A legtöbben biztosan megtapasztaltuk/megtapasztaljuk, hogy létezik egy úgynevezett esküvői éra: egy időszak, a húszas éveink közepén vagy végén, amikor a hétvégéinket néhány éven keresztül a nagy családi mérföldkövek megünneplése tölti ki. Egymást követik az eljegyzési partik, lánybúcsúk, esküvők, babaváró partik és a környezetünkben lassanként mindenki életének új fázisába lép. Aztán, ahogy múlik az idő, és betöltjük a 30-at, majd elérünk a harmincas éveink közepére, a házasságdömping helyét valami egészen más veszi át:
hirtelen a válások és szakítások kezdenek sokasodni az ismeretségi körünkben.
De vajon ez a a személyes tapasztalat a válási statisztikákkal is egybe vág? Tényleg olyan sokan vetnek véget a házasságuknak, párkapcsolatoknak 5-8 év után? A kritikus 7 év valóban egy létező jelenség lenne?
Ha megnézzük a hazai válási statisztikákat, láthatjuk, hogy valóban sok házasságot bontanak fel az első 9 évben – az adatok szerint a párok körülbelül 19 százaléka adja be a válást 5-9 év együttélés után. A házaspárok további 17 százaléka 0-4 év után válik el, 18 százaléka pedig 10-14 év után, ami azt jelenti, hogy a válással végződő házasságok több mint fele az első évtizedben megy tönkre. Ezenfelül a KSH adatai azt is kimutatták, hogy a nők 33,6 százaléka 30 és 39 éves koruk között bontja fel a házasságát.
Mindez pedig nagyjából alá is támasztja a fentebb írt személyes tapasztalatomat: tényleg rendkívül sokan döntenek a válás mellett néhány évnyi házasélet után, és teszik mindezt a harmincas éveik elején-közepén. (A párkapcsolatokról és azok felbomlásáról sajnos nem készült még kutatás.)
Ezek után adja magát az újabb nyilvánvaló kérdés: mégis miért? Miért ez a konkrét időkeret? Miért ez az életkor? A pénz miatt? A gyerekek miatt? Vagy a romantika elkerülhetetlen kikopása miatt?
A kritikus hetedik év mítosza – tényleg igaz lehet?
Ha elgondolkodunk a fenti statisztikákon, önkéntelenül is eszünkbe juthat a kritikus hét év mítosza. A közvélekedés szerint a hetedik év vízválasztónak számít a tartós kapcsolatokban és házasságokban. A párok ekkora már jócskán túljutnak a mézeshetek szakaszán, és bekopogtat az életükbe a szürke valóság. Belerázódtak a közös életük egyhangúságába, ez pedig sokakat arra késztet, hogy elgondolkodjanak:
vajon a kapcsolatuk továbbra is ki fogja-e elégíteni az igényeiket.
Ha megnézzük a statisztikákat, a kritikus hét év elméletének lehet némi alapja. „A kutatások azt mutatják, hogy a párkapcsolatok hanyatlása általában akkor következik be, amikor a párok belemerülnek a gyereknevelésbe, a hitelek törlesztésébe és a felelősségvállalásba. Szem elől vesztik a párkapcsolatukat, a romantikát és saját egyéniségüket is. Ilyenkor sokan ugranak ki a régi kapcsolatukból és kezdenek egy újba. Arra az izgalomra és figyelemre várnak, mint a régi kapcsolatuk kezdetén. Azt szeretnék, hogy újra saját magukért értékeljék és becsüljék őket, ne pedig a párkapcsolatban betöltött szerepükért. Ez a szakítás pedig gyakran pont a hetedik év környékén történik meg” – véli Cassandra Kalpaxis válóperes ügyvéd.
A kritikus hetedik év mítosza – tényleg igaz lehet?
Elisabeth Shaw klinikai pszichológus tapasztalatai szerint a kapcsolatok első éveiben jellemzően a közös célok állnak a párok életének középpontjában. „Egy kapcsolat első éveiben sok izgalmas közös kihívással kell szembenézni, mint például az első közös otthonba költözés, a karrierépítés, a saját ingatlanra való megtakarítás – ezek mind-mind rendkívül romantikusak, időt vesznek igénybe. A feleket lefoglalja, hogy a közös célokra és törekvésekre összpontosítsanak” – magyarázza a pszichológus, majd hozzáteszi, hogy amennyiben a párok elérték a maguk elé kitűzött célok egy részét vagy mindegyikét, a közös iránytűjük könnyen eltolódhat. Amint a folyamatos újdonságokkal teli időszak lecseng, sokan elkezdik számba venni a kapcsolatukat – különösen, ha szóba kerül a gyerekvállalás vagy nem vállalás kérdése is. „Lehet, hogy nem értenek egyet a gyerekvállalással kapcsolatban, vagy egyik félnek új karrierlehetősége adódik, és ezek megkérdőjelezik a közös jövőjükről alkotott képüket. Például az egyik fél ajánlatot kap egy tengerentúli munkára” – magyarázza Shaw. „Hét év elég idő ahhoz, hogy jól megismerjük egymást, de ahhoz is, hogy megtapasztaljuk, hogyan fog kinézni a közös jövőnk. Ha a párok fiatalon jöttek össze, és párkapcsolati bizonytalansággal szembesülnek, akkor azt is mérlegelni tudják, hogy ha még idejében kiugranak a régiből, lesz idejük egy új kapcsolatot felépíteni.”
Miért válnak el a házaspárok?
Kutatások szerint a családon belüli erőszak vagy bántalmazás a legfőbb ok, amiért – általában a nők – beadják a válást. De egy másik gyakori ok a szakításra a párok között kialakuló kommunikációs problémák. „A nem megfelelő kommunikáció a problémák széles skáláját okozhatja, például azt, hogy a felek nem képesek látni a másik álláspontját, rossz lesz a konfliktuskezelésük, nem megfelelő a vitastílusuk, ami miatt nem tudnak szót érteni egymással, és nem hallják meg egymást” – magyarázza Elisabeth Shaw. Ezen túlmenően a hűtlenség, a kábítószerrel való visszaélés, a pénzügyi problémák és a szülői konfliktusok is a fontos okok közé szoktak tartozni.
Mi köze van az életkornak mindehhez?
Dr. Lixia Qu kutató elmondása szerint bizonyíték van rá, hogy a fiatalabb korban kötött házasságok nagyobb valószínűséggel járnak válással. Nagyon is elképzelhető tehát, hogy
a kritikus hét év azoknál okoz főleg kapcsolati problémákat, akik fiatalon házasodtak.
Elisabeth Shaw azt is felveti, hogy a fiatalabbak talán egyébként is hajlamosabbak lehetnek a válásra, mert nekik még lehet idejük egy új, jobban működő kapcsolat felépítésére. „Mivel ma már nincs rajtunk társadalmi nyomás arra vonatkozóan, hogy együtt kell maradnunk akár egy rossz házasságban is, egy boldogtalan fiatal házaspár sokkal könnyebben dönt a válás mellett abban a reményben, hogy még lesz lehetőségük megtalálni a boldogságot” – mondja.
A válás nem kellemes, de hasznos lehet
Bár tagadhatatlan, hogy a válások és a szakítások megterhelőek az érintettek és családok számára, fontos hangsúlyozni, hogy egy boldogtalan párkapcsolatból való kilépés soha nem rossz dolog. Sőt, éppen ellenkezőleg.
Forrás: marieclaire.com.au Fotó: Getty Images
