Egy forgalmas gyalogos átkelőhelyen haladunk az emberekkel, figyeljük a szembejövőket, az arcukon tartva a szemünket, próbálva navigálni a szemkontaktus alapján. Ha megkérdezik, bizonyára a legtöbben azt válaszoljuk, hogy természetesen így közlekedünk. Ám japán tudósok, akik a tömeg mozgását tanulmányozzák, arra az eredményre jutottak, hogy egy egyszerű átkelés az úttesten gyalogos csúcsidőben sokkal inkább egy nagy, közös táncelőadás, mint egyenes vonalú egyenletes mozgás. Ennek okozói pedig nem mások, mint azok, akik a telefonjukat bámulják, elveszve a saját digitális világukban.
A Science Advances tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint már egyetlen ilyen ember is képes felborítani a tömeg leghatékonyabb mozgását, káoszt teremtve a járdákon.
Elvesznek a jelek
„Az emberek a látható jelzések egész sorát használják és észlelik, amikor a tömegben haladnak, hogy tudják, a többiek milyen irányba mozdulnak majd, merre akarnak továbbmenni” – magyarázta Hisashi Murakami, a Kiotói Tecnológiai Intézet professzora, a tanulmány szerzője. Kutatásában azt vizsgálta, mi történik, ha ezt a figyelmet megzavarja valami. Ehhez számos szabadban végzett kísérletet végzett munkatársaival a Tokiói Egyetem kampuszán, lefilmezve, hogyan mozognak a gyalogos csoportok a járdán és gyalogos átkelőhelyen egy körülbelül 9 méteres szakaszon.
A megfigyelt embercsoportok normál tempóban haladtak egymás felé. Amikor a két tömeg találkozott, az emberek elkezdtek ösztönösen manőverezni, hogy a lehető leghatékonyabban jussanak el egymás mellett: két sorba rendeződtek. Amikor a tömeg élén haladó személy elkezdett áthaladni a szembejövők sokaságán, a többiek mögötte sorakozva haladtak, így a szembejövő csoportok párhuzamosan haladhattak el egymás mellett. Ez a legkevesebb erőbefektetést jelentő, spontán módja annak, hogy közlekedjünk tömegben. Ilyen az, amikor a járda jobb oldalán haladunk vagy a mozgólépcsőn a szélére állunk.
Olvastad már?
Már egy-két ember is káoszt teremt
Amikor a csoportban elkezdte két-három ember a telefonját nézni, felbomlott ez a rend. Az, hogy ők nem előre néztek és a forgalmat figyelték, hanem lefelé tekintettek, felborította a tömeg mozgását.
Amikor a telefonozó személyek a közlekedő csoportok végén haladtak, nem befolyásolta a tömeg mozgását. Ám amikor ők mentek elöl, drámai módon lelassult a közlekedés, nem alakultak ki a sorok.
A képernyő által megzavart emberek mozgása ráadásul sokkal darabosabb. Nagy lépéseket tesznek oldalra, hogy kikerüljék a szembejövőt, vagy nekimennek másoknak. A figyelmetlen gyalogos ráadásul hatással van azokra is, akik egyébként figyelmes résztvevői a közlekedésnek. Akik nem bámulták a telefonjukat, azoknak a haladása is sokkal kiszámíthatatlanabbá vált. Elég tehát, ha néhány ember nem figyel a közlekedésben, máris megváltoztatja – nem a jó irányba – az egész tömeg viselkedését.
Hiányzó szemkontaktus
Ha a telefonunkat bámuljuk gyalogos közlekedés közben, megfosztjuk a tekintetünkből kiolvasható információktól a többi közlekedőt. Nem közvetítjük, merre akarunk menni és mik a szándékaink. Enélkül viszont a többi gyalogos számára is nehezebb navigálni, több energiát és tervezést igényel a következő lépés megtétele, és annak elkerülése, hogy keresztezzék egymást útjaink, kiszámíthatatlanná válunk a többi közlekedő számára.
Forrás: The New York Times Fotó: Unsplash
