött a segítő szakmáért. Majd két év múlva megdöbbenve vette észre magán, hogy elfogyott a maradék lelkesedése is. Ludrik Andrea üzleti mentor és coach mesélte el nekünk, hogy lehet ebből felállni.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter