A várandósságra fel lehet készülni, ugyanakkor valahol mindig egy váratlan helyzet. Mert hiába készültünk a családalapításra, és hiába vártuk, hogy megfoganjon első gyermekünk, mégis meglepetten állunk a tények előtt. Boldogok vagyunk, hiszen szívünk alatt hordjuk a gyermekünket, mégis ott motoszkál a háttérben számos kérdés: hogyan tovább? Jelen esetben nem a szülői feladatokkal kapcsolatos félelmekről van szó, hanem inkább az egzisztenciáról.
„Ma az a jellemzőbb, hogy a nők huszonöt-harminc éves kor környékén vállalnak gyermeket, hiszen ez tűnik a legideálisabb időszaknak. Ilyenkor már többnyire adott a tartós párkapcsolat, és a karrierépítés is jó irányba halad. De sajnos éppen emiatt torpannak meg a kismamák” – kezdi a beszélgetést Vad Ágnes business coach. Amikor tehát adott minden, akkor sem oldódnak meg a munka-magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó kérdések. Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy mikor érdemes nyitottan beszélni a várandósságról egy munkakörnyezetben.
„Az orvosi javallat szerint az első tizenkét hét a kritikus, ilyenkor magas a spontán vetélés kockázata, ezért nem javasolnám, hogy az első pozitív terhességi teszt után azonnal menjünk a főnökünkhöz a nagy hírrel. Ugyanakkor fontos elkülöníteni, hogy fizikai vagy szellemi munkáról van szó, mert ha az adott munka veszélyezteti a magzat biztonságát, akkor természetesen még a terhesség elején érdemes beszélni a vezetővel. Illetve nem érdemes alulbecsülni a szellemi munka nehézségét sem, hiszen a pszichés megterheltség is ugyanolyan ártalmas lehet a babára, mint a fizikai.”
Szakértőnk véleménye szerint ideális esetben a tizenkettedik hét után érdemes először tárgyalást kezdeményezni a felettessel a témában, ugyanis egy gyermek élete nemcsak a család életére van hatással, hanem bizonyos értelemben a munkahelyre is.
Mitől félünk?
Amikor biztosan bejelenthetjük a minket érintő változást, még mindig sok a bizonytalanság. Vajon hogy fogadja a főnököm? – kérdezzük magunktól, de a válasz általában megnyugtatóbb, mint azt gondolnánk.
„Mi, nők szeretünk komplexen gondolkodni, nagy elvárásokat támasztva magunk felé, ezért hajlamosak vagyunk arra, hogy túlaggódjunk egy helyzetet. Jelen esetben mindehhez hozzátartozik az is, hogy nem rendelkezünk személyes tapasztalatokkal a várandósságról és szülői feladatokról. Ezért ilyenkor fontos, hogy megvizsgáljuk a tényeket, amelyek megnyugtatnak. Vegyük számba, hogy milyen környezetben élünk: van támogató társunk? Számíthatunk a nagyszülők segítségére? Van esetleg lehetőségünk arra, hogy bejárónő vagy egyéb külső személy bevonásával megkönnyítsük a feladatunkat?”
Amikor reálisan látjuk a saját helyzetünket, még egy lényeges munka hátravan a nagyobb nyugalom érdekében, a jövőnkre vonatkozó tervek tisztázása. Amennyiben egy kismama bizonytalan a jövőjével kapcsolatban, nem tudja, hol szeretne lenni öt év múlva, nem biztos benne, hogy maradna a jelenlegi munkahelyén, természetesen még több frusztrációt hordoz.
Míg aki pontosan látja a jövőbeli terveit, és teljes meggyőződéssel tudja, hogy mit akar szülés után, már egy kicsit jobb helyzetben van, de önmagában ez még kevés, hiszen egy jól induló karriert nehezen szakítunk meg rövid időre is. A megnyugvást az hozza el, ha ismerjük a jövőbeli célunkat, mégis rugalmasan állunk hozzá.
Alkalmas idő
„Az önismereti munka, a fontos kérdések tisztázása után alkalmas lehet az idő arra, hogy egy kismama szülési szabadságról tárgyaljon a közvetlen vezetőjével. Mindenekelőtt még érdemes tájékozódni a várandós munkavállalókat illető jogokról és kötelezettségekről, ezen információk birtokában minden nő bátran kezdeményezhet megbeszélést. Amire a legtöbbször számítani lehet, hogy a vezető nem most fog először szembesülni az élet természetes rendjével, vagyis azzal, hogy fiatal nő szeretne anyává válni” – magyarázza Vad Ágnes, hangsúlyozva, hogy egy másodpercig se gondoljuk azt, hogy mi leszünk az elsők, akik ilyen hírrel állnak a vezetőség elé.
Habár itt egy intim információ megosztásáról van szó, mégis fontos, hogy tényeket közöljünk, hogy ismertessük a terveinket. Vagyis azt, hogy meddig szeretnénk dolgozni, addig is milyen egyéb vizsgálatok miatt lesz szükség szabadságra vagy néhány óra szünetre, illetve, hogy milyen terveink vannak a jövőre nézve. A helyzetet megkönnyíti, ha a vezető egyben tapasztalt édesanya is, aki pontosan tudja, hogy min megyünk keresztül, ugyanakkor a mai üzleti kultúrában a férfi vezetők részéről is számíthatunk támogatásra.
Szakértőnk szerint ennek normának kell lennie. „Ugyanakkor meglehet, hogy egy fiatal férfi vezető a tárgyalás során találkozik mégis először ilyen szituációval, éppen ezért olyan fontos, hogy minden kismama ismerje az őt megillető lehetőségeket és képes legyen elmondani azokat. A határozott kommunikációt és a felkészültséget a férfi vezető is jó néven veszi, hiszen számára ez segítség ebben a helyzetben.”
Merjünk megnyílni
Végül Vad Ágnes kitér arra, hogy bármilyen egyéb élethelyzetbeli változás történik, amely befolyásolja a munkánkat, arról mindenképp tájékoztassuk legalább a közvetlen felettesünket. Ez lehet gyász, vagy bármilyen más krízis, hiszen ilyenkor természetes módon mindenkinél magasabb lehet a dekoncentráció, ami több hibázáshoz vezethet egy munkahelyen.
„Legyen szó akár a várandósság és a szülési szabadság kapcsán felmerülő megbeszélésről, vagy bármilyen más fontos tényről, mely jelentősen befolyásolja viselkedésünket, netán kihat a munkavégzésünkre, teljesítményünkre, merjük jelezni azt a munkahelyen. A kölcsönös megértés sokat segíthet mind a vezetőnek, mind a munkavállónak, az adott időszakot mindkét fél a legjobban élhesse meg és az együttműködés hosszabb távon se sérüljön. ”
Figyeljünk arra, hogy először a magánéletünkben teremtsünk rendet vagy éppen készüljünk fel a minket érintő változásra, viszont mellette a tőlünk megszokott színvonalon végezzük a munkát, ameddig szükséges.
Szerző: Vermes Nikolett Fotó: Getty Images, Lisztik Erika