Igen, hogy egy jót szexeljenek. Tudniillik az olimpiára kijutó sportolók nem csak a pályán nyújtanak elképesztő teljesítményt – ahogy néhány éve maguk az olimpikonok árulták el a nagyközönség számára, a játékok két hete alatt az olimpiai falu valóságos szextanyává szokott változni.
A zárt ajtók mögött zajló orgiákról 2012-ban Hope Solo, az amerikai labdarúgó-válogatott olimpiai arany- és vb-ezüstérmes kapusa beszélt meglepően őszintén az ESPN-nek adott interjújában a londoni játékok előtt.
„Pekingben is sok szex volt az olimpián, és ha a történelem megismétlődik, akkor megint sok lesz. Ez egy életre szóló élmény, emlékeket szeretnél magaddal hazavinni. Legyen szó szexuális kalandról, bulizásról vagy a pályán elért sikerekről. Láttam szexelni embereket a szabadban. A fűben, az épületek között, a piszkos földön is” – mondta Solo.
De a magyar származású, amerikai sportlövőnek, Josh Lakatosnak is szép emlékei voltak a 2000-es Sidney-ben rendezett olimpiáról. A sportoló az El Mundónak számolt be pikáns élményeiről: „Hírem ment, valóságos bordélyházat működtettem a szobámban. Még soha életemben ilyen kicsapongásban nem volt részem.”
Az amerikai olimpiai bajnok Ryan Lochte úgy fogalmazott egy interjújában, hogy a sportolók nagyjából 70-75 százaléka szexelhet az olimpián. „Néha meg kell tenned, amit tenned kell” – tette hozzá Lochte.
Elsőre kicsit furcsának tűnhet, de a szex mostanra hagyománnyá vált az olimpiai játékokon. A szervezők pedig – rendkívül felvilágosult és előrelátó módon – ahelyett, hogy akadályozni próbálnák a sportolókat a vágyaik kiélésben, próbálják a biztonságos szex felé terelgetni őket. 2012-ben például a londoni játékok idején mintegy 150 ezer ingyen óvszert osztogattak szét az olimpiai faluban.
Ez volt egyébként az az év, amikor a pletykák szerint a Grindr nevű szextárskereső gyakorlatilag összeomlott a játékok ideje alatt az angol fővárosban.
De a külvilág is ekkor csodálkozott rá először az olimpia kevésbé professzionális, ám annál fülledtebb oldalára.
Mire a 2016-os nyári játékok Rio de Janeiróban – a világ egyik legszexibb városában – elkezdődtek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság emelte a tétet, és már 350 ezer óvszert, további 100 ezer női óvszert és 175 ezer csomag síkosítót biztosított a 10 500 sportoló számára. Ez sportolónként 42 darab és átlagosan napi két és fél darab óvszert jelentett.
Aztán jött a tokiói olimpia, amelynek kezdete előtt a világhálón szélsebesen kezdett terjedni egy hír, miszerint a szervezőknek elegük lett a sportolók bujálkodásából. Hogy lehűtsék az olimpikonok kedélyeit, a hír szerint a szervezők kartonból készült „szexmentes” ágyak bevezetésével próbálták elejét venni az orgiáknak.
A „szexmentes ágyak” bevezetését a legtöbb ország hírportáljai szenzációként tálalták, majd végül kiderült, hogy az információ hamis volt. A kartonból készült ágyaknak nem az ismerkedési lehetőségek szűkítése, hanem a környezetvédelem volt a célja.
A szex kétségkívül fontos része lett az ötkarikás játékoknak – de vajon hogyan és miért vált azzá?
Gondoljunk csak bele: két héten át egy helyre tömörül egy rakás fiatal, dögös olimpikon, akik mind tele vannak energiával, miközben nyilvánvalóan a sportolói karrierjük csúcsán vannak. Egy ilyen közegben gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy felforrósodjon a hangulat. Így gondolja ezt Kelly Campbell, a San Bernardinó-i Kaliforniai Állami Egyetem pszichológiaprofesszora is. Campbell a 2010-es vancouveri téli olimpián látogatott el az olimpiai faluba, hogy a sportolókkal interjúkat készítsen.
Azt szerette volna kideríteni, vajon milyen befolyása lehet a szexnek és a romantikának az olimpikonok teljesítményére. A beszélgetések után a pszichológus számára egyvalami rögtön egyértelművé vált: a sportolók (legalábbis néhányan közülük) biztosan szexelnek az olimpia ideje alatt.
„Ezt sok mindenre vissza lehet vezetni. Milyen emberek vannak ott az olimpián? Nagyjából egyforma korúak, mindannyian rendkívül fittek fizikailag, ami már eleve fokozott környezetet teremt” – magyarázta.
Ám Kelly Campbell nem csak a sportolókkal interjúzott, olyan emberekkel is elbeszélgetett, akik az olimpiai faluban dolgoztak – többek között büfésekkel és ételkiszállítókkal. „Az ott dolgozók arról számoltak be, hogy amint a játékok előrehaladnak, számukra is egyre feltűnőbbé válik a sportolók között kialakuló egyre szorosabb kapcsolat.”
A kemény munka után jöhet a szórakozás
Mielőtt részt vett volna a 2020-as tokiói játékokon (amelyeket a világjárvány miatt 2021-ben rendeztek meg), Ali Gibson, Puerto Ricó-i kosárlabdázó a versenyzés mellett leginkább azt várta, hogy végre ő is bepillantást nyerhessen a faluban zajló fülledt eseményekbe. „A falu a minden. Mindenki arról beszél, mi mindent fog csinálni a versenyek után… Izgatottan várom, hogy végre én is megtapasztaljam.”
A játékokon való részvétel után Gibson ismét nyilatkozott, és beszámolt a tapasztalatairól. Elmondása szerint a legtöbb olimpikon kifejezetten professzionális volt, és minden idegszálával a teljesítményére koncentrált – egészen addig, amíg a verseny véget nem ér. „Utána elengedték magukat” – tette hozzá.
Hasonló tapasztalatokkal zárta a 2020-as tokiói olimpiát Viktoria is, egy névtelenséget kérő sportoló. „Mire véget ért a versenyem, már csak egy dolog járt a fejemben: le akartam vezetni a bennem felgyülemlett energiákat. A faluban őrület van. A sportolók csak arra a két hétre töltik le a Tindert, és az olimpiai falu néhány kilométeres körzetére állítják be a tartózkodási helyüket. Mindenki szex után kutat. Az ötkarikás játékok mellett egy másik, kisebb olimpia is zajlik – a szexolimpia” – tette hozzá nevetve.
„Mivel olimpia csak négyévente egyszer van, szinte úgy érzed, hogy ez az egyetlen pillanat, amikor mindent beleadhatsz, és átélheted az őrületet. Minden este buliztunk, miután végeztünk a versennyel, és én mindig valaki új ágyában kötöttem ki. Egyértelműen életem egyik legőrültebb élménye volt” – mesélte Viktoria.
Viktoriának és Gibsonnak is a 2020-as tokiói volt az első olimpiája. Ez volt az a bizonyos év, amikor a koronavírus miatt a sportolóknak egy újonnan bevezetett szabályt is be kellett tartaniuk: nem hagyhatták el az olimpiai falut. „Általában az történik, hogy a sportolók partikat rendeznek. Kibérelnek egy penthouse-t vagy bármit, és esténként partikat rendeznek a város éttermeiben. A COVID miatt azonban nem hagyhattuk el a falut, kivéve, ha meccsre vagy edzésre mentél, így az összes partit a faluban kellett lebonyolítani” – mondta Gibson.
Végül sem a szigorú kijárási tilalom, sem a kartonból készült szexellenesnek nevezett ágyak sem tudták megakadályozni a sportolókat a bujálkodásban. Viktoria elmondása szerint a kijárási tilalom miatt a sportolói szállás olyan volt, mintha a „Love Island” villája lett volna. „Az biztos, hogy az egész faluban tombolt a szex” – tette hozzá.
De Viktoria azt is őszintén elmesélte, mi lepte meg leginkább a faluban töltött idő alatt. „Voltak olyan házas, vagy kapcsolatban élő sportolók, akik úgy gondolták, hogy a hűségi esküt a falun kívül hagyhatják. A közösségi médián mindig lenyomoztam a kiszemeltemet, hogy kiderítsem, biztos nem egy házassal fogok-e összegabalyodni.”
„Az emberek megvadulnak az olimpián Az ausztrálok és a britek is mindig fenomenális bulikat tartanak” – meséli Hannah, az ötszörös paralimpiai úszó, aki szintén névtelenséget kért. „Nagyon vad az egész. Nem gondolnád, hogy mindenki szexel, de tényleg mindenki szexel. Van, aki több emberrel is.”
Az olimpikonok is csak emberek
Általánosítani persze az olimpia esetében sem érdemes. Bár a beszámolók valóban úgy festik le az ötkarikás játékokat, mintha az egy két héten át tartó orgia lenne, a résztvevők hangsúlyozzák: a faluban történtek valójában nem is olyan botrányosak.
„Azt gondoltam, hogy teljes őrület lesz az egész, de igazából attól függ, hogy te mennyire akarsz benne részt venni. Ki tudod magad vonni a dolgokból, ha azt akarod. Azért nem arról van szó, hogy az emberek nyíltan szexelnének minden sarokban” – mesélte az átélt élményekről Kyra Condie, amerikai hegymászó.
Az olimpiai falu akkor került először a közvélemény érdeklődésének középpontjába, amikor 1988-ban első alkalommal vezették be az óvszerprogramot. Bár a cél az volt, hogy felhívják a figyelmet a HIV és az AIDS terjedésére, a külvilágot inkább az érdekelte, vajon azt a több ezer (és ezer!) óvszert valóban elhasználják-e az olimpikonok.
Noha nem lehet pontosan kideríteni, hogy hány óvszer kerül a szemétbe, a 2000-es sydney-i játékokra 20 ezer extra óvszert kellett beszállítani, miután az első 50 ezer adag nem volt elég. A 2024-es párizsi játékokra 300 ezer gumit küldenek – síkosító csomagokkal együtt.
A szex általában véve egy rendkívül megosztó téma – előszeretettel tabusítjuk még manapság is, miközben a mindennapjaink és a kultúránk egészét áthatja. „Az amerikaiaknak nagyon furcsa viszonyuk van a szexhez” – mondja dr. Campbell. „Nem szabad túl sokat beszélnünk róla az iskolákban, de a mindennapokban minden szexualizálva van. Szexszel hirdetik még a hamburgereket is, szexszel vannak kiplakátolva a városok. Részben ez a kettősség teszi annyira érdekessé. Ha nem lenne titokzatos, nem lenne olyan érdekes.”
És pontosan ezért olyan felfokozott az érdeklődés az emberekben az olimpiai falu eseményei iránt is. „Látjuk, mi történik a pályán, de semmi mást nem. Mindenki azon tűnődik, mi van utána? Az emberek ebbe nem látnak bele, ez a sportolók magánügye, ezért olyan érdekes a közvélemény számára” – mondja dr. Campbell.
„Azt szeretném, ha a közvélemény megértené: ha élsportoló vagy, az év nagy részében nincs lehetőséged normális életet élni. Ha versenyszezon van, nem ismerkedhetsz, nem bulizhatsz, nem élhetsz normális társadalmi életet. Számunkra az olimpiai faluban lenni olyan, mintha mindezek a kihagyott lehetőségek két hétbe sűrűsödnének. Szóval valójában semmi szokatlant nem csinálunk” – zárta le beszámolóját Viktoria.
Viktória jelenleg Párizsba készül, és mint mondja, izgatottan várja, mi fog ott várni rá. „Ki tudja” – mondta. „Lehet, hogy találkozom egy érdekes pasival.”
Forrás: Popsugar Fotó: Getty Images