Az utóbbi években a narcizmus és a narcisztikus személyiségzavar fogalmai széles körben is ismertek lettek, olyannyira, hogy mostanra talán kicsit túl is használjuk ezeket. Ma már szinte gondolkodás nélkül rásütjük a narcisztikus címkét bárkire, akinek nem feltétlenül kellemes a viselkedése.
Felmérések alapján minden 5. nő kerül élete során olyan viszonyba, ahol bántalmazzák – vajon ezek a nők mind narcisztikus férfiak áldozatai lennének?
Kutatások szerint erről szó sincs. Mivel az adatok azt mutatják, hogy a teljes népesség maximum 1-6 százalékát érintheti a narcisztikus személyiségzavar, meglehetősen alacsony annak az esélye, hogy az emberek tömegesen találkozzanak narcisztikus személyekkel, és a nőket tömegesen narcisztikusok bántalmazzák.
A fentiekből következik, hogy a bántalmazó férfiak többsége valójában nem „szenved” narcisztikus személyiségzavartól, bármennyire is szeretnék sokan ezt hinni. Ellenkezőleg: ezek a férfiak kifejezetten élvezik a bántalmazás adta hatalmat. (Noha végszükség esetén valószínűleg akár még egy diagnózis mögé is szívesebben elbújnának, minthogy felelősséget vállaljanak a saját bántalmazó viselkedésükért).
A bántalmazás egy döntés
Annak, hogy a közhiedelemben miért fonódott ilyen szinten össze a bántalmazás és a narcizmus, több oka is lehet. Tagadhatatlan például, hogy a bántalmazás tényleg hasonlíthat a narcisztikus személy viselkedésére – közös jellemvonása lehet egy narcisztikusnak és egy bántalmazónak a többi között, hogy nem hajlandók felelősséget vállalni a tetteikért; megkövetelik, hogy a környezetük felnézzen rájuk; minden erejüket bevetik a kitűzött céljuk elérése érdekében; könnyedén hazudnak; mások iránti empátiájuk gyenge; erős a jogosultságtudatuk, valamint azt gondolják, hogy a probléma nem bennük, hanem másokban van. Az is igaz, hogy minden bizonnyal valóban léteznek narcisztikus személyiségzavaros bántalmazók, viszont ahogy Galambos Anita is hangsúlyozza, a bántalmazók többsége nem ilyen. „A bántalmazó nem attól lesz bántalmazó, hogy narcisztikus, és a narcisztikus személy sem feltétlen lesz bántalmazó, még akkor sem, ha az adott férfi saját grandiózusságába vetett hite nehézzé teszi a vele való együttlétet. Ám egy nem bántalmazó narcisztikust el lehet hagyni komolyabb veszély, fenyegető zaklatás nélkül” – teszi hozzá.
A narcisztikus személyiségzavar és bántalmazás jellemzői között vannak tehát átfedések, ám nagyon fontos hangsúlyozni, hogy míg a narcizmus a jelenleg uralkodó tudományos nézet szerint egy pszichológiai probléma, egy személyiségzavar, addig a bántalmazás egy döntésen alapuló viselkedési forma. Magyarán a bántalmazó nagyon is tisztában van a tetteivel és annak következményeivel.
A bántalmazó férfi maga dönt úgy, hogy bántalmazni fogja az áldozatát, nem valamiféle pszichés zavar idézi elő a tetteit.
Fontos látni, hogy a bántalmazás patologizálásával, azzal, hogy minden abuzív férfit narcisztikusnak bélyegzünk, nemcsak az áldozatoknak adunk hamis megnyugvást, hanem az elkövetőket is valamiféleképpen felmentjük a tetteik alól.
„Mivel a személyiségzavarokról általában úgy véljük, hogy kezelhetők, az a tévképzet alakulhat ki az áldozatokban, hogy a bántalmazás is »gyógyítható«. Tény, hogy az áldozatok könnyebben néznek szembe egy megfogható, gyógyítható rendellenességgel, mint egy sérelmet okozó célirányos viselkedésformával. De azzal, hogy narcisztikusnak állítjuk be őket, a bántalmazók felmentést is nyernek, mondván, hogy nem ők felelnek a viselkedésükért – a személyiségzavar tehető felelőssé a tettükért. Ez a gondolkodásmód felmenti a bántalmazókat a bántalmazásért való felelősség alól, igazolja tetteiket, illetve kifogásokat talál azokra. Külön bónusz a narcisztikusnak nevezett bántalmazók számára, hogy általánosan elfogadott szakmai nézet, hogy a narcizmus valójában nem kezelhető hatékonyan. Ezzel a kör bezárul: beteg, de sajnos gyógyíthatatlan betegségben »szenved«, rajta aztán senki ne kérjen számon semmit. De talán érdemes tudni mindazoknak, akik a narcisztikus ismerősük, partnerük gyógyulásában reménykednek, hogy a klinikai tapasztalatok szerint a narcizmus kezelésében a legfőbb akadály éppen az ilyen diagnózissal rendelkező páciensek ellenállása: nem akarnak változtatni, hiszen el sem ismerik, hogy velük baj lenne, vagy velük lenne a baj, vagy hogy azok a sérelmek, amelyeket másoknak okoznak, azok ténylegesen sérelmek, és ha véletlenül mégis azok, akkor komolyak lennének, vagy hogy ők, és nem mindenki más lenne a felelős értük. Való igaz, hogy ez kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan bántalmazók hárítják a felelősséget, de az is igaz, hogy a magyarázatot (azaz a pop-diagnosztizálást) irrealisztikusan ki kell csavarni ahhoz, hogy ne látszódjon döntésnek” – magyarázza Galambos.
Néma Tanúk megemlékezés és felvonulás, 2019, Fotó: Csoszó Gabriella
A bántalmazás a patriarchális rendszer velejárója
A valódi narcisztikus személyiségzavar egy pszichológiai probléma, aminek kialakulása a szakértők szerint a koragyerekkori traumákkal, lelki sérülésekkel van kapcsolatban. Ezzel szemben a nők elleni erőszak egy tanult viselkedés, aminek gyökere a két nemhez társított tradicionális nemi szerepekben keresendő. A kisfiúk és a kislányok már a felnövésük során megtanulják, hogy a nemüktől függően másképpen kell viszonyulniuk az erőszakhoz. A fiúkban a szocializációjuk alatt nemcsak az rögzül, hogy egy párkapcsolatban nekik kell „hordani a nadrágot”, és ők lesznek a döntéshozók, de azt is megtanulják, hogy az erőszak és az agresszivitás a részükről voltaképp egy elfogadható, sőt gyakran el is várt viselkedésforma. Mindeközben a lányok esetében nemhogy az agresszív, de még az asszertív kommunikációt sem tartja kívánatosnak a társadalom. „A család, ahol felnőnek, a környezetük, a tévéműsorok, amiket néznek, a könyvek, amiket olvasnak, a viccek, amiket hallanak, a játékaik, amiket kapnak, illetve amikkel játszanak, mind-mind hatással vannak arra, milyen értékrend alakul ki a fiúkban a párkapcsolatokról és a nőkről. De a legnagyobb hatással a felnőttek szerepmintái vannak rájuk” – mondja Galambos Anita. A bántalmazókat tehát azok az attitűdök, értékek és viselkedésformák is nagyban befolyásolják, amelyeket a legfontosabb példaképeiktől (férfi rokonoktól, saját társaiktól, a pornográfiában szereplő férfiaktól, kulturális ikonoktól) illetve a társadalom tradicionális nőgyűlöletéből tanultak.
A fiúknak a szocializációjuk során azt is megtanítja a patriarchális társadalom, hogy vannak bizonyos többletjogaik a lányokkal, nőkkel szemben. Ennek következtében egy erős és nehezen megingatható elképzelés alakul ki a bántalmazó férfiak fejében a hierarchikus nemi szerepleosztásról, amelyben pontosan ki van jelölve, hogy mi a nők, és ezzel szemben mi a férfiak „dolga”, és főként, hogy „mire valók” a nők, és mi „jár nekik” férfiként a nőktől.
A bántalmazó férfiakban mindez létrehozza azt a mélyen gyökerező jogosultságtudatot, amely megteremti számukra a nők ellen elkövetett erőszak alapját és igazolását.
A párkapcsolatokban a bántalmazó férfiak gyakran akkor fordulnak az erőszak eszközéhez, ha úgy érzik, kezdik elveszíteni a kontrollt, a hatalmat a nő felett, amit az erőszakkal igyekeznek visszaállítani.
„Az, hogy egy társadalomban mennyire elterjedt a partnerkapcsolati erőszak, kutatások szerint gazdasági és társadalmi tényezőkkel függ össze, például, hogy mekkora a férfiak és nők közötti gazdasági egyenlőtlenség és mennyire korlátozzák a nők gazdasági jogait, hogy a férfiak mennyire uralják a családi döntéshozatalt, nők számára mennyire elérhető a válás; és hogy általában milyen mértékben van jelen az erőszak adott társadalomban, illetve mennyire számíthat egy bántalmazó arra, hogy felelősségre vonják a bántalmazó viselkedéséért. A bántalmazásnak tehát a gondolkodásmódban gyökerező specifikus oka és dinamikája van, és nem vezethető vissza semmilyen más okra – nem áll ok-okozati összefüggésben például alkohol-és kábítószer használattal, lelki betegséggel. Ezek lehetnek hivatkozási vagy önfelmentési indokok, de nem okok” – teszi hozzá Galambos.
A bántalmazás dinamikája
A bántalmazás, a párkapcsolati erőszak általában lassan, fokozatosan épül ki, ám vannak olyan figyelmeztető jelei, amelyek már a párkapcsolat elején is megfigyelhetők. A bántalmazók általában nem ajtóstul rontanak a házba, épp ellenkezőleg – ahogy Galambos Anita is magyarázza –, a kapcsolat kezdetén sok bántalmazó kifejezetten gondoskodónak tűnik, gyakran azt éreztetik a partnerükkel, hogy különlegesek, sőt kiválasztottak. Ebben az időszakban a bántalmazó férfiak előszeretettel alkalmazzák azokat a romantikus mítoszokat, amelyeket a filmek és könyvek általában pozitív dolognak állítanak be: ilyen lehet például a féltékenység, vagy a gyors elköteleződés iránti vágy.
A kapcsolat tehát jellemzően elég intenzíven indul, nagy a lelkesedés, miközben a férfi szépen lassan elkezdi kisajátítani a nőt. Azt igényli, hogy a nő folyamatosan vele legyen, hogy mindig mindenről beszámoljon, minden lépéséről értesítse. A kontrollt szirupos mázba csomagolva alakítja ki, arra hivatkozva, hogy őt csak a féltés vezérli. Amikor aztán a bántalmazó már eléggé biztonságban érzi magát, mert kialakult valamilyen kötődés, vagy elmélyült a kapcsolat, elkezdi fokozni az uralkodási stratégiákat. „A bántalmazó férfi olyan nőre vágyik, aki kiszolgálja, soha nem panaszkodik semmire vele kapcsolatban és nem árnyékolja be a napját a gondjaival és a csalódásaival. Sokkal inkább – szexuális szolgáltatást is nyújtó – személyi asszisztensre vágyik, mint partnerre” – mondja Galambos Anita.
A bántalmazók a tapasztalatok szerint azokkal a fordulópontokkal is tisztában vannak, amelyek lehetőséget teremtenek számukra a kontroll fenntartására és fokozására. Így az is jellemző, hogy a bántalmazó férfi a házasságkötés, és/vagy a gyerekszülés, vagy közös hitel felvétele után válik kontrollálóbbá, mivel ekkor válik jóval kiszolgáltatottabbá a nő.
Mivel minden ilyen fordulópontnál egyre nehezebben és nehezebben tud kilépni a bántalmazott a kapcsolatból, a bántalmazók ezeken a fordulópontokon egyre inkább felbátorodva mutatják meg valódi arcukat a partnerüknek.
Az APA BÁNTJA ANYÁT a NANE Egyesület új közös kiadványa a Gabo Kiadóval. Ahogy alcíme is ígéri, a könyv kimondottan bántalmazott anyáknak szól, és abban nyújt segítséget, hogy ellensúlyozni tudják mindazt a káros hatást, amit a családon belüli erőszak jelent a gyerekek számára. A könyv hivatalos bemutatójára egy beszélgetés keretében november 29-én kerül sor a Hadik kávéházban. Az eseményről itt olvashatsz további részleteket.
A bántalmazás a társadalom felelőssége
Talán a legfontosabb baj azzal, ha a narcizmust összemossák a bántalmazással, hogy ezzel elterelik a figyelmet a probléma gyökeréről és a valódi megoldás lehetőségéről. Amikor ugyanis a bántalmazásra rásütik, hogy azt egy pszichés zavar okozza, a megoldásának felelőssége a társadalomról egyszerűen átkerül az egyénre: azt várjuk, hogy az érintett járjon el terápiára és gyógyuljon ki valahogy a személyiségzavarából, vagy legalábbis kezeltesse magát. Holott a bántalmazás valójában egy társadalmi jelenség, amit a társadalom által tanított attitűdök alakítanak ki, ezért egyéni szinten egyszerűen lehetetlen leszámolni vele. Ha valóban gátat szeretnénk szabni a nők elleni erőszaknak, össztársadalmi változásokra van szükség: mindannyiunknak meg kell változtatnunk a társadalom családon belüli bántalmazással kapcsolatos hozzáállását; fel kell hagynunk a bántalmazókkal való összejátszással; fel kell hagynunk azzal, hogy az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem intézményei hagyják, hogy a bántalmazók megússzák a párkapcsolati erőszak elkövetését; fel kell hagynunk azzal, hogy nem hiszünk a bántalmazást felfedő nőknek és lányoknak; és fel kell hagynunk azzal, hogy általában véve elfogadjuk a nőellenes hozzáállást.
Néma Tanúk Megemlékezés és Felvonulás – azokért is, akiket a rendszer cserben hagyott
November 25-én kezdődik a 16 Akciónap globális kampány, melynek célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés. Magyarországon a kampány kezdetén a Néma Tanúk Felvonulással idén is megemlékeznek azokról a nőkről, akiket az elmúlt évben partnerük, volt partnerük vagy egyéb férfi családtagjuk ölt meg. A felvonuláson megemlékeznek azokról a gyerekekről is, akiket az elmúlt év során párkapcsolati, családon belüli erőszakkal összefüggésben öltek meg. Azokról is megemlékeznek, akiket régebben öltek meg, de csak az elmúlt évben derült ki, hogy ilyen gyilkosság áldozatai. Részvétüket és együttérzésüket fejezzük ki az áldozatok családtagjai, szerettei felé. A Néma Tanúk megemlékezés és felvonulás részleteiről itt olvashatsz.
Fotó: Getty Images, Csoszó Gabriella Forrás: Lundy Bancroft
